⚠️ Stump András beismerése még Tóta W. Árpádot is megdöbbentette
A baloldali médiatérfél egyik meghatározó szereplője bevallotta: náluk „teljesen normális” a külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködés. Ráadásul az sincs ellenére, hogy a titkosszolgálatoktól kapott információk elterjesztésén az idegen hatalmak nyernek. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Panyi Szabolcs története közel sem egyedi, elszigetelt eset a baloldalon, hanem az ellenzéki sajtó rendszerszintű működése.
A Direkt36 újságírójáról, Panyi Szabolcsról március 23-án kikerült hangfelvétel két súlyos felismerést is tartalmazott. A normális újságírói működéstől ugyanis egyfelől radikálisan eltér az a hatáskör, amiről Panyi beszél, hogy egy leendő Tisza-kormányban majd ő döntheti el, kiket kell kirúgni a külügyminisztériumból. Merthogy ennyire jó viszonyt ápol a Tisza Párt külügyekért felelős politikusával, Orbán Anitával. Másfelől pedig Panyi azt is elárulta, hogy egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának megadta Szijjártó Péter telefonszámát – lehetőség nyitva ezzel a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseinek megfigyelésére.
⚠️Panyi munkamódszere teljesen bevett a tiszás újságíróknál?
Panyi Szabolcs külföldi titkosszolgálatokkal ápolt szoros viszonya egyáltalán nem számít egyedi, elszigetelt esetnek a baloldalon. Legalábbis erről árulkodnak a Válasz Online újságírójának, Stumpf Andrásnak – Magyar Péter testvérének médiumában elmondott – szavai.
Stumpf a Kontroll YouTube-csatornáján ugyanis a következőket mondta:
„Teljesen normális, hogyha újságíróként találkozunk diplomatákkal, titkosszolgákkal, akiből információt lehet kinyerni, abból kinyerjük. Hogyha neki is jó, mert win-win szitu van (…).”
Az ellenzéki Válasz Online újságírója tehát nyíltan beismerte, hogy a baloldali újságírók között „teljesen normális” – azaz bevett – munkamódszernek tekinthető a külföldi titkosszolgálatokkal történő együttműködés.
⚠️Idegen érdekek szolgálatában?
Stumpf András szavaiból ráadásul egy végtelenül naiv, ugyanakkor rendkívül veszélyes szerepfelfogás is kibomlik. Az újságíró ugyanis arról beszél, hogy ők „nyernek ki” információkat az idegen hatalmak titkosszolgáiból. És még csak elméleti szinten sem veti fel annak lehetőségét, hogy a szerepek akár fordítottak is lehetnek. Azaz a külföldi titkosszolgák használják fel – mintegy szócsőként – a baloldal újságíróit arra, hogy a saját, tehát idegen érdekeiknek megfelelő információkat terítsék a magyar nyilvánosságban.
Márpedig amikor a második Trump-adminisztráció szakított azzal az amerikai hagyománnyal, amely bőkezű anyagi támogatásban részesített külföldi újságírói projekteket, akkor a jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Political Capital vezetője, Krekó Péter bírálta ezt a lépést. Mondván, ezek az amerikai pénzből működő, külföldi újságírói projektek az Egyesült Államok politikai céljait szolgálták. „Mert igenis az a puha hatalmi eszköztár, amit kiépített Amerika a II. világháború után, az nagyon sokban segítette a céljai elérését” – nyilatkozta Krekó.
Krekó meglepően realista értelmezésében tehát – szemben Stumpf álnaiv felfogásával – az idegen hatalmak használják fel céljaik elérésére az újságírókat. Nem pedig fordítva. Ráadásul a gyakorlat is tökéletesen cáfolja Stumpfot. A Panyi Szabolcsról kikerülő hangfelvétel – amin Panyi azt meséli, miként adta meg a magyar külügyminiszter telefonszámát, hogy a külföldi titkosszolgálat ráláthasson Szijjártó Péter telefonhívásaira – ugyanis szintén nem azt mutatja, hogy ezekben a „kémjátszmákban” a magyar újságírók csalnak ki információkat a titkosszolgákból.
⚠️Win-win szituáció, de kinek?
Stumpf a gondolatmenete végén aztán maga is eljut oda, hogy a hazai baloldal újságíróinak külföldi titkosszolgákkal való együttműködése igazi win-win szituációt eredményez. Magyarán azon mindkét fél nyer.
Panyi példája – a hangfelvétel kikerülése óta – világosan mutatja, hogy a magyarországi balos újságírók mit nyernek a külföldi titkosszolgáktól kapott információk terítésén. A Tisza Párt győzelmi esélyeit mindenek fölé rendelő nyilvánosságban ugyanis hősként ünneplik Panyit, mivel működése egybeesik Magyar Péter politikai érdekeivel. A külföldi titkosszolgálatok pedig anélkül avatkozhatnak be Magyarország belügyeibe, hogy felfednék magukat. Vagy azt, hogy a célba juttatott információk idegen érdekeket szolgálnak.
A kérdés csak az, milyen károkat okoz a háborúból kimaradni akaró, szuverén Magyarországnak a balos újságírók külföldi titkosszolgálatokkal történő együttműködése?
Békeidőben sem lenne tét nélküli, hogy a baloldali médiumok cikkeiben terjedő információk idegen hatalmak érdekeit szolgálják. Csakhogy amint azt Stumpf András és Panyi Szabolcs elvbarátja, Puzsér Róbert is világosan kimondta, „jelenleg Magyarország áll a legközelebb ahhoz, hogy katonai konfliktusba sodródjon”. A veszély ilyen szintű közelségében pedig beláthatatlan pusztítást okozhat, ha egyes újságírói körök idegen hatalmak céljai szerint alakítják (át) a hazai politikát.
