Tűzfalcsoport

⚠️Magyar Péter újabban azt ismételgeti, hogy éjszaka jobban fúj a szél, ezért a szélerőművek majd remekül kiegészítik a nappal termelő napelemeket. Ez jól hangzik, csak sajnos a meteorológia felett egyetlen miniszterelnöknek sincs hatalma.

A szárazföldek fölött általában nem éjszaka, hanem napközben a legerősebb a szél. Egy, az ERA5 adatbázisát és több száz meteorológiai állomás méréseit elemző kutatásszerint a felszínközeli szél maximuma jellemzően a déli órák környékére esik. Nappal a felmelegedő felszín turbulens keveredést idéz elő, amely a magasabban áramló, gyorsabb levegőt lehozza a talaj közelébe. Éjszaka a lehűlő felszín stabilizálja a légkört, ezért a talajközeli szél többnyire gyengül.

Igaz, a szélturbinák nem tíz méteren dolgoznak, és a HungaroMet saját összefoglalója szerint 65–70 méteres magasságban esetenként az éjszakai órákban lehet nagyobb az átlagos szélsebesség, de a hangsúly itt az esetenként szón van. Tehát ez a jelenség nem minden éjszakára, nem minden évszakra és nem minden területre igaz.

Szóval, abból, hogy a szélerőmű képes lehet éjszaka is termelni, még egyáltalán nem következik, hogy minden naplementével automatikusan megérkezik a napelemeket leváltó szél. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának európai vizsgálata órás felbontásban csupán gyenge negatív korrelációt talált a nap- és szélenergia között. Magyarul: a két forrás bizonyos mértékig kiegészíti egymást, de korántsem úgy működik, mint egy két műszakban dolgozó erőmű.

Ráadásul léteznek tartósan borult és szélcsendes időszakok is. Egy 38 időjárási évet feldolgozó európai kutatás szerint a legsúlyosabb, több országot érintő megújulóenergia-hiányos eseménysor 55 napig húzódott; még tökéletes európai hálózati összeköttetést feltételezve is csak a hosszú távú átlag 47 százalékát érte el a szél- és napenergia együttes rendelkezésre állása. Ez nem azt jelenti, hogy 55 napig semmi sem termelt, hanem azt, hogy a szél és a nap együtt sem szünteti meg a tárolás, a szabályozható erőművek és a hálózati tartalékok szükségességét.

A REKK és az osztrák AIT modellje 1995 és 2018 közötti órás széladatokat vizsgált 100 és 150 méteres magasságban, turbinák teljesítménygörbéjével, hálózati és területhasználati korlátokkal együtt. A modell szerint a szélenergia kevésbé ciklikus, mint a napenergia, ezért piaci értéke magasabb lehet, ugyanakkor a nagyobb szélerőművi kapacitás növelheti a szabályozási és tartalékkapacitási igényt.

A szélerőművek építését tehát lehet szakmai érvekkel támogatni. De az nem szakmai érv, hogy „éjszaka fúj a szél”. Különösen nem akkor, amikor magasabb tornyokról, a lakott területekhez közelebbi telepítésről és jelentős közpénzek elköltéséről kell dönteni.

Ilyenkor helyszínenkénti, többéves szélmérésekre, hálózati számításokra, zaj- és árnyékhatás-vizsgálatokra, tárolási és tartalékkapacitási tervre van szükség. A szélenergia lehet hasznos kiegészítő. De nem alaperőmű, nem energiatároló, és főleg nem egy esti műszakra automatikusan bejelentkező természeti szolgáltatás. Ellentétben a gáz- és atomerőművekkel, amelyek termelése skálázható, és sötét, szélcsendes időben is kiszámíthatóan képesek termelni.

⚠️Miért nem a „magyar példa” a populizmus elleni csodaszer és miért veszélyes, ha azt hisszük, hogy az – felütéssel jelent meg a balliberális Haaretz friss véleménycikke. Az előző 16 évvel szemben bíráló hangvételű írás ugyanakkor nem titkolt elégedetlenséggel kiemeli, hogy a magyar választások valódi tanulsága, hogy a megoldás nem egy karizmatikus bennfentes megjelenése, hanem az, hogy a populisták játékszabályait kell megtörni – nem pedig átvenni és „jobban” játszani őket.

Mindez egybecseng azzal, amiről korábban a Politico írt, nevezetesen, hogy Magyar a támogatói között is polarizáló figura. Aki közelről ismeri, gyakran említi az arroganciát, a rövid türelmet, a központosító vezetési stílust. Pártjában szinte senki nem beszélhetett szabadon a sajtóval. Az üzenet egyetlen ember körül forgott. A „mi kontra ők” narratíva ugyanolyan hatékonyan működött nála, mint Orbánnál – csak most ő állt a másik oldalon. Magyar győzelme nem egy tiszta demokratikus forradalom volt. Magyar – egykori Fidesz-bennfentes, ahogy az AP beszámolója, illetve a The Guardian írása is fogalmaz, a volt igazságügyi miniszter férje – pontosan tudta, hogyan működik a “gépezet”. Győzelmét nem a liberalizmus diadala, hanem a populista eszköztár ügyes átfordítása hozta el a lap szerint.

Ez a módszer működött. De a működése maga a probléma. Magyar nem a populizmus ellentéte volt, hanem annak egy másik, sikeresebb változata. Egyes elemzések arra a következetesre jutnak, hogy a Tisza győzelme nem azért született, mert a szabályok megváltoztak, hanem mert valaki a meglévő, torz szabályok között jobban játszott. A cikkekből leszűrhető konklúzió, hogy a vezető személyiségének kiemelése, a „mi kontra ők” narratíva, a struktúra – a média foglyul ejtése, az intézmények elfoglalása, a választási aránytalanságok, a lojalitás-alapú kinevezések – érintetlen marad, csak a szereplők cserélődnek.

⚠️Még az egyébként a Tisza Pártot inkább támogató nemzetközi üzleti lap szerint is a magyar miniszterelnök kapkodó, átgondolatlan politikája már a saját táborában is ellenállást vált ki, és láthatóan csökkenti a Tisza támogatottságát.

A Bloomberg egyértelműen bírálja a helyzetet: Magyar Péter rohamtempóban zajló, szinte minden átmenet nélküli szétverése a korábbi kormányzati rendszernek három hónappal a választási győzelem után már a saját politikai közösségéből is kritikát vált ki, és mérhetően rontja a kormánypárt népszerűségét.

A New York-i székhelyű lap a Medián HVG-ben közölt felmérésére hivatkozik, amely szerint a biztos szavazók körében a Tisza egy hónap alatt öt százalékpontot zuhant, hatvannyolc százalékra. A visszaesés pontosan akkor következett be, amikor a kormány a legdrámaibb lépéseit tette: alkotmánymódosítással eltávolította a köztársasági elnököt, majd Magyar Péter a beígért társadalmi egyeztetést egyszerűen átlépve, egyik napról a másikra jelölte Polgár Juditot államfőnek. A sakkozó végül visszautasította a felkérést, a miniszterelnök pedig kénytelen volt elismerni a hibát. A kutatás szerint még a Tisza saját szavazóinak hatvan százaléka is elítélte a társadalmi vita elmaradását.

A Bloomberg kritikája – amely a a tempót és a módszert kritizálja alapvetően – arra mutat rá, hogy a gyors alkotmánymódosítások, a kulcspozíciók azonnali cseréje és a tisztogató intézkedések sorozata nem csupán a Fidesz közösségét irritálja, hanem a saját táboron belül is feszültséget kelt. A támogatás első, érzékelhető megtorpanása azt jelzi, hogy a választók egy része már most túlzásnak, átgondolatlannak és kockázatosnak látja ezt azt a fajta kormányzási modellt.

⚠️A Trump-adminisztráció 2025-ös döntése, amely gyakorlatilag felszámolta a USAID-et és drasztikusan visszavágta az amerikai fejlesztési segélyeket, történelmi fordulatot hozott a nemzetközi segélyezésben. A globális hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) 23 százalékkal zuhantak, az Egyesült Államok részesedése pedig közel 57 százalékkal esett vissza. Ebből a helyzetből Németország – saját költségvetési megszorításai ellenére – 2025-ben először lett a világ legnagyobb segélyezője, körülbelül 26 milliárd eurós közkiadással.

Az elemzésünkben arra kívánunk rávilágítani, hogy a német fejlesztési politika – és tágabban több európai kormány prioritásai – pontosan azt a szerepet kezdik betölteni, amelyet korábban a USAID képviselt: a nyugati értékek, a klímapolitika és a társadalmi progresszió exportját a globális Dél országai felé.

📍Zöld energia és „inkluzív” iskolák: a német prioritások

A Münchner Merkur friss áttekintése szerint 2025 óta több mint 3100 új projektet indítottak el, összesen közel 14 milliárd eurós kerettel. A legnagyobb tételek közé tartozik Indonézia: csaknem 300 millió euró a „Green Energy Corridor Sulawesi” projekt keretében (KfW-hitel zöldáram-szállításra), további 260 millió a nap- és szélerőművek, valamint a hálózatok fejlesztésére, és 230 millió egy új S-Bahn-hálózatra. 

Hasonló irányt mutatnak az indiai, dél-afrikai és marokkói programok: több százmillió euró mezőgazdasági szivattyúk napelemesítésére, fenntartható mobilitásra és klímareleváns önkormányzati finanszírozásra. A hangulat egyértelmű: a fejlesztési segély egyre inkább a zöld átállás és a klímacélok eszköze, nem elsősorban a klasszikus szegénységcsökkentésé.

Ugyanakkor a társadalmi napirend sem tűnt el. Vietnamban 600 ezer eurót szánnak 2028-ig az LMBTQI+ közösség inklúziójára, köztük „LMBTQI+-barát iskolák” létrehozására. Globálisan 1,1 millió euró megy az ILGA World adatbázisába, amely a szexuális orientációra és nemi identitásra vonatkozó törvényeket dokumentálja. Közép-Amerikában és a Karib-térségben kisebb összegek támogatják az LMBT-lakosság „egészséges öregedését”. 

Ezek a projektek pontosan azok a témák, amelyeket a Trump-adminisztráció a USAID felszámolásával tudatosan elutasított: a progresszív társadalmi mérnökség és a zöld ideológia prioritássá emelése a hagyományos fejlesztési célok rovására.

📍Nem pótlás, hanem átvétel

Fontos tisztázni: Európa nem tölti be teljesen a USAID által hagyott űrt. Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és más donorok is csökkentették a kereteiket, a német fejlesztési minisztérium költségvetése pedig 2027-re további 600 millió euróval csökkenhet. A hangsúly azonban eltolódott. Míg Washington a nemzeti érdeket és a geopolitikai hasznot helyezte előtérbe, Berlin (és több európai partner) továbbviszi a korábbi „értékalapú” megközelítést – csak most már ők a legnagyobb szereplők. 

A német fejlesztési miniszter, Reem Alabali-Radovan (SPD) nyíltan a biztonságpolitika részeként definiálja a fejlesztési politikát: a védelmi és külpolitika mellett a harmadik pillér. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a klíma-, gender- és „demokratikus értékek” programok továbbra is finanszírozást kapjanak, miközben a klasszikus humanitárius és szegénységcsökkentő programok aránya relatív mértékben csökken.

📍Soft power új szereplőkkel

A következmény egyértelmű. Ahol a USAID visszavonult, ott a német és európai források – különösen a zöld energia és a társadalmi inklúzió terén – részben kitöltik a teret. Indonézia, India, Vietnam és számos afrikai partner számára Berlin lett a legfontosabb nyugati partner. Ez nem semleges technikai segítségnyújtás: értékrendet, prioritásokat és politikai üzenetet is szállít.

A kritikusok – elsősorban a német jobboldal – ezt „woke ideológiának” és pazarlásnak nevezik. A támogatók viszont azt állítják, hogy a klímavédelem és a társadalmi jogok hosszú távon stabilabbá teszik a partnerországokat. A tény azonban az, hogy a Trump utáni világrendben az európai liberális kormányok – élükön Németországgal – ténylegesen átvették azt a szerepet, amelyet évtizedeken át Washington játszott a fejlesztési politikában: a nyugati progresszív napirend finanszírozójának és exportőrének szerepét.

A kérdés már nem az, hogy kitölti-e valaki a USAID helyét. Hanem az, hogy milyen értékeket és prioritásokat visz tovább az, aki most a legnagyobb csekket írja.

⚠️Egybehangzó információk szerint Áder Jánosnak is dolgozott a Tisza illegitim alkotmánybíró-jelöltje

Sonnevend Pál neve a Tisza Párt alkotmánybíró-jelöltjeként 2026. július 25-én került a középpontba. A nemzetközi tekintélyű alkotmány- és nemzetközi jogász, az ELTE egykori dékánja szakmai pályája a Sólyom László–Mádl Ferenc-korszakhoz kötődik leginkább. Ám ha alaposabban vizsgáljuk a nyilvános nyomokat, több, nem pártpolitikai, de a Fidesz-kormányzati rendszerhez kapcsolódó szál is kirajzolódik. Sőt a szálak egészen Áder Jánosig vezetnek.

1. Az állami megbízatás: a hágai perképviselet (2013–)

A legkézzelfoghatóbb kapcsolat a 2013-as kinevezés. Sonnevend Pál ettől az évtől Magyarország perképviselője a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a bős-nagymarosi vízlépcsőügyben. Ez az Orbán-kormány időszakában történt. A szerep klasszikus állami jogászi megbízás: nem politikai, hanem szakmai. Ugyanakkor a kinevezés azt jelzi, hogy a Fidesz-kormányzat is megbízhatónak tartotta a nemzetközi porondon. A pozíció folytonosságot mutat a 2010 előtti és utáni állam között: a magyar állam érdekeit képviselő szakemberként Sonnevend átívelt a politikai fordulaton.

2. A Mandiner-interjú (2021): az Alaptörvény értékrendi olvasata

2021 januárjában a Mandiner – akkor a kormányközeli média fontos szereplője – interjút készített vele. A kérdező Orbán Balázs, a Miniszterelnökség akkori parlamenti és stratégiai államtitkára volt. Sonnevend a beszélgetésben azt mondta: „Egy demokratikus alkotmány sosem értéksemleges.” Az Alaptörvény preambulumának történeti utalásait pozitívan értékelte, és a szöveg értékorientált értelmezése mellett érvelt.

Ez nem ellenzéki kritika volt, hanem a kormányzati narratívához közel álló, de szakmailag precíz állásfoglalás. A Mandiner-platform és az Orbán Balázs-féle kérdezői szerep önmagában is a Fidesz-világhoz való kapcsolódást mutatja – anélkül, hogy Sonnevend pártpolitikai szereplővé vált volna.

3. Áder János szolgálatban

Forrásiank szerint érdekes adalék Sonnewend pályája során –  és ez nem szerepel az önéletrajzában – Áder János köztársasági elnöknek is dolgozott. A Tisza számára ez komoly legitimációs problémát okozhat. A párt most éppen azt próbálja kommunikálni, hogy a Sólyom–Mádl-féle, a hatalmat korlátozó alkotmányjogi hagyományt hozza vissza. Mivel Sonnevend Ádernek is szolgálatára volt, ez a folytonosság-narratíva jelentősen gyengül. A kritikusok – és nemcsak a Fidesz – könnyebben mondhatják: ez nem a régi köztársasági elnöki hivatal független szakembere, hanem valaki, aki az elmúlt 16 év közjogi gépezetében is otthonosan mozgott.

⚠️Egyre több jel utal arra, hogy a kormányt szakmailag minimum inspirálta Sonnewend Pál alkotmánybíró-jelölt, aki egy, a Tisza közjogi terveit kísértetiesen pontosan előre vetítő cikket írt a hírhedt német szélsőségesen liberális alkotmányjogi blogon.

Hétfőn minden valószínűség szerint Sonnevend Pált választja alkotmánybíróvá a Tisza kétharmados parlamenti többsége. A jogászprofesszor néhány nappal a kormány megalakulása előtt, május 9-én, a Verfassungsblogon Constitutional Repair! címmel jelentetett meg egy figyelemreméltó programírását.

Ebben részletes menetrendet adott arra, hogyan kellene „megjavítani” az Alaptörvényt, eltávolítani belőle az állítólagosan elfogadhatatlan alapjogi korlátozásokat és visszavágni annak „ideológiai tartalmát”. Azóta pedig Magyar Péter és „kólásdobozai” feltűnő pontossággal haladnak a kijelölt úton.

Kezdjük azzal, ami a szerzőt a személyében is érinti: Sonnevend azt javasolta, hogy visszamenőleges hatállyal állítsák vissza az alkotmánybírák hetvenéves korhatárát. Azt is előre kiszámolta, hogy ennek eredményeként négy helyet tölthetne be az új kétharmados többség. A Tisza választási programja erről a konkrét megoldásról egyetlen szót sem írt: általánosságban beszélt ugyan a közjogi tisztségek időbeli korlátozásáról és az Alkotmánybíróság függetlenségéről, de a hetvenéves korhatár nem szerepelt benne. Sonnevend cikkében viszont igen, tehát van okunk feltételezni, hogy ő az (egyik) ötletgazda.

A receptből pedig törvény lett. Az Alaptörvény tizenhetedik módosítása kimondta, hogy az alkotmánybírók megbízatása hetvenéves korukban megszűnik, a már hetven év feletti bíráké pedig szeptember 1-jén ér véget. Így távozik Polt Péter és három másik alkotmánybíró.

Sonnevend mondjuk ennél tovább ment volna. Ő az írásában felvetette a testület tizenöt főről tizenegyre csökkentését és valamennyi hivatalban lévő alkotmánybíró mandátumának átmeneti idő utáni megszüntetését. Ami késik, nem múlik, erre a Magyar Péter által meghirdetett alkotmányozás remek alkalmat ad majd.

Szóval, Sonnevend megírta, milyen módszerrel lehet egyszerre több alkotmánybíró mandátumát megszüntetni, a Tisza megalkotta a szabályt, most pedig professzor beül az egyik a felszabadított székbe.

Ahogy mondani szokták véletlennek ez egy kicsit erős, főleg, ha tovább megyünk. Az említett cikkében Sonnevend kifejezetten javasolta az Alaptörvény 37. cikkének (4)–(5) bekezdéseinek eltörlést, és ez azóta meg is történt.

A professzor a sarkalatos törvények körét is „radikálisan” csökkentette volna. Ez is megtörtént, és csak a közfelháborodásnak köszönhető, hogy a földtörvény és a nemzeti vagyon védelméről szóló szabályozás kétharmados védelme végül bent maradt az Alaptörvényben. Egyelőre.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Sonnevend útitervének vannak olyan pontjai is, amelyeket a Tisza-kormány egyelőre nem hajtott végre, de sokat elárulnak a leendő alkotmánybíró gondolkodásáról.

Sonnevend törölné az Alaptörvényből azokat az alkotmányos önazonossági és szuverenitási fenntartásokat, amelyeket szerinte nem lehet összeegyeztetni az uniós tagságból eredő kötelezettségekkel. Magyar Péter korábban még csak egy „kis szuverenitás” feladásáról beszélt. Sonnevend ennél világosabb, ha választani kell a magyar alkotmányos önazonosság és a brüsszeli jogértelmezés között, akkor nála az utóbbi a befutó.

Ugyancsak eltávolítaná vagy alapvetően átírná az Alaptörvény jelenlegi családfogalmát. Vagyis lebontaná az azonos neműek házasságának és az egynemű párok örökbefogadásának legalizálását alkotmányos gátját. Hogy a Tiszának is lehetnek ilyen szándékai, azt a parlamenti parázsvitákban Magyar Péter elég egyértelművé tette.

Sonnevend problémásnak tartja a Nemzeti Hitvallást is, különösen azt, hogy az Alaptörvény értelmezési keretének része. Csak találgatni tudunk, mi zavarja benne. Talán a keresztény gyökerekre való hivatkozás? Vagy ez a mondat:

„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

A leendő alkotmánybíró emellett támadja a XVI. cikk gyermekvédelmi rendelkezését is, amely elsőbbséget biztosít a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemnek, valamint kimondja a születési nemnek megfelelő önazonossághoz és a keresztény kultúrán alapuló neveléshez való jogot. Sonnevend ezt olyan túl széles szabálynak tekinti, amelyet szerinte az európai alkotmányos demokráciák nem fogadhatnak el.

A Tisza első alkotmánybírója tehát nem árul zsákba macskát: ízig-vérig föderalista, aki a haladás jegyében bármikor kész lenne kiengedni a palackból a szivárványszínű szellemet. Szóval, igazi, európai értelemben vett független-obejtív, pártokon és ideológiákon felül álló jelöltet találtak maguknak Magyar Péterék.

Ha Sonnevend a kiszivárgott információknak megfelelően részt vehetett a Tisza párt alkotmánysértő és uniós joggal ellentétes jogszabályainak kidolgozásában, akkor nem vehet részt a Fidesz által benyújtott utólagos normakontroll eljárásban, ki kell záratni a magát.

📌A jogvédő korlátozná Magyar Péter túlhatalmát

⚠️Tényi István szerint a demokrácia védelmében vissza kell térni a 4/5-ös alkotmányozáshoz

Magyarország alkotmányos rendjének egyik legérzékenyebb pontja kerül újra napirendre: elegendő-e a kétharmad ahhoz, hogy egy ország alaptörvényét átírják?Egy közérdekű bejelentés, amelyet Tényi István címzett a kormányfőnek a magyar demokrácia egyik alapkérdését veti fel újra: milyen széles társadalmi és politikai konszenzus szükséges ahhoz, hogy az ország alkotmányát megváltoztassák.

A bejelentő – a 2023. évi XXV. törvény 1. § (3) bekezdése alapján – arra kéri a kormányt, hogy kezdeményezze Magyarország Alaptörvényének módosítását. A javaslat lényege egyszerű, de messzire ható: az Alaptörvény S) cikk (2) bekezdése szerint ma az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata elegendő az alkotmány elfogadásához vagy módosításához. A bejelentő szerint ezt a küszöböt négyötödre kellene emelni.

📍A kétharmad története és a 2010-es fordulat

A magyar közjogban a minősített többség nem új találmány. A sarkalatos törvények – amelyek elfogadásához és módosításához a jelen lévő képviselők kétharmada kell – évtizedek óta azt a célt szolgálták, hogy bizonyos alapvető kérdésekben a mindenkori kormánytöbbség ne dönthessen egyedül. 2010 előtt, amikor a kormányok ritkán rendelkeztek kétharmados többséggel, ez a szabály ténylegesen kényszerítette ki a kompromisszumot.

Volt azonban egy még szigorúbb szabály is. Az 1995. évi XLIV. törvény – az akkori alkotmányba iktatva – kimondta: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozathoz a képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez a rendelkezés 1998-ban automatikusan hatályát vesztette, de 2010 júniusában, a Fidesz–KDNP kétharmados győzelme után az Országgyűlés végleg eltörölte. Egy évvel később megszületett az Alaptörvény.

Azóta a kormánypártok tizenhét alkalommal módosították az Alaptörvényt – a legtöbb esetben az ellenzék ellenében. A bejelentés szerint ez a gyakorlat megkérdőjelezi, hogy a kétharmados többség önmagában elegendő-e ahhoz, hogy az alkotmányos rend stabilitását és legitimációját biztosítsa.

📍A láthatatlan alkotmány és a jogbiztonság

A dokumentum nem csupán a többségi arányról beszél. Hosszasan idézi az Alkotmánybíróság korábbi elnökének, Sólyom Lászlónak a nézeteit a „láthatatlan alkotmányról” – arról a fogalmi rendszerről, amely a testület döntéseiből rajzolódik ki, és amely a mindenkori szöveges alkotmány fölött áll. Sólyom szerint az alkotmányosságnak van egy olyan lényegi magja, amelyet még alkotmánymódosítással sem lehet sérteni.

Ehhez kapcsolódik a jogállamiság és a jogbiztonság követelménye, amelyet az Alkotmánybíróság hosszú gyakorlatában többször is megerősített: a jogszabályoknak világosnak, kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük. A bejelentés szerint a gyakori, kétharmados többséggel végrehajtott alkotmánymódosítások éppen ezt a kiszámíthatóságot gyengítik.

📍A beadvány lényege

A bejelentő nem az Alaptörvény tartalmát támadja, hanem a módosításának eljárási küszöbét. Azt javasolja, hogy térjenek vissza a 4/5-ös szabályhoz: az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata legyen szükséges.

Az indoklás szerint a demokratikus politika nem indulhat ki abból, hogy a választási győzelem – még ha jelentős társadalmi támogatottsággal is bír – minden korlátot felülír. A nép hatalma felett a jog uralma áll. A szélesebb konszenzus kényszere – érvel a dokumentum – nem a többség ellen, hanem a politikai közösség stabilitása mellett szól.

A bejelentést a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló rendelet alapján az Igazságügyi Minisztériumhoz is továbbították.

A kérdés most a politikai szereplők előtt áll: elegendő-e a kétharmad ahhoz, hogy egy ország alaptörvényét átírják – vagy a magyar alkotmányos hagyomány éppen azt kívánja, hogy ennél szélesebb egyetértés szülessen?

⚠️A hírek szerint Magyar Péter és csapata Hende Csaba alkotmánybíró megüresedett helyére Sonnevend Pál egyetemi oktatót jelöli. Ismeretes, hogy a Tisza alkotmánysértő és uniós joggal ellentétes alkotmány módosításának több alkotmánybíró esik áldozatul. Távoznia kellett Hende Csabának, aki alkotmányjogi panasszal élt, amit még nem bíráltak el. Magyar Péter, annak érdekében, hogy Hende Csaba panasza esélytelen legyen, a megüresedett helyre, noha erre hatvan napja lett volna, haladéktalanul intézkedett, és így a Tiszàs alkotmánybíró már hétfőn leteheti az esküt.
A Fidesz jelezte, hogy mivel az öt alkotmánybíró elmozdítása törvénysértő, ezért a jelölési folyamatban és az új bíró megválasztásában nem vesz részt, a Tiszás alkotmánybírák illegitimek lesznek.

Emlékezetes, hogy az alkotmánymódosítás miatt Polt Péter, Haszonitsnè Àdàm Mària, Juhász Miklós és id. Lomnici Zoltán alkotmánybírók tisztsége is szeptember 1. napjával megszűnik, noha az Európai Unió Bírósága C-286/12. számú határozatával megtiltotta a bírák, így az alkotmánybírák azonnali hatállyal történő kényszer nyugdíjazását.
A Tűzfalcsoport információi szerint nem véletlen Sonnevend Pál egyetemi oktató jelölése.
Érthetetlen, hogy Sonnevend a tudományos karrier helyett miért vállalta ezt a méltatlan szerepet, és választ kell adnia arra a kérdésre is, hogy a kiszivárgott információknak megfelelően, segédkezett-e a Tisza Pártnak a súlyosan alkotmányellenes, személyre szabott, visszaható hatályú és az Uniós jog sérelmét jelentő jogszabályok megalkotásában. Válaszolnia kell arra a kérdésre is, hogy van-e köze ahhoz az alkotmánymódosító rendelkezéshez, amely alapján öt alkotmánybírót példátlan módon mandátumukat megszakítva eltávolítanak egy független intézményből.

Mivel a Fidesz és a KDNP elhatárolódik a törvénytelenségektől, Sonnevend Pálnak tisztában kell lennie azzal, hogy döntése szakmai karrierjére sötét árnyékot vet.

⚠️A korrupció kétségtelenül az egyik legsúlyosabb közéleti probléma. Éppen ezért rendkívül csábító az elképzelés, hogy létezik egyetlen, határozott és látványos megoldás: mondjuk az, hogy felállítunk egy különleges jogosítványokkal felruházott, nagy hatalmú korrupcióellenes hatóságot, amely majd összegyűjti, és láncra veri a bűn útjára tévedt politikusokat és vállalkozókat. A valóság azonban nem ilyen egyszerű.

Románia sem tisztult meg egyik napról a másikra. A Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészséget – akkori nevén PNA-t – 2002-ben hozták létre, és szeptember 1-jén kezdte meg működését. Az intézményt később átszervezték, majd DNA néven vált nemzetközileg ismertté. Ha megnézzük a Világbank Control of Corruption, vagyis a korrupció ellenőrzését mérő mutatóit, azokból világosan kiderül, hogy a szervezet nem tudta beváltani azokat az elvárásokat, amelyekkel most a Tisza Párt a vagyonvisszaszerzési hivatal felállítását indokolja.

Év Világbank-pontszám, 0–100
2000 36,7
2002 36,4
2003 36,7
2004 41,2
2005 40,7

A magasabb érték jobb korrupciókontrollt jelent. Az intézmény felállítása előtti utolsó teljes mérési évben, 2000-ben Románia 36,7 pontot kapott. A PNA indulásának évében 36,4-et, az első teljes működési évében pedig ismét 36,7-et, 2004-ről 2005-re pedig ismét romlott a mutató 41,2-ről 40,7-re.

Vagyis a korrupcióellenes ügyészség megalapítása után lényegében semmi sem változott. Néhány látványos akció miatt a közhangulat átmenetileg javult valamelyest, de a probléma nem szűnt meg.

A Transparency International akkori, még tízpontos skálán közölt korrupcióérzékelési indexe hasonló képet mutatott: Románia 2000-ben 2,9, 2001-ben 2,8, 2002-ben 2,6, 2003-ban 2,8, 2004-ben 2,9, 2005-ben 3,0 pontot ért el. Érdemi javulás tehát itt sem látszik.

Még beszédesebb, hogy Románia napjainkban sem került a korrupciót sikeresen visszaszorító európai országok közé.

A Világbank legfrissebb, 2024-ig tartó adatsora szerint:

Év Világbank-pontszám, 0–100
2022 49,2
2023 48,5
2024 48,4

A Transparency International CPI-mutatója pedig így alakult:

Év CPI, 0–100
2023 46
2024 46
2025 45

Vagyis az utóbbi három évben mindkét felmérés romló tendenciát mutat. A 2025-ös 45 ponttal Románia a Transparency International 182 országot tartalmazó rangsorának 70. helyére került, amivel az Európai Unió legrosszabbul teljesítő államai közé tartozik.

Van azonban még egy tanulság is. Nevezetesen az, hogy a szuperhatóság sem feltétlenül mentes a befolyástól.

Ludovic Orbannak 2016-ban a DNA eljárása miatt kellett visszalépnie a bukaresti főpolgármester-jelöltségtől. Az ügyészség szerint kampánypénzt próbált szerezni egy üzletembertől. A legfelsőbb bíróság azonban 2018-ban jogerősen felmentette.

Victor Ponta volt miniszterelnököt 2015-ben állították bíróság elé hamis magánokirat kiállítása, adócsalásban való közreműködés és pénzmosás vádjával. Első fokon 2018-ban mentették fel, a jogerős felmentés pedig csak 2023 decemberében született meg. Az eljárás tehát több mint nyolc éven keresztül vetett árnyékot a román politika egyik legismertebb szereplőjére.

Toni Greblă alkotmánybíró szintén 2015-ben kényszerült lemondásra, miután a DNA többek között szervezett bűnözői csoport létrehozásával, befolyással üzérkedéssel és korrupcióval gyanúsította. A látványos ügy ugyancsak felmentéssel zárult.

A sort még lehetne folytatni, de fölösleges.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni még egy botrányt: a DNA saját 2019-es beszámolója szerint abban az évben 422 vádlottat ítéltek el jogerősen, ugyanakkor 190 vádlottat felmentettek. Ez önmagában is elég rossz eredményességi mutató, és a kép még sötétebb lesz, ha mellé tesszük: 44 esetében azért szűnt meg az eljrás, mert kiderült, hogy a DNA összejátszott a titkosszolgálatokkal.

Az történt, hogy a korrupcióellenes ügyészség és a belbiztonság (SRI) kialakított egy „titkos protokollt” bármiféle törvényi és alkotmányos felhatalmazás nélkül. Ennek keretében az SRI nemcsak tömeges lehallgatásokat végzett, de az ügynökök esetenként maguk vittek feljelentőket a DNA-hoz, így közvetlen befolyásuk volt arra, hogy mikor és ki ellen induljon – nem egy esetben alaptalanul – eljárás.

Persze, hasonló botránytól a vagyonvisszaszerzési hivatalnak, avagy az új ÁVH-nak nem kell tartania, hiszen Magyar Péterék előrelátó módon a titkos adatszerzésre is felhatalmazták a szervezetet, miközben kizárták az érdemi kontrollt és a panasz lehetőségét az eljárásaiból.

⚠️Van valami egészen különös abban, hogy egy büntetőjoggal fővállalkozó ügyvéd “leszedné” a hivatalban levő legfőbb ügyészt, de az még különösebb, hogy erre a Tisza kormány látszólag a legmagasabb szinten rezonál. Az pedig egészen sajátos, amikor valaki – jelesül Magyar Péter – minden második mondatában a jogállam helyreállításáról beszél, majd úgy tesz, mintha a hatalmi ágak szétválasztása csak egy zavaró formaság lenne.

Magyar Péter július 20-án az Országgyűlésben ezt mondta: „Úgyhogy innen is tisztelettel szeretnénk ösztökélni házelnök urat… ő, házelnök asszonyt, mint a köztársasági elnöki jogköröket gyakorló házelnök, hogy terjessze a Ház elé a legfőbb ügyész mandátumának a lezárását, a mielőbbi visszahívását, és mi ezt készek leszünk megvitatni.” Az utolsó szavait egy sokatmondó félmosoly kísérte.

Mindezt egyébként az úgynevezett ukrán aranykonvoj ügyével indokolta. Előtte pedig azzal büszkélkedett, hogy ki mindenkit sikerült már eltávolítani a pozíciójából. Tehát „megvitatni” helyett nyugodtan mondhatott volna „megszavaznit.”

Ezzel legalább három komoly probléma van. Kezdjük a legegyszerűbbel.

Normális parlamentáris demokráciában a miniszterelnök nem osztogat feladatokat a köztársasági elnöknek. Akkor sem, ha éppen a párttársa ül a Sándor-palotában. És főleg nem akkor, ha az előző államfőt azért távolították el, mert a kormánypárt szerint az illető csak egy báb volt.

Szóval, a köztársasági elnök nem a kormány alkalmazottja, a legfőbb ügyész leváltása pedig nem politikai utasítás kérdése.

Ha valaki éppen a jogállam helyreállítását ígéri, akkor legalább a látszatra adhatna. Nem kellene úgy beszélni, mintha természetes lenne, hogy a végrehajtó hatalom megmondja az államfőnek, milyen alkotmányos jogkörét hogyan gyakorolja.

És van itt egy másik apróság is.

Magyar Péter azt is világossá tette, hogy ez esetben is már előbb megszületett az ítélet, minthogy a szóban forgó eljárást a legfőbb ügyész ellen lefolytatták volna. Mert félreértés ne essék: a képviselőket semmi nem kötelezi arra, hogy a köztársasági elnök indítványára Nagy Gábor Bálintot elmozdítsák. Az országgyűlés elvileg független a köztársasági elnöktől és a kormánytól is, tehát ha komolyan vesszük a hatalmi ágak elkülönülésének elvét, akkor bármi megtörténhet(ne)…

Kettő. Nem először látunk ilyet.

Amikor Sulyok Tamás aláírta a menesztését, Magyar Péter ünnepélyesen bejelentette, hogy „széles társadalmi egyeztetés” következik. Voltak, akik ezt komolyan is vették, így felmerült több név, köztük Polgár Judité is.

Kevesebb mint huszonnégy órával a társadalmi egyeztetés meghirdetése után, miközben a vd-döntőre alapozott, Magyar Péter a hírtől izgalomba jött, és bejelentette, hogy ennyi volt, eldőlt Polgár Judit lesz a jelölt, hétfőn egyeztet a pártokkal, és fel is kéri a sakklegendát.

Most mintha ugyanez ismétlődne meg.

Gyurcsány Ferenc AMŐBA egykori főkurátora Horváth Lóránt ügyvéd – aki az ukrán fél jogi képviseletét látja el az aranykonvoj ügyében – fél órával az ülés kezdete után közölte, hogy „hivatalos kérelmet nyújtottak be” Forsthoffer Ágneshez annak érdekében, hogy mérlegelje a legfőbb ügyész hivatalvesztésének kezdeményezését.

Nagyjából egy órával később Magyar Péter már a parlamentben már arról beszélt, hogy „ösztökélni” szeretné a volt a házelnököt, aki aktuális ideiglenes köztársasági elnök.

A felszólalásban azonban Horváth Lóránt neve már nem hangzott el. Egyszerűen vagy lenyúlta az ötletet, ahogy Polgár Judit jelölését is ki akarta sajátítani, vagy mélyebb okok húzódnak meg a háttérben, ahogy mondani szokás, esetleg  összehangoltan zajlott az akció.

És három. Az aranykonvoj ügye eleve tele van kérdőjelekkel. Az eljárás sokak számára váratlanul indult. Aztán a kormányváltás után szinte ugyanilyen váratlan gyorsasággal lezárult. Az egyik oldal ebből azt olvassa ki, hogy politikai megrendelésre ütöttek rajta a pénzszállítókon. A másik oldal pedig azt, hogy politikai megrendelésre engedték el az ügyet.

Éppen ezért különösen érdekes, hogy Magyar Péter ugyanebben a felszólalásában már azt is felvetette: a nemzetbiztonsági bizottságnak vizsgálnia kellene Szijjártó Péter tevékenységét a BYD-ügy miatt. Rendben. A nemzetbiztonsági bizottság valóban arra való, hogy kényes ügyeket vizsgáljon. Csakhogy akkor legyen következetes.

Ha valóban minden összefüggést fel akar tárni, akkor talán azt sem ördögtől való megvizsgálni, hogyvolt-e bármilyen kapcsolat a Tisza Párt és Ukrajna között, mert anélkül, hogy bárkit bármivel vádolnák, azt azért leszögezhetjük: április 12-én nemcsak Magyar Péter nyert nagyot, hanem Kijev is.