Tűzfalcsoport

⚠️A hírek szerint a Tisza államfő-jelöltjeként is felmerülő Baka András, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke 2022 márciusában, alig néhány nappal az országgyűlési választások előtt interjút adott a francia AFP hírügynökségnek. A nyilatkozatban kijelentette: Magyarországon „olyan fajta jogállamiság alakul ki, mint a kommunista rendszerben”, és az elérhető adatok szerint a magyar állam „az egyik legkorruptabb az egész unióban”. Ha a korrupció mégsem jelenik meg a bírósági ítéletekben, annak szerinte politikai okai vannak. 

Ez a megszólalás nem szakmai, pártatlan bírói vélemény volt, hanem nyílt politikai beavatkozás az ellenzék kampányába. Az európai jogi kultúra alapelve, hogy az aktív és a volt főbírák tartózkodnak a pártpolitikai küzdelmektől. Baka ezt a határt tudatosan átlépte, ráadásul külföldi sajtóorgánumot választott, amely világossá teszi a hazához való viszonyát is.

Három évvel később, 2025 februárjában ismét politikai szerepet vállalt. A Magyar Bírói Egyesület demonstrációján felszólalt, és ismét a kormányt bírálta. A demonstráción a bírák szabad véleménynyilvánításáról beszélt, és kijelentette: „a kormányzat erőből viszi át az akaratát az Alkotmánybíróság segítségével”. Baka sértett ember, aki egykor pert indított a magyar állam ellen saját egykori munkahelyén, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, és bár megnyerte az ügyet, a követelt összegnek csak a töredékét kapta meg. A demonstráción elhangzott kritikái ezért nem pártatlan szakmai véleménynek, hanem személyes sérelmekből táplálkozó politikai állásfoglalásnak tekinthetők. Állásfoglalása méltatlan egy volt főbíróhoz. 

Egy olyan személy, aki a választások előtt külföldi hírügynökségnek nyilatkozva a kommunista rendszerhez hasonlítja a magyar jogállamiságot, majd évekkel később utcai demonstráción ismét a kormányt támadja, nem fejezheti ki a nemzet egységét. A nemzet egysége nem baloldali kampányszöveg és nem utcai politikai akció, hanem a közös történelmi sorskérdések, a szuverenitás és a nemzeti érdekek feletti konszenzus.

📍A kinevezés története: már a kezdetektől elfogadhatatlan jelölt

Baka főbíróvá választása is sokat elárul. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáról hazatérő jogászt Sólyom László akkori köztársasági elnök nézte ki magának. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) azonban személyes alkalmasságát megkérdőjelezte, és nem támogatta a jelölését. Baka a sajtóhoz fordult, és ellenséges légkörről, valamint arról panaszkodott, hogy nem fejthette ki koncepcióját. Az OIT nyilvánosságra hozta a meghallgatás jegyzőkönyvét, amely egyértelműen cáfolta állítását. A korabeli Népszabadság is megírta: a tizenhét év strasbourgi bíráskodás után hazatért, korábban kizárólag jogelméleti munkával foglalkozó jelölt „igen keveset tud a hazai viszonyokról”.

Az Országgyűlés végül harmadik nekifutásra választotta meg. A magyar bírák soha nem fogadták el igazán. A HVG távozása után így fogalmazott: „Baka, akit a magyar bírák nem fogadtak el”. Rövid ténykedését a magyar igazságszolgáltatás ismeretének hiánya jellemezte. Később a magyar államot Strasbourgban beperelte elmozdítása miatt; a követelt összeg töredékét ítélték meg neki.

Baka korábban a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője volt, és ennek is szerepe lehetett abban, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírói tisztségére jelölték.

📍A baloldali kapcsolatok és a pártos szerepvállalás

Baka nem csupán egyszeri interjúval vagy egy demonstrációval lépett a politikai porondra. A Verfassungsblogon is szerzőként jelent meg, és balliberális portál alapítójával, főszerkesztőjével együtt vett részt igazságügyi reformokat tárgyaló podcast-adásban, ahol úgy mutatták be, mint akit a „magyarországi FIDESZ kormányzó többsége kikényszerített a hivatalából”.

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért)elvesztett per után levélben kérte számon a Kúria elnökét, amiért az ügyükben nem Baka járt el tanácselnökként. A Magyar Idők „A Soros-féle TASZ-nak kedvenc bírója is van a Kúrián” című írása ezt a kapcsolatot dokumentálta. Egy bíró, akit egy politikai-jogvédő szervezet ilyen módon „kedvencként” számon tart, aligha tekinthető pártatlannak.

A Korbély-ügyben elfoglalt jogi álláspontja pedig különösen sokatmondó a történelmi sorskérdésekhez való viszonyáról. Sajtóhírek szerint Baka volt az a strasbourgi előadó bíró, akinek közreműködésével a testület felülvizsgálta a tatai 1956-os sortűzért elítélt Korbély százados ügyét, és a magyar bíróság ítéletét felülírva járult hozzá a felmentéshez. Előzményként említhető, hogy 2001-ben a magyar Legfelsőbb Bíróság 5 év börtönre ítélte Korbély Jánost emberiség elleni bűncselekmény (a genfi egyezmények közös 3. cikke alapján) miatt. Az ítéletben jelentős szerepe volt Völgyesi Miklósnak, a Büntető Kollégium akkori vezetőjének.

📍A pártatlan bíró és a politikus közötti szakadék

A korábbi, kommunista gyökerű alkotmány is tilalmazta a bírák pártpolitikai állásfoglalását. Baka egykori kollégái előtt is büszkén vállalta, hogy nyíltan támadta a nagy többséggel megválasztott törvényes kormányt. A 2022-es AFP-interjú és a 2025-ös demonstrációs felszólalása nem elszigetelt esetek voltak, hanem egy hosszabb pálya logikus folytatása: a hazai viszonyok ismeretének hiánya, a külföldi fórumok preferálása, a baloldali-jogvédő szervezetekkel való összefonódás és a nyílt kampány- és utcai szereplés.

Állásfoglalása méltatlan egy volt főbíróhoz. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy nincs alapja annak a kijelentésnek, mintha a magyar Alkotmánybíróság a kormány politikai végrehajtó szerveként működne – különösen azért, mert ügyeinek 98 százaléka bírósági döntések alkotmányossági vizsgálatában merül ki.

Egy volt főbíró, aki a választások előtt külföldi hírügynökségnek nyilatkozva a kommunista rendszerhez hasonlítja a magyar jogállamiságot, aki utcai demonstráción ismét a kormányt támadja, és aki már kinevezésekor sem élvezte a bírák többségének bizalmát, nem fejezheti ki a nemzet egységét. A nemzet egysége nem baloldali narratíva és nem politikai demonstráció, hanem a történelmi igazság, a szuverenitás és a nemzeti érdekek feletti közös felelősség. Baka András pályája és nyilatkozatai ezt a felelősséget nem vállalták, hanem pártos oldalra álltak. Ezzel saját magára hozott szégyent – de méltatlanná nem vált, hiszen soha nem is volt méltó arra a magas posztra, ahová minden ellenkezés ellenére bekerült.

⚠️Másfél hónapnyi késlekedés és krónikus szakemberhiány – így jellemezhető Magyar Péter kormányának eddigi ténykedése a vízgazdálkodás területén.

A politika legfelső szintjére emelkedett az „országos kiszáradás elleni küzdelem” – hirdette május 14-i írásának címében a Válasz Online. A cikk szövegéből azonban hamar kiderült, hogy a címben feltüntetett pozitív állításnak pontosan az ellenkezője igaz: a vízgazdálkodás ügye ugyanis az Orbán-kormány államtitkári szintű képviseletéről nem feljebb került, de eggyel lejjebb – helyettes államtitkári szintre – sorolta Magyar Péter.

A Válasz Online cikkének másik érdekessége, hogy már május 14-én megszellőztette a minisztériumi struktúra pontos felépítést. „Az ágazatban keringő, lapunkhoz is eljutott információk szerint az államtitkár lehet a »klímás«, helyettese pedig a »vizes«” – fogalmazott a portál. Majd Gajdos László miniszter két nappal később be is jelentette, hogy a CEU-n diplomázó Kelemen Ágnes lesz a „klímás” államtitkára.

Gajdos bejelentését a Válasz Online május 16-án azzal egészítette ki, hogy Kelemen Ágnes „speciálisan a vízért felelős” helyettesét „egyelőre nem jelentették be”. És ez még így is maradt másfél hónapon keresztül. A Magyar Közlöny szerint ugyanis csak június 28-ával sikerült kinevezni Kelemen vízgazdálkodásért felelős helyettesét – Horváth Balázs személyében.

Mivel a Válasz Online már május közepén megszellőztette a kormányzati struktúra pontos felépítését, így abból – közvetve – az is kiderült, hogy a vízgazdálkodás területe másfél hónapon keresztül gazdátlanul, felelős vezető nélkül árválkodott Magyar Péter kormányában.

📍A Tisza-kormány krónikus szakemberhiánya

Gajdos László eddig egyetlen nyilvános fórumon szerepelt együtt Kelemen Ágnessel és Horváth Balázzsal. Ekkor civil „vízőrzőkkel” találkoztak, amit a hazai vízgazdálkodás új korszakaként értékelt a tiszás miniszter.

A találkozóról beszámoló – 444.hu-s testvérportál – Qubit a civilek bevonását ugyanakkor nem a vízügy új korszakaként, hanem a Tisza-kormány „krónikus szakemberhiányaként”értelmezte. És ugyanez a krónikus szakemberhiány lehet a magyarázata annak is, hogy Magyar Péterék másfél hónapon keresztül nem találtak helyettes államtitkárt a vízgazdálkodási szakterület élére.

A végül kinevezett Horváth Balázs életútját alaposabban megvizsgálva szintén arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szakemberhiánnyal küzdő Tisza másfél hónapnyi késlekedés után kénytelen volt egy olyan bürokratához nyúlni, aki kormányokon átívelően, hosszú évek óta dolgozik az adott területen.

Horváth ugyanis már az MSZP-SZDSZ-kormányok ideje alatt a vízügyért felelős szakminisztériumnál dolgozott. Majd az Orbán-kormányok alatt is a szaktárcával együttműködve, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetőjeként vett részt a kormányzati munkában.

Érdekes párhuzamosság Kelemen Ágnes és Horváth Balázs életútjában, hogy miután mindketten a Gyurcsány-kormány vízügyi minisztériumában dolgoztak, 2008-ban egy hónap eltéréssel – júniusban és júliusban – egyaránt az Európai Bizottság kötelékébe távoztak. Majd most szinte együtt tértek vissza Magyar Péter kormányába is.

Horváth Balázs Tisza-kormányon belüli mozgásteréről talán mindent elmond az a tény, hogy a kiszáradás elleni küzdelem krízisnapjaiban Magyar Péter tart sajtótájékoztatót Pakson. Horváth egy-két nappal előtte pedig közel 120 érdeklődőhöz szólhatott a bőszénfai szarvasfarmon tartott szakmai napon.

⚠️Az EU–Mercosur-megállapodás első hónapjai máris megmutatták, mibe kerül a kettős mérce

2026.  július 28-án a poznańi élelmiszer-minőségi felügyelet (IJHARS) 42 tonna brazil zöldkávét tartóztatott fel. A szemek egy része penészes, kártevők által károsított és forgalomba hozatalra alkalmatlan volt. A döntés azonnali végrehajtási záradékot kapott. Három hónappal korábban ugyanez a hatóság 63 tonna hasonlóan fertőzött szállítmányt állított meg. Közben uruguayi származású, progeszteron-maradványokat tartalmazó marhahús is megjelent a lengyel és német piacon.

A lengyel európai parlamenti képviselő, Ewa Zajączkowska-Hernik joggal hívta fel a figyelmet: a megállapodás gyakorlati működésének egyik arca a fogyasztók egészségének veszélyeztetése, miközben a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás – különösen német ipari érdekek mentén – a hosszú távú mezőgazdasági versenyképesség feláldozását követeli.

Ezek a szállítmányok a Mercosur-megállapodás ideiglenes alkalmazása óta jelentkező gyakorlati problémákat mutatják. A megállapodás kereskedelmi része 2026. május 1-jétől van hatályban. A teljes partnerségi csomag ratifikációja még folyamatban van, Lengyelország pedig már a Bírósághoz fordult.

⚠️A megállapodás szerkezete és a jogi vita

Az Európai Unió és a Mercosur-országok (Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay) között 25 évnyi tárgyalás után született megállapodást két részre bontották. Az ideiglenes kereskedelmi megállapodás (ITA) lehetővé tette a vámkedvezmények gyors bevezetését, míg a teljes partnerségi megállapodás (EMPA) a nemzeti parlamentek ratifikációjára vár. A szétválasztás kritikája szerint ez a megoldás megkerülte az egyhangúság követelményét, és gyengítette a tagállami parlamentek szerepét.

Lengyelország 2026. májusában keresetet nyújtott be a Bírósághoz (C-460/26. ügy) a Tanács 2026/183. számú határozata ellen. A kereset négy fő jogalapot tartalmaz:

•  az 1999-es tárgyalási megbízás megsértése és a megállapodás mesterséges szétválasztása az egyhangúság megkerülése érdekében;

•  hatáskörrel való visszaélés;

•  az ideiglenes alkalmazás olyan módon történő engedélyezése, amely gyakorlatilag határozatlan idejűvé válhat (EUMSZ 218. cikk (5) bekezdés);

•  az Európai Parlament hozzájárulásának hiánya és a Bírósághoz benyújtott véleménykérés ellenére történő ideiglenes alkalmazás (EUMSZ 218. cikk (6) és (11) bekezdés).

A kereset lényege, hogy a megállapodás mesterséges szétválasztása és az ideiglenes alkalmazás ellentétes az uniós szerződésekkel. Az Európai Parlament is véleményt kért a Bíróságtól, különös tekintettel a prekautonáris elvre és a szabályozási autonómiát érintő mechanizmusokra.

A megállapodás nem tartalmaz ún. tükörklauzulákat. Ez azt jelenti, hogy a Mercosur-termelők nem kötelesek az uniós termelési standardokat – növényvédőszer-használat, állatjólét, hormon- és antibiotikum-szabályok – betartani ahhoz, hogy preferenciális piacra jutást kapjanak. Az uniós határnál elméletileg ugyanazok a maximális maradékanyag-határértékek érvényesek, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kontrollrendszer terhelése növekszik.

⚠️A kár dimenziói

📍Egészségügyi kockázat. Az uniós szabályok szerint a behozott termékeknek meg kell felelniük a maximális maradékanyag-határértékeknek (MRL) és az SPS-követelményeknek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kontrollrendszer túlterhelt. A penészes és kártevőkkel fertőzött kávé, a hormonmaradványos hús ismétlődő megjelenése nem elméleti veszély. A Mercosur-országokban engedélyezett, az EU-ban betiltott növényvédő szerek (köztük karcinogén gyanús anyagok) használata, a növekedési hormonok és antibiotikumok növekedésserkentőként történő alkalmazása olyan kettős mércét teremt, amely hosszú távon aláássa a fogyasztói bizalmat. A hatóságok minden egyes szállítmányt nem tudnak 100 százalékosan ellenőrizni – a megállapodás pedig növeli a forgalmat.

📍Gazdasági és versenyjogi kár. A lengyel és európai gazdák szigorúbb környezeti, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági szabályoknak kell megfeleljenek, magasabb költségek mellett. A Mercosur-termelők olcsóbban állítanak elő. A megállapodás vámkontingenseket nyit marhahúsra, baromfira, cukorra, etanolra – olyan termékekre, ahol az európai termelők már most is nyomás alatt vannak. Az ideiglenes alkalmazás első hónapjaiban a lengyel agrár-export a Mercosurba ugyan nőtt, de az import továbbra is sokszorosa, és a hosszú távú hatás a piacvesztés, a jövedelmezőség csökkenése és a termelői struktúra eróziója. A „harminc napos pénzügyi eredmények” ünneplése politikai propagandának minősíthető: a mezőgazdaságban a hatások szezonalitásban és több éves időtávon mérhetők.

📍Stratégiai és intézményi kár. A megállapodás növeli a hatósági ellenőrzések terhelését (lengyel, ukrán és mercosur-i szállítmányok párhuzamosan), miközben az uniós szabályozási autonómia a rebalancing mechanizmus révén politikai nyomás alá kerülhet. A német ipari érdekek (gépek, vegyszerek, járművek exportja) előtérbe helyezése a közép-európai mezőgazdaság és a fogyasztói biztonság rovására történik.

⚠️A kettős mérce ára

Az európai gazdák szigorú környezeti, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági előírások mellett termelnek. A Mercosur-országokban számos, az EU-ban betiltott növényvédő szer továbbra is engedélyezett, a növekedési hormonok és az antibiotikumok növekedésserkentőként való használata pedig elterjedtebb. A költségkülönbség jelentős, és a vámkontingensek megnyitása a marhahús, a baromfi, a cukor és az etanol piacán tovább növeli a nyomást.

A kávé esetében a vám mértéke már a megállapodás előtt is nulla volt. A problémát nem a vámmentesség, hanem a növekvő forgalom és a minőségi kockázatok jelentik. Ha a hatóságok rendszeresen találnak penészes, kártevőkkel fertőzött vagy hormonmaradványos szállítmányokat, az a rendszer teherbírását kérdőjelezi meg. Nem minden tétel kerül ellenőrzésre, és a növekvő volumen mellett a kockázat is nő.

A gazdasági hatások hosszabb távon jelentkeznek. A mezőgazdaságban a szezonalitás és a termelési ciklusok miatt egy-két hónapos adatok nem döntőek. A valódi kérdés az, hogy az európai termelők képesek-e hosszú távon versenyezni olyan feltételek mellett, amelyeket maguknak nem engednek meg.

⚠️Magyar Péter újabban azt ismételgeti, hogy éjszaka jobban fúj a szél, ezért a szélerőművek majd remekül kiegészítik a nappal termelő napelemeket. Ez jól hangzik, csak sajnos a meteorológia felett egyetlen miniszterelnöknek sincs hatalma.

A szárazföldek fölött általában nem éjszaka, hanem napközben a legerősebb a szél. Egy, az ERA5 adatbázisát és több száz meteorológiai állomás méréseit elemző kutatásszerint a felszínközeli szél maximuma jellemzően a déli órák környékére esik. Nappal a felmelegedő felszín turbulens keveredést idéz elő, amely a magasabban áramló, gyorsabb levegőt lehozza a talaj közelébe. Éjszaka a lehűlő felszín stabilizálja a légkört, ezért a talajközeli szél többnyire gyengül.

Igaz, a szélturbinák nem tíz méteren dolgoznak, és a HungaroMet saját összefoglalója szerint 65–70 méteres magasságban esetenként az éjszakai órákban lehet nagyobb az átlagos szélsebesség, de a hangsúly itt az esetenként szón van. Tehát ez a jelenség nem minden éjszakára, nem minden évszakra és nem minden területre igaz.

Szóval, abból, hogy a szélerőmű képes lehet éjszaka is termelni, még egyáltalán nem következik, hogy minden naplementével automatikusan megérkezik a napelemeket leváltó szél. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának európai vizsgálata órás felbontásban csupán gyenge negatív korrelációt talált a nap- és szélenergia között. Magyarul: a két forrás bizonyos mértékig kiegészíti egymást, de korántsem úgy működik, mint egy két műszakban dolgozó erőmű.

Ráadásul léteznek tartósan borult és szélcsendes időszakok is. Egy 38 időjárási évet feldolgozó európai kutatás szerint a legsúlyosabb, több országot érintő megújulóenergia-hiányos eseménysor 55 napig húzódott; még tökéletes európai hálózati összeköttetést feltételezve is csak a hosszú távú átlag 47 százalékát érte el a szél- és napenergia együttes rendelkezésre állása. Ez nem azt jelenti, hogy 55 napig semmi sem termelt, hanem azt, hogy a szél és a nap együtt sem szünteti meg a tárolás, a szabályozható erőművek és a hálózati tartalékok szükségességét.

A REKK és az osztrák AIT modellje 1995 és 2018 közötti órás széladatokat vizsgált 100 és 150 méteres magasságban, turbinák teljesítménygörbéjével, hálózati és területhasználati korlátokkal együtt. A modell szerint a szélenergia kevésbé ciklikus, mint a napenergia, ezért piaci értéke magasabb lehet, ugyanakkor a nagyobb szélerőművi kapacitás növelheti a szabályozási és tartalékkapacitási igényt.

A szélerőművek építését tehát lehet szakmai érvekkel támogatni. De az nem szakmai érv, hogy „éjszaka fúj a szél”. Különösen nem akkor, amikor magasabb tornyokról, a lakott területekhez közelebbi telepítésről és jelentős közpénzek elköltéséről kell dönteni.

Ilyenkor helyszínenkénti, többéves szélmérésekre, hálózati számításokra, zaj- és árnyékhatás-vizsgálatokra, tárolási és tartalékkapacitási tervre van szükség. A szélenergia lehet hasznos kiegészítő. De nem alaperőmű, nem energiatároló, és főleg nem egy esti műszakra automatikusan bejelentkező természeti szolgáltatás. Ellentétben a gáz- és atomerőművekkel, amelyek termelése skálázható, és sötét, szélcsendes időben is kiszámíthatóan képesek termelni.

⚠️Miért nem a „magyar példa” a populizmus elleni csodaszer és miért veszélyes, ha azt hisszük, hogy az – felütéssel jelent meg a balliberális Haaretz friss véleménycikke. Az előző 16 évvel szemben bíráló hangvételű írás ugyanakkor nem titkolt elégedetlenséggel kiemeli, hogy a magyar választások valódi tanulsága, hogy a megoldás nem egy karizmatikus bennfentes megjelenése, hanem az, hogy a populisták játékszabályait kell megtörni – nem pedig átvenni és „jobban” játszani őket.

Mindez egybecseng azzal, amiről korábban a Politico írt, nevezetesen, hogy Magyar a támogatói között is polarizáló figura. Aki közelről ismeri, gyakran említi az arroganciát, a rövid türelmet, a központosító vezetési stílust. Pártjában szinte senki nem beszélhetett szabadon a sajtóval. Az üzenet egyetlen ember körül forgott. A „mi kontra ők” narratíva ugyanolyan hatékonyan működött nála, mint Orbánnál – csak most ő állt a másik oldalon. Magyar győzelme nem egy tiszta demokratikus forradalom volt. Magyar – egykori Fidesz-bennfentes, ahogy az AP beszámolója, illetve a The Guardian írása is fogalmaz, a volt igazságügyi miniszter férje – pontosan tudta, hogyan működik a “gépezet”. Győzelmét nem a liberalizmus diadala, hanem a populista eszköztár ügyes átfordítása hozta el a lap szerint.

Ez a módszer működött. De a működése maga a probléma. Magyar nem a populizmus ellentéte volt, hanem annak egy másik, sikeresebb változata. Egyes elemzések arra a következetesre jutnak, hogy a Tisza győzelme nem azért született, mert a szabályok megváltoztak, hanem mert valaki a meglévő, torz szabályok között jobban játszott. A cikkekből leszűrhető konklúzió, hogy a vezető személyiségének kiemelése, a „mi kontra ők” narratíva, a struktúra – a média foglyul ejtése, az intézmények elfoglalása, a választási aránytalanságok, a lojalitás-alapú kinevezések – érintetlen marad, csak a szereplők cserélődnek.

⚠️Még az egyébként a Tisza Pártot inkább támogató nemzetközi üzleti lap szerint is a magyar miniszterelnök kapkodó, átgondolatlan politikája már a saját táborában is ellenállást vált ki, és láthatóan csökkenti a Tisza támogatottságát.

A Bloomberg egyértelműen bírálja a helyzetet: Magyar Péter rohamtempóban zajló, szinte minden átmenet nélküli szétverése a korábbi kormányzati rendszernek három hónappal a választási győzelem után már a saját politikai közösségéből is kritikát vált ki, és mérhetően rontja a kormánypárt népszerűségét.

A New York-i székhelyű lap a Medián HVG-ben közölt felmérésére hivatkozik, amely szerint a biztos szavazók körében a Tisza egy hónap alatt öt százalékpontot zuhant, hatvannyolc százalékra. A visszaesés pontosan akkor következett be, amikor a kormány a legdrámaibb lépéseit tette: alkotmánymódosítással eltávolította a köztársasági elnököt, majd Magyar Péter a beígért társadalmi egyeztetést egyszerűen átlépve, egyik napról a másikra jelölte Polgár Juditot államfőnek. A sakkozó végül visszautasította a felkérést, a miniszterelnök pedig kénytelen volt elismerni a hibát. A kutatás szerint még a Tisza saját szavazóinak hatvan százaléka is elítélte a társadalmi vita elmaradását.

A Bloomberg kritikája – amely a a tempót és a módszert kritizálja alapvetően – arra mutat rá, hogy a gyors alkotmánymódosítások, a kulcspozíciók azonnali cseréje és a tisztogató intézkedések sorozata nem csupán a Fidesz közösségét irritálja, hanem a saját táboron belül is feszültséget kelt. A támogatás első, érzékelhető megtorpanása azt jelzi, hogy a választók egy része már most túlzásnak, átgondolatlannak és kockázatosnak látja ezt azt a fajta kormányzási modellt.

⚠️A Trump-adminisztráció 2025-ös döntése, amely gyakorlatilag felszámolta a USAID-et és drasztikusan visszavágta az amerikai fejlesztési segélyeket, történelmi fordulatot hozott a nemzetközi segélyezésben. A globális hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) 23 százalékkal zuhantak, az Egyesült Államok részesedése pedig közel 57 százalékkal esett vissza. Ebből a helyzetből Németország – saját költségvetési megszorításai ellenére – 2025-ben először lett a világ legnagyobb segélyezője, körülbelül 26 milliárd eurós közkiadással.

Az elemzésünkben arra kívánunk rávilágítani, hogy a német fejlesztési politika – és tágabban több európai kormány prioritásai – pontosan azt a szerepet kezdik betölteni, amelyet korábban a USAID képviselt: a nyugati értékek, a klímapolitika és a társadalmi progresszió exportját a globális Dél országai felé.

📍Zöld energia és „inkluzív” iskolák: a német prioritások

A Münchner Merkur friss áttekintése szerint 2025 óta több mint 3100 új projektet indítottak el, összesen közel 14 milliárd eurós kerettel. A legnagyobb tételek közé tartozik Indonézia: csaknem 300 millió euró a „Green Energy Corridor Sulawesi” projekt keretében (KfW-hitel zöldáram-szállításra), további 260 millió a nap- és szélerőművek, valamint a hálózatok fejlesztésére, és 230 millió egy új S-Bahn-hálózatra. 

Hasonló irányt mutatnak az indiai, dél-afrikai és marokkói programok: több százmillió euró mezőgazdasági szivattyúk napelemesítésére, fenntartható mobilitásra és klímareleváns önkormányzati finanszírozásra. A hangulat egyértelmű: a fejlesztési segély egyre inkább a zöld átállás és a klímacélok eszköze, nem elsősorban a klasszikus szegénységcsökkentésé.

Ugyanakkor a társadalmi napirend sem tűnt el. Vietnamban 600 ezer eurót szánnak 2028-ig az LMBTQI+ közösség inklúziójára, köztük „LMBTQI+-barát iskolák” létrehozására. Globálisan 1,1 millió euró megy az ILGA World adatbázisába, amely a szexuális orientációra és nemi identitásra vonatkozó törvényeket dokumentálja. Közép-Amerikában és a Karib-térségben kisebb összegek támogatják az LMBT-lakosság „egészséges öregedését”. 

Ezek a projektek pontosan azok a témák, amelyeket a Trump-adminisztráció a USAID felszámolásával tudatosan elutasított: a progresszív társadalmi mérnökség és a zöld ideológia prioritássá emelése a hagyományos fejlesztési célok rovására.

📍Nem pótlás, hanem átvétel

Fontos tisztázni: Európa nem tölti be teljesen a USAID által hagyott űrt. Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és más donorok is csökkentették a kereteiket, a német fejlesztési minisztérium költségvetése pedig 2027-re további 600 millió euróval csökkenhet. A hangsúly azonban eltolódott. Míg Washington a nemzeti érdeket és a geopolitikai hasznot helyezte előtérbe, Berlin (és több európai partner) továbbviszi a korábbi „értékalapú” megközelítést – csak most már ők a legnagyobb szereplők. 

A német fejlesztési miniszter, Reem Alabali-Radovan (SPD) nyíltan a biztonságpolitika részeként definiálja a fejlesztési politikát: a védelmi és külpolitika mellett a harmadik pillér. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a klíma-, gender- és „demokratikus értékek” programok továbbra is finanszírozást kapjanak, miközben a klasszikus humanitárius és szegénységcsökkentő programok aránya relatív mértékben csökken.

📍Soft power új szereplőkkel

A következmény egyértelmű. Ahol a USAID visszavonult, ott a német és európai források – különösen a zöld energia és a társadalmi inklúzió terén – részben kitöltik a teret. Indonézia, India, Vietnam és számos afrikai partner számára Berlin lett a legfontosabb nyugati partner. Ez nem semleges technikai segítségnyújtás: értékrendet, prioritásokat és politikai üzenetet is szállít.

A kritikusok – elsősorban a német jobboldal – ezt „woke ideológiának” és pazarlásnak nevezik. A támogatók viszont azt állítják, hogy a klímavédelem és a társadalmi jogok hosszú távon stabilabbá teszik a partnerországokat. A tény azonban az, hogy a Trump utáni világrendben az európai liberális kormányok – élükön Németországgal – ténylegesen átvették azt a szerepet, amelyet évtizedeken át Washington játszott a fejlesztési politikában: a nyugati progresszív napirend finanszírozójának és exportőrének szerepét.

A kérdés már nem az, hogy kitölti-e valaki a USAID helyét. Hanem az, hogy milyen értékeket és prioritásokat visz tovább az, aki most a legnagyobb csekket írja.

⚠️Egybehangzó információk szerint Áder Jánosnak is dolgozott a Tisza illegitim alkotmánybíró-jelöltje

Sonnevend Pál neve a Tisza Párt alkotmánybíró-jelöltjeként 2026. július 25-én került a középpontba. A nemzetközi tekintélyű alkotmány- és nemzetközi jogász, az ELTE egykori dékánja szakmai pályája a Sólyom László–Mádl Ferenc-korszakhoz kötődik leginkább. Ám ha alaposabban vizsgáljuk a nyilvános nyomokat, több, nem pártpolitikai, de a Fidesz-kormányzati rendszerhez kapcsolódó szál is kirajzolódik. Sőt a szálak egészen Áder Jánosig vezetnek.

1. Az állami megbízatás: a hágai perképviselet (2013–)

A legkézzelfoghatóbb kapcsolat a 2013-as kinevezés. Sonnevend Pál ettől az évtől Magyarország perképviselője a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a bős-nagymarosi vízlépcsőügyben. Ez az Orbán-kormány időszakában történt. A szerep klasszikus állami jogászi megbízás: nem politikai, hanem szakmai. Ugyanakkor a kinevezés azt jelzi, hogy a Fidesz-kormányzat is megbízhatónak tartotta a nemzetközi porondon. A pozíció folytonosságot mutat a 2010 előtti és utáni állam között: a magyar állam érdekeit képviselő szakemberként Sonnevend átívelt a politikai fordulaton.

2. A Mandiner-interjú (2021): az Alaptörvény értékrendi olvasata

2021 januárjában a Mandiner – akkor a kormányközeli média fontos szereplője – interjút készített vele. A kérdező Orbán Balázs, a Miniszterelnökség akkori parlamenti és stratégiai államtitkára volt. Sonnevend a beszélgetésben azt mondta: „Egy demokratikus alkotmány sosem értéksemleges.” Az Alaptörvény preambulumának történeti utalásait pozitívan értékelte, és a szöveg értékorientált értelmezése mellett érvelt.

Ez nem ellenzéki kritika volt, hanem a kormányzati narratívához közel álló, de szakmailag precíz állásfoglalás. A Mandiner-platform és az Orbán Balázs-féle kérdezői szerep önmagában is a Fidesz-világhoz való kapcsolódást mutatja – anélkül, hogy Sonnevend pártpolitikai szereplővé vált volna.

3. Áder János szolgálatban

Forrásiank szerint érdekes adalék Sonnewend pályája során –  és ez nem szerepel az önéletrajzában – Áder János köztársasági elnöknek is dolgozott. A Tisza számára ez komoly legitimációs problémát okozhat. A párt most éppen azt próbálja kommunikálni, hogy a Sólyom–Mádl-féle, a hatalmat korlátozó alkotmányjogi hagyományt hozza vissza. Mivel Sonnevend Ádernek is szolgálatára volt, ez a folytonosság-narratíva jelentősen gyengül. A kritikusok – és nemcsak a Fidesz – könnyebben mondhatják: ez nem a régi köztársasági elnöki hivatal független szakembere, hanem valaki, aki az elmúlt 16 év közjogi gépezetében is otthonosan mozgott.

⚠️Egyre több jel utal arra, hogy a kormányt szakmailag minimum inspirálta Sonnewend Pál alkotmánybíró-jelölt, aki egy, a Tisza közjogi terveit kísértetiesen pontosan előre vetítő cikket írt a hírhedt német szélsőségesen liberális alkotmányjogi blogon.

Hétfőn minden valószínűség szerint Sonnevend Pált választja alkotmánybíróvá a Tisza kétharmados parlamenti többsége. A jogászprofesszor néhány nappal a kormány megalakulása előtt, május 9-én, a Verfassungsblogon Constitutional Repair! címmel jelentetett meg egy figyelemreméltó programírását.

Ebben részletes menetrendet adott arra, hogyan kellene „megjavítani” az Alaptörvényt, eltávolítani belőle az állítólagosan elfogadhatatlan alapjogi korlátozásokat és visszavágni annak „ideológiai tartalmát”. Azóta pedig Magyar Péter és „kólásdobozai” feltűnő pontossággal haladnak a kijelölt úton.

Kezdjük azzal, ami a szerzőt a személyében is érinti: Sonnevend azt javasolta, hogy visszamenőleges hatállyal állítsák vissza az alkotmánybírák hetvenéves korhatárát. Azt is előre kiszámolta, hogy ennek eredményeként négy helyet tölthetne be az új kétharmados többség. A Tisza választási programja erről a konkrét megoldásról egyetlen szót sem írt: általánosságban beszélt ugyan a közjogi tisztségek időbeli korlátozásáról és az Alkotmánybíróság függetlenségéről, de a hetvenéves korhatár nem szerepelt benne. Sonnevend cikkében viszont igen, tehát van okunk feltételezni, hogy ő az (egyik) ötletgazda.

A receptből pedig törvény lett. Az Alaptörvény tizenhetedik módosítása kimondta, hogy az alkotmánybírók megbízatása hetvenéves korukban megszűnik, a már hetven év feletti bíráké pedig szeptember 1-jén ér véget. Így távozik Polt Péter és három másik alkotmánybíró.

Sonnevend mondjuk ennél tovább ment volna. Ő az írásában felvetette a testület tizenöt főről tizenegyre csökkentését és valamennyi hivatalban lévő alkotmánybíró mandátumának átmeneti idő utáni megszüntetését. Ami késik, nem múlik, erre a Magyar Péter által meghirdetett alkotmányozás remek alkalmat ad majd.

Szóval, Sonnevend megírta, milyen módszerrel lehet egyszerre több alkotmánybíró mandátumát megszüntetni, a Tisza megalkotta a szabályt, most pedig professzor beül az egyik a felszabadított székbe.

Ahogy mondani szokták véletlennek ez egy kicsit erős, főleg, ha tovább megyünk. Az említett cikkében Sonnevend kifejezetten javasolta az Alaptörvény 37. cikkének (4)–(5) bekezdéseinek eltörlést, és ez azóta meg is történt.

A professzor a sarkalatos törvények körét is „radikálisan” csökkentette volna. Ez is megtörtént, és csak a közfelháborodásnak köszönhető, hogy a földtörvény és a nemzeti vagyon védelméről szóló szabályozás kétharmados védelme végül bent maradt az Alaptörvényben. Egyelőre.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Sonnevend útitervének vannak olyan pontjai is, amelyeket a Tisza-kormány egyelőre nem hajtott végre, de sokat elárulnak a leendő alkotmánybíró gondolkodásáról.

Sonnevend törölné az Alaptörvényből azokat az alkotmányos önazonossági és szuverenitási fenntartásokat, amelyeket szerinte nem lehet összeegyeztetni az uniós tagságból eredő kötelezettségekkel. Magyar Péter korábban még csak egy „kis szuverenitás” feladásáról beszélt. Sonnevend ennél világosabb, ha választani kell a magyar alkotmányos önazonosság és a brüsszeli jogértelmezés között, akkor nála az utóbbi a befutó.

Ugyancsak eltávolítaná vagy alapvetően átírná az Alaptörvény jelenlegi családfogalmát. Vagyis lebontaná az azonos neműek házasságának és az egynemű párok örökbefogadásának legalizálását alkotmányos gátját. Hogy a Tiszának is lehetnek ilyen szándékai, azt a parlamenti parázsvitákban Magyar Péter elég egyértelművé tette.

Sonnevend problémásnak tartja a Nemzeti Hitvallást is, különösen azt, hogy az Alaptörvény értelmezési keretének része. Csak találgatni tudunk, mi zavarja benne. Talán a keresztény gyökerekre való hivatkozás? Vagy ez a mondat:

„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

A leendő alkotmánybíró emellett támadja a XVI. cikk gyermekvédelmi rendelkezését is, amely elsőbbséget biztosít a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemnek, valamint kimondja a születési nemnek megfelelő önazonossághoz és a keresztény kultúrán alapuló neveléshez való jogot. Sonnevend ezt olyan túl széles szabálynak tekinti, amelyet szerinte az európai alkotmányos demokráciák nem fogadhatnak el.

A Tisza első alkotmánybírója tehát nem árul zsákba macskát: ízig-vérig föderalista, aki a haladás jegyében bármikor kész lenne kiengedni a palackból a szivárványszínű szellemet. Szóval, igazi, európai értelemben vett független-obejtív, pártokon és ideológiákon felül álló jelöltet találtak maguknak Magyar Péterék.

Ha Sonnevend a kiszivárgott információknak megfelelően részt vehetett a Tisza párt alkotmánysértő és uniós joggal ellentétes jogszabályainak kidolgozásában, akkor nem vehet részt a Fidesz által benyújtott utólagos normakontroll eljárásban, ki kell záratni a magát.

📌A jogvédő korlátozná Magyar Péter túlhatalmát

⚠️Tényi István szerint a demokrácia védelmében vissza kell térni a 4/5-ös alkotmányozáshoz

Magyarország alkotmányos rendjének egyik legérzékenyebb pontja kerül újra napirendre: elegendő-e a kétharmad ahhoz, hogy egy ország alaptörvényét átírják?Egy közérdekű bejelentés, amelyet Tényi István címzett a kormányfőnek a magyar demokrácia egyik alapkérdését veti fel újra: milyen széles társadalmi és politikai konszenzus szükséges ahhoz, hogy az ország alkotmányát megváltoztassák.

A bejelentő – a 2023. évi XXV. törvény 1. § (3) bekezdése alapján – arra kéri a kormányt, hogy kezdeményezze Magyarország Alaptörvényének módosítását. A javaslat lényege egyszerű, de messzire ható: az Alaptörvény S) cikk (2) bekezdése szerint ma az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata elegendő az alkotmány elfogadásához vagy módosításához. A bejelentő szerint ezt a küszöböt négyötödre kellene emelni.

📍A kétharmad története és a 2010-es fordulat

A magyar közjogban a minősített többség nem új találmány. A sarkalatos törvények – amelyek elfogadásához és módosításához a jelen lévő képviselők kétharmada kell – évtizedek óta azt a célt szolgálták, hogy bizonyos alapvető kérdésekben a mindenkori kormánytöbbség ne dönthessen egyedül. 2010 előtt, amikor a kormányok ritkán rendelkeztek kétharmados többséggel, ez a szabály ténylegesen kényszerítette ki a kompromisszumot.

Volt azonban egy még szigorúbb szabály is. Az 1995. évi XLIV. törvény – az akkori alkotmányba iktatva – kimondta: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozathoz a képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez a rendelkezés 1998-ban automatikusan hatályát vesztette, de 2010 júniusában, a Fidesz–KDNP kétharmados győzelme után az Országgyűlés végleg eltörölte. Egy évvel később megszületett az Alaptörvény.

Azóta a kormánypártok tizenhét alkalommal módosították az Alaptörvényt – a legtöbb esetben az ellenzék ellenében. A bejelentés szerint ez a gyakorlat megkérdőjelezi, hogy a kétharmados többség önmagában elegendő-e ahhoz, hogy az alkotmányos rend stabilitását és legitimációját biztosítsa.

📍A láthatatlan alkotmány és a jogbiztonság

A dokumentum nem csupán a többségi arányról beszél. Hosszasan idézi az Alkotmánybíróság korábbi elnökének, Sólyom Lászlónak a nézeteit a „láthatatlan alkotmányról” – arról a fogalmi rendszerről, amely a testület döntéseiből rajzolódik ki, és amely a mindenkori szöveges alkotmány fölött áll. Sólyom szerint az alkotmányosságnak van egy olyan lényegi magja, amelyet még alkotmánymódosítással sem lehet sérteni.

Ehhez kapcsolódik a jogállamiság és a jogbiztonság követelménye, amelyet az Alkotmánybíróság hosszú gyakorlatában többször is megerősített: a jogszabályoknak világosnak, kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük. A bejelentés szerint a gyakori, kétharmados többséggel végrehajtott alkotmánymódosítások éppen ezt a kiszámíthatóságot gyengítik.

📍A beadvány lényege

A bejelentő nem az Alaptörvény tartalmát támadja, hanem a módosításának eljárási küszöbét. Azt javasolja, hogy térjenek vissza a 4/5-ös szabályhoz: az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata legyen szükséges.

Az indoklás szerint a demokratikus politika nem indulhat ki abból, hogy a választási győzelem – még ha jelentős társadalmi támogatottsággal is bír – minden korlátot felülír. A nép hatalma felett a jog uralma áll. A szélesebb konszenzus kényszere – érvel a dokumentum – nem a többség ellen, hanem a politikai közösség stabilitása mellett szól.

A bejelentést a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló rendelet alapján az Igazságügyi Minisztériumhoz is továbbították.

A kérdés most a politikai szereplők előtt áll: elegendő-e a kétharmad ahhoz, hogy egy ország alaptörvényét átírják – vagy a magyar alkotmányos hagyomány éppen azt kívánja, hogy ennél szélesebb egyetértés szülessen?