Tűzfalcsoport

⚠️A jogállamiság és a tisztességes eljárás védelmében ifj. Tényi István két panasszal is fordult az Alapvető Jogok Biztosához

Ifj. Tényi István a napokban két beadványt is nyújtott be Juhász Imre alapvető jogok biztosához. Mindkét beadvány a közigazgatás és a jogalkotás alapvető alkotmányos garanciáinak megsértését kifogásolja: a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a kellő felkészülési idő követelményét és a jogállamiság elvét. A két ügy látszólag különálló, valójában azonban szorosan összefügg: mindkettőben a hatóságok és a jogalkotó rövid határidőkkel, indoklás nélkül vagy elégtelen társadalmi egyeztetéssel jár el, ami alááshatja a polgárok bizalmát a jogállamban.

1. A közérdekű bejelentés elhanyagolt kezelése

Az első panasz a 2023. évi XXV. törvény (Panasz tv.) szerinti közérdekű bejelentéskezelésével kapcsolatos. Tényi István 2026. május 23-án elektronikus úton nyújtotta be bejelentését a Miniszterelnökséghez. A szerv azt csak június 26-án, azaz több mint egy hónappal később iktatta (ID_ME-IF/1/355/2026), majd továbbította az Igazságügyi Minisztériumnak.

A panasz szerint ez a késlekedés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A Panasz tv. 3. §-a egyértelműen előírja a 30 napos ügyintézési határidőt, meghosszabbítás esetén pedig az értesítési kötelezettséget. A Miniszterelnökség mulasztása miatt Tényi István az Ajbt. 38/A. § alapján kéri az ombudsman vizsgálatát.

Tényi részletesen hivatkozik az Alkotmánybíróság gyakorlatára (pl. 3223/2018., 7/2019., 5/2017. AB határozatok), amelyek szerint a határidők betartása nem pusztán adminisztratív kérdés, hanem az alapjog lényegi eleme. Az ügyfélközpontú közigazgatás és a jogbiztonság követelménye sérül, ha a hatóságok önkényesen késleltetik az eljárást.

2. Az Alaptörvény 17. módosításának kifogásolt előkészítése

A második panasz az Alaptörvény tervezett 17. módosításának társadalmi egyeztetési folyamatát támadja. A Kormány 2026. június 22-én tette közzé a tervezetet, amelyben a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszüntetését is javasolja, mindössze öt napos (június 27-ig tartó) véleményezési határidővel.

Tényi István szerint ez több alkotmányos elvet sért:

•  A jogállamiság (Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés) és a kellő felkészülési időkövetelményét, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felkészülési idő nem lehet kirívóan rövid (lásd 24/2019., 37/2011. AB határozatok).

•  A társadalmi részvétel szabályait: a Jet. és a Jat. szerint legalább nyolcnapos egyeztetést kell biztosítani, megfelelő indokolással együtt.

•  A tisztességes eljáráshoz való jogot (Alaptörvény XXIV. cikk), hiszen egy személyre szabott hatáskörű változtatás (az elnök leváltása) komoly indokolást és átlátható eljárást igényel.

Különösen problematikusnak tartja, hogy az indokolás csupán „súlyos bizalomvesztésre” hivatkozik anélkül, hogy ezt részletesen alátámasztaná. Hangsúlyozza a köztársasági elnök sérthetetlenségét (Alaptörvény 12. cikk), a hatalommegosztás elvét (C) cikk) és azt, hogy a leváltásra rendes eljárás (13. cikk) áll rendelkezésre. Az Alaptörvény-módosítás nem kerülheti meg ezeket a garanciákat.

3. Közös alapelvek és következtetés

Mindkét panaszban központi szerepet kapnak ugyanazok az alkotmányos értékek:

•  A tisztességes hatósági eljárás és ésszerű határidők

•  A jogbiztonság és a kellő felkészülési idő

•  A társadalmi egyeztetés és a jogalkotás átláthatósága

•  A jogállamiság mint alapvető követelmény („Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani” – 11/1992. AB határozat)

Ifj. Tényi István szerint ezek a mulasztások nem csupán egyedi ügyek, hanem rendszerszintű problémát jeleznek: a gyorsaság és a hatékonyság nevében háttérbe szorulnak az alkotmányos garanciák. Az ombudsmanhoz benyújtott kérelmekben az Ajbt. vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálatot kér mindkét ügyben, felhíva a figyelmet az alapjogi összefüggésekre és az Alkotmánybíróság releváns gyakorlatára.

A két beadvány együttesen és külön külön is erős érveket hoz fel amellett, hogy a közigazgatás és a jogalkotás csak akkor szolgálhatja hitelesen a közjót, ha betartja a saját maga által felállított szabályokat és az Alaptörvényben rögzített alapelveket. Az ombudsmani vizsgálat eredménye ezért nem csupán az érintett ügyekben, hanem a magyar jogállamiság állapotáról is fontos jelzés lehet.

⚠️Ismeretes, hogy Magyar Péter úgy kívánja eltávolítani az Alkotmánybíróság elnökét, hogy “ járulékos veszteségként “ három alkotmánybírót is kényszernyugdíjaz azonnali hatállyal.

A Tűzfalcsoport ezúttal egy jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező ügyvédet kérdezett arról, hogy mi a várható folytatás. Álláspontja szerint hazai és európai szinten is viszonylag gyors következmények lesznek.. Feltehetőleg az új kormány nem rendelkezik megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező jogászi csapattal, ellenkező esetben nem bocsátottak volna vitára egy ilyen jogszabály tervezetet.

Már a hazai jogvédők is jelezték az azonnali kényszernyugdíjazás jogszerűtlenségét, de a New Yorkban székelő Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezet is rámutatott, hogy a tervezet ellentétes az európai unió jogával és erről már az Európai Unió Bírósága egyértelmű döntéseket hozott több tagállam, így Magyarország esetében is. A szervezet közleménye utal az uniós bíróság gyakran emlegetett C 286/12.sz. határozatára, amely szerint a bírák, alkotmánybírák nyugdíjszabályai változtathatóak, de csak több éves átmenet biztosításával, ellenkező esetben a jogszabály módosítás kárt okoz és ez megalapozza a kártérítést.

A Tűzfalcsoport ügyvéd szakértője szerint a brüsszeli bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen az uniós jog nyilvánvaló megsértése miatt és ezt követően lehet kártérítést követelni bírósági úton. Ezt az előző kormány 2012-ben nem várta meg, a kényszernyugdíjazott bírákat állásukba visszahelyezte és kártérítés gyanánt mintegy 2.5 milliárdot fizetett ki.Kérdés, hogy Magyar Péter vállalja e a perekkel kapcsolatos politikai kockázatot.

Az ügyvéd szerint az alkotmánybírák menesztésük után nyomban perelhetnek is, hiszen az Európai Unió Bíróságának határozatai a kártérítés jogalapját vitán felül már kimondta, legfeljebb, ha a bíró bizonytalan, a luxemburgi bíróságtól kérhet segítséget annak tisztázása érdekében, hogy ellentétes e a uniós joggal a magyar rendelkezés.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen összeget állapíthat meg a bíróság, az ügyvéd elmondta, hogy alkotmánybírák esetén a védett mandátum miatt a teljes összegű illetményt és az egyéb juttatásokat kell követelni. Ismeretes,hogy az előző kormány Jóri András biztos esetében a mandátum végéig járó illetményt és egyéb juttatásokat kifizette per nélkül, védve politikai érdekeit, hogy ne legyen nemzetközi “cirkusz” az ügyből, Baka András egykori főbíró a leváltása miatt kiesett három és fél évre kártérítést kapott, de nem a teljes összeget, mivel a Kúria tanácselnökeként tovább hagyták ítélkezni.

Végül ügyvéd szakértőnk szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásnak is helye van, 2011-ben a magyar bírák is az emberi jogok megsértése miatt, jogvédő szervezetek és egyéni ügyvédek segítségével megindították az eljárásokat, de tudomása szerint, mivel az előző kormány a bírákat visszahelyezte posztjukra és kártérítést fizetett, az emberi jogi bíróság előtt indított eljárások okafogyoottá váltak.

Az ügyvéd szerint az alkotmánybírák elmozdítása után Magyar Péter akkor járna el helyesen, ha nem töltené be nyomban a jogellenesen megüresedett posztokat, mert így kisebb lehetne a mostani tudásunk szerint borítékolható politikai és anyagi kár. Jó lenne tehát, ha szakember segítségét kérné.

⚠️Néhány napja szinte mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy a V4 csúcson Robert Fico csúnyán oda szúrt a mellette feszítő Magyar Péternek, amikor egy kérdésre válaszul – látszólag indokolatlanul azt mondta: nem is olyan régen volt egy időszak Szlovákiában, „amikor a büntetőjoggal visszaéltek politikai célok miatt, amikor sok embert bebörtönöztek ok nélkül, indok nélkül, amikor ráadásul valaki erőszakkal akarta a politikai kérdéseket megoldani…” Hazánk diplomáciai kapcsolatai szempontjából kész szerencse, hogy a Tisza-párt miniszterelnökének nem esett le a tantusz, sem ekkor, sem akkor, amikor Andrej Babis is szóba hozta, hogy a politikai ellenfelei megpróbálták ellehetetleníteni, de kudarcot vallottak, és Robert Ficóhoz hasonlóan visszatért az országa élére.

De mire is gondolt konkrétan Fico? Érdemes felidézni az elmúlt évek szlovákiai botrányait, már csak azért is, mert Magyar Péter Pozsonyból kölcsönözte saját akciójának még a nevét is.

A 2020-as kormányváltás után több, hivatalosan korrupcióellenesnek mondott akciót – Búrka, Víchrica és különösen az Očistec, azaz a tisztítótűz – is indított Szlovákiában a brüsszel kegyeit kereső kabinet. Ezek részeként bírák, ügyészek, volt rendőri vezetők, üzletemberek és a korábbi SMER-kormányokhoz kötött szereplők kerültek eljárás alá. A „tisztítótűz” azonban hamar túllépett a korrupcióellenes fellépés keretein. A Matovič–Heger-korszakban politikai megrendelésre indult nyomozásokban központi szerepet kaptak a vádalkus, pentito tanúk, a gyanúsítottakat gyakran súlyos, bűnszervezeti minősítésekkel terhelték, miközben az eljárási anyagok részletei rendszeresen megjelentek a kormányközeli és a liberális sajtóban.

Nem kellett SMER-támogatónak lenni ahhoz, hogy szemet szúrjon: az egyes gyanúsítottaknak erős érdekük fűződött ahhoz, hogy a hatóságok elvárásainak megfelelő vallomásokat tegyenek, hiszen ezért enyhébb elbírálásra, kedvezményekre vagy akár büntetlenségre is számíthattak.

Fontos eleme volt a „tisztítótűznek” az előzetes letartóztatás gyakori alkalmazása. 2020 utáni eljárásokban a vizsgálati fogság nem egyszerűen a bizonyítás biztosítására szolgált, hanem nyomásgyakorlási és lejáratási eszközzé vált. Egyes gyanúsítottakat távol helyeztek el családjuktól, korlátozták kapcsolattartásukat, rossz körülmények között tartották őket, és ezzel próbálták megtörni ellenállásukat. A propaganda sajtó ugyanakkor mindig tudta, mikor visznek el bilincsben egy politikust, vagy más közéleti szereplőt.

Jellemző az is, hogy a 2020-as kormányváltás előtt és után a Matovič-féle tábor nyíltan a „maffiaállam” lebontásáról, Fico és emberei felelősségre vonásáról beszélt. Igor Matovič visszatérően a SMER vezetőinek börtönbe juttatását ígérte, és a Za ľudí az egyes szereplőket az eljárások lezárulta előtt is következetesen a „megtisztítás” célpontjaiként mutattak be.

Bár Szlovákiában nem hoztak létre egy felülről nyitott költségvetésű vagyonvisszaszerzési hivatalt, de kijelöltek egy „elit nyomozói kört”, a „čurillovcit”, és a „korrupcióellenes harc” kapott egy különleges ügyészt is Daniel Lipšic személyében. A rendszer kritikusai ugyanakkor – a történtek fényében nem alaptalanul – hívták fel a figyelmet arra, hogy a kiválogatott rendőrök valójában politikai célú ügyépítésben vettek részt, miközben a különleges ügyészség nem független kontrollként, hanem a Fico-ellenes eljárások motorjaként működött.

A „tisztítótűz” fő célpontja természetesen maga Fico volt. Az elhíresült Súmrak-ügyben Robert Ficót és Robert Kaliňákot is meggyanúsították, ráadásul nem csak visszaélésekkel, hanem azzal is, hogy egy bűnszervezetet működtettek. „Levadászni” azonban nem sikerült: a főügyészség később eljárási okokra és a bizonyítás problémáira hivatkozva törölte a gyanúsítást. De a nagyképet nézve, talán nem is Fico elítélése volt az elsődleges cél, hanem az ellenzék vezérének kriminalizálása.

És van itt még egy apróság: a Robert Fico és a SMER elleni hadjáratból Panyi Szabolcs is kivette a részét. A Direkt36, VSquare-hálózat úgynevezett oknyomozója számos cikkében foglalkozott a szlovák miniszterelnökkel, kormányának intézkedéseivel és a szlovák-magyar politikai kapcsolatokkal.

⚠️ Veszélybe sodorhatja a jogállamiság helyreállítását a kormány 17. alkotmánymódosítási terve és az uniós joggal ellentétes az Európai Unió Bírósága egy évvel később jogellenesnek találta a bírákra vonatkozó csökkentett nyugdíjkorhatárt egy nemzetközi jogvédő szervezet szerint.

A Human Rights Watch (HRW) – az az Nyílt Társadalom Alapítványokkal szoros kapcsolatban álló nemzetközi emberi jogi szervezet, amely több mint másfél évtizeden keresztül a legélesebben bírálta Orbán Viktor rendszerét a jogállamiság szerintük szisztematikus leépítése miatt – most váratlanul és annál súlyosabb kritikát fogalmazott meg Magyar Péter miniszterelnök új kormányával szemben. Június 25-én közzétett közleményében a HRW egyértelműen kimondja: az új kormány által rohamtempóban előterjesztett Alaptörvény 17. módosítása „az elsietett alaptörvénymódosítások aláássák a jogállamiságot”.

A HRW szerint a Tisza-kormány mindössze öt napot adott a nyilvánosságnak és a civil társadalomnak a véleményezésre (határidő: június 27.). Ezután a kétharmados parlamenti többség várhatóan simán megszavazza a módosítást.

📍A tervezett változások:

•  Azonnali hatállyal megszüntetné Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatását (aki nem volt hajlandó önként lemondani).

•  70 éves kötelező nyugdíjkorhatárt vezetne be az Alkotmánybíróság bíráira, ezzel Polt Péter AB-elnököt is azonnal eltávolítva.

•  12 éves maximális mandátumot írna elő az országgyűlési képviselőknek.

A HRW rámutat: a köztársasági elnök eltávolítására az Alaptörvény már most is biztosít szabályos eljárást (az Alkotmánybíróság előtt). Ezt a kormány szándékosan megkerüli, és egyszerű alaptörvénymódosítással akarja elérni a célt. 

🔴A szervezet szerint ez a lépés erősen emlékeztet a Fidesz 2011-es igazságügyi reformjára, amikor valamennyi bíró kötelező nyugdíjkorhatárát 62 évre csökkentették annak érdekében, hogy eltávolítsák a vezető, nemkívánatos bírákat. A HRW szerint ez a módszer ellentétes az uniós joggal, amit az EU bírósága is kimondott, továbbá:

•  Megkerüli a normális eljárási garanciákat.

•  Nem biztosít megfelelő átmeneti szabályokat vagy tisztességes eljárást.

•  Aláássa a jogállamiságot.

🔴A New York-i székhelyű szervezet, illetve Benjamin Ward, a HRW Európa és Közép-Ázsia igazgatóhelyettese ezt írja:

„A jogállamiság helyreállítása azonban megköveteli a tisztességes eljárás tiszteletben tartását, valamint azt, hogy az átfogó alkotmányos változtatások elfogadását valódi társadalmi konzultáció előzze meg.”

📍Miért különösen súlyos és váratlan ez a kritika?

A szervezet kritikája azért különösen veszélyes a Tisza kormányra és súlyos következményekkel járhat, mert:

•  Éppen akkor érkezik, amikor a kormány az EU-s források felszabadításáért küzd – azok a források pedig jogállamisági feltételekhez kötöttek.

•  Erősíti az Orbán-párti narratívát: „semmi sem változott, csak a szereplők cserélődtek”.

•  Megmutatja, hogy a „cél szentesíti az eszközt” mentalitás a hatalomváltás után sem tűnt el automatikusan.

•  Kockáztatja azt a nemzetközi hitelességet és bizalmat, amelyre Magyar Péternek a legnagyobb szüksége lenne a „rendszerváltás” hiteles végrehajtásához.

Magyar Péter kampányában éppen azt ígérte, hogy visszaállítja a jogállamiságot és a demokratikus normákat. A HRW most azt mondja: a sietség, a konzultáció hiánya és az eljárási garanciák megkerülése pontosan az ellenkezőjét éri el.

🔴A HRW üzenete kristálytiszta és határozott: A jogállamiságot nem lehet jogállamiság-ellenes eszközökkel helyreállítani. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az saját maga alatt vágja a fát – és ezt most egy olyan szervezet mondja, amely eddig a legkevésbé sem volt gyanúsítható Fidesz-szimpátiával. Magyar Péternek és kormányának most van egy nagyon rövid időablaka, hogy komolyan vegye ezt a figyelmeztetést. Vagy lelassít, valódi konzultációt folytat és tiszteletben tartja az eljárási szabályokat – vagy súlyos következményekkel nézhet szembe.

⚠️Az elmúlt időszakban Magyar Péter az egyik szokásosan indulatos felszólalásában azt hangoztatta, hogy a gyerekek nagyon is jó helyen vannak, illetve lennének az egynemű pároknál. Kijelentése sok, magát jobbközép-konzervatívként definiáló Tisza-szavazót meglephetett, azonban egyáltalán nem idegen attól a progresszív fősodortól, amelybe egyébként a kormányzó párt az európai porondon már az EP-választások után azonnal belesimult.

Az „elmélet”, amely szerint az egynemű párok által nevelt gyerekek semmiféle hátrányt nem szenvednek, sőt, akár jobban is teljesíthetnek bizonyos területeken, mint a heteroszexuális családban élő társaik nem új – mára könyvtárnyi irodalma van. Ettől viszont még nem lesz igaz.

Fontos hangsúlyozni: ezt nem mi állítjuk, hanem például az American College of Pediatricians (ACP, az USA gyermekorvosainak kamarája), amely legutóbb a 2019 májusában frissített állásfoglalásában foglalkozott azzal, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek fejlődési mutatói összevethetők-e az anyából és apából álló családokban nevelkedő gyermekekével.

A szerzők, Michelle Cretella és Den Trumbull szerint a szakmai és politikai közbeszédben egyre erősebben jelenik meg az az állítás, hogy a gyermekek szempontjából nincs érdemi különbség a különböző családtípusok között. Lényegében erre utalt Magyar Péter is. Csakhogy az ACP a vizsgálata során arra jutott, hogy az ezt alátámasztó kutatások vagy nem kellően átfogóak, vagy kifejezetten manipuláltak, a biológiát pedig nem lehet megerőszakolni.

A szerzők kifejezetten hangsúlyozták, hogy a biológiai kötelékeknek komoly jelentőségük van. A szerzők több családszociológiai és gyermekfejlődési kutatásra hivatkoznak, köztük Heuveline és szerzőtársai Population and Development Review-ban megjelent tanulmányára, Moore és munkatársai Child Trends-kutatására, McLanahan és Sandefur Growing Up with a Single Parent című kötetére, valamint Thomson és munkatársai Social Forces-ban közölt elemzésére. Ezekre támaszkodva azt írták, hogy a gyermeknél jellemzően kedvezőbb fejlődési mutatókat regisztrálnak akkor, ha biológiai szüleik stabil, alacsony konfliktusszintű házasságában nőnek fel. Ez vonatkozik többek között az iskolai teljesítményre, az érzelmi alkalmazkodásra, de a felnőttkori működésükre és a nemi identitásuk stabilitására is.

Mellékvágánynak tűnik, de nem teljesen az: mi van, ha a család szétesésik? Nos, az egyedülálló szülőségben, az örökbefogadásban és az újraházasodásban is lehetnek buktatók, de az APC komoly kutatásokra alapozott állítása szerint a szeretetteljes légkör többé-kevésbé kompenzálni tudja a hátrányokat, és optimális esetben ezek a „kényszermegoldások” is közel olyan ideálisak lehetnek egy gyermek számára, mint a biológiai szülőkkel közösen alkotott család.

Mindez az anya és az apa eltérő, egymást kiegészítő szerepére vezethető vissza. A férfiak és nők közötti biológiai, hormonális és pszichológiai különbségek a szülői működésben is megjelennek. Leonard Sax Why Gender Matters című könyvét, David Blankenhorn Fatherless America című munkáját, valamint Byrd Journal of Law & Family Studies-ban megjelent tanulmányát idézve a szerzők rámutattak, hogy az anyai és apai nevelés más módon járul hozzá a gyermek fejlődéséhez. Az anyai gondoskodás inkább megnyugtató, feltétlenebb és érzelmileg kifejezőbb, míg az apai szeretet gyakrabban kapcsolódik teljesítményelvárásokhoz, szabályokhoz és önállóságra neveléshez.

Az anya és az apa eltérően fegyelmez, játszik és kommunikál. Az anyák gyakrabban alkalmazkodnak a gyermek pillanatnyi érzelmi állapotához, míg az apák fegyelmezése inkább szabályokra és elvekre épül. Az apai „durvább”, játékos birkózásnak is fejlesztő hatása van, mert elősegítheti az önkontroll kialakulását, különösen fiúknál. Vagyis a kétféle szülői minta együttese védő szerepet tölthet be, és ez az – a minták –, amiket az egynemű párok a legnagyobb jó szándékuk mellett sem tudnak megadni a „gyermeküknek”.

Az ACP arra is felhívta a figyelmet, hogy azok a tanulmányok, amelyek semleges vagy kedvező eredményeket találtak az azonos nemű párok által nevelt gyermekeknél, gyakran módszertani korlátokkal küzdenek. Lerner és Nagai No Basis című elemzésére, Patricia Morgan Children as Trophies? című munkájára, valamint Giuliani és Duncan bírósági beadványára hivatkozva a cikk meggyőzően érvel amellett, hogy több ilyen kutatás kis mintával, nem reprezentatív kiválasztással, rövid megfigyelési idővel, nem megfelelő kontrollcsoporttal vagy zavaró változók figyelmen kívül hagyásával dolgozott.

Schumm 2010-es írása, Loren Marks Social Science Research-ben megjelent kritikája, Mark Regnerus New Family Structures Study című kutatása, Potter Journal of Marriage & Family-ben közölt tanulmánya, valamint Sullins depresszióval és érzelmi problémákkal foglalkozó publikációi ráadásul – nem alaptalanul – azt valószínűsítik, hogy amennyiben megfelelő adatbázissal és módszertannal vizsgálnák a kutatók a kérdéskört, akkor egyértelműen az jönne ki a végén, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerek nem, hogy azonos, hanem rosszabb helyzetben vannak a hagyományos családmodellben felnőtt társaikhoz képest.

Emellett az ACP több, párkapcsolati erőszakkal, mentális egészséggel, szerhasználattal és öngyilkossági kockázattal foglalkozó kutatást is idézett, köztük Yong Lie és Gentlewarrier, Lockhart, Sandfort, Herrell, Mays és mások munkáit. A vizsgálatok magasabb kockázatokat mutatnak egyes pszichés, kapcsolati és egészségügyi mutatókban az egynemű párok által nevelt gyerekek esetében. A különbségek ráadásul nem magyarázhatók kizárólag társadalmi nyomással, hiszen Sandfort és munkatársainak hollandiai adatokon elvégzett vizsgálta is erre a megállapításra jutott, miközben Hollandia a lehető legelfogadóbb ország a világon.

Vagyis az American College of Pediatricians állásfoglalása azt mondja ki, hogy a biológiai kapcsolat, valamint az anya és apa együttes jelenléte védő tényező a gyermekek számára. Az azonos nemű szülőség melletti szakirodalom módszertanilag gyenge lábakon áll, gyakran a gombhoz akarják varrni a kabátot. Ha ragaszkodunk az értéksemleges, tudományos megközelítéshez. Akkor semmi sem indokolja, hogy az azonos nemű párok szülői alkalmasságát a hagyományos anya–apa családmodellel egyenértékűnek tekintsük.

Az már más kérdés, hogy a tudományt nehéz szavazatokra vagy lájkokra váltani, Magyar Péter esetében pedig azt látjuk, hogy nála az interakciók száma minden másnál fontosabb.

⚠️Chris Veber, a független osztrák újságíró nemrégiben ismét leleplezte azt a hatalmas botrányt, amely az európai adófizetőket közvetlenül érinti.

Bejegyzésében világosan és pontosan foglalja össze azt, amit a mainstream média és a brüsszeli elit igyekszik eltitkolni. Veber kijelenti, hogy az “osztrák Belügyminisztérium szerint

egyedül Ausztriából 2022 óta legalább (!) 20 milliárd euró került készpénzben és aranyban, teherautókon került Ukrajnába. Ursula von der Leyen eközben elérte a célját, és Orbán Viktor eltávolítása után végre további 90 milliárdot küldhet Ukrajnába. Ez csak az első részlete annak a 2.000 milliárdnak (nem elírás!), amit az ukrán rezsim követel a következő tíz évre. Mindezért mi fizetünk. Hacsak nem szabadulunk meg a saját kormányunktól és az EU Bizottságtól.”

Ez nem elmélet, hanem a valóság. Ausztriából – és valószínűleg más uniós tagállamokból is – évek óta óriási összegek, készpénzben és aranyban, teherautókon áramlanak Ukrajnába. Amikor valaki részletesebb információt kér, a Belügyminisztérium azonnal a „közrend és biztonság” veszélyeztetésével érvel.

A 20 milliárd csak az Ausztriából dokumentált minimum. Ehhez jönnek a többi ország hozzájárulásai, a fegyverszállítások és a korlátlan „segélyek”. A kijevi rezsim ugyanis 2.000 milliárdot követel a következő évtizedre – egy végtelen pénzszivattyút, amelyben nincs semmiféle korlát vagy elszámoltathatóság.

Ki fizeti mindezt? Mi, az európai adófizetők. A nyugdíjasok, akiknek alig futja a megélhetésre, a fiatalok, akiknek nincs jövőjük a magas adók miatt, a vállalkozók, akik a bürokrácia alatt fulladoznak. Eközben Ukrajnában egy korrupt rezsim uralkodik, ahol a segélyek egy része eltűnik, a másik része pedig a háborús gépezetet táplálja – miközben mi itthon szűkölködünk, energiaárak robbannak és a mindennapi megélhetés egyre nehezebb.

Chris Veber szerint csak akkor állhat meg ez az őrület, ha megszabadulunk a jelenlegi kormányoktól és az EU Bizottságtól. Viktor Orbán példája mutatta, hogy lehet ellenállni a brüsszeli nyomásnak, de az elit végül mindig megtalálja a módját, hogyan törje meg a nemzeti szuverenitást és folytassa a pénzpazarlást.

Ez nem Ukrajna megmentése, hanem Európa kifosztása. A „közrend és biztonság” védelmében titkolt arany- és készpénz-szállítmányok, a végtelen követelések és a saját népünk érdekeinek feláldozása egyértelmű jelzés.

⚠️A kifejezés és jól felépített és régre visszanyúló koncepció része, amelyről még Elon Musk is beszélt a választások után. Magyar Bálint, egykori SZDSZ-es oktatási miniszter és a „posztkommunista maffiaállam” koncepció kidolgozója személyes és szakmai kapcsolatban állt Soros Györggyel, aki 2005-ben levélben kérte tőle a Közép-európai Egyetem (CEU) különleges státuszának megőrzését, és akinek nyílt társadalom eszméihez Magyar liberális politikai tevékenysége és Orbán-kritikája is illeszkedik.

A „maffiaállam” kifejezés és a hozzá kapcsolódó jól felépített koncepció nem 2026-ban született, és nem is Soros György találta ki. Mégis, a 2017-es nemzetközi debütálása óta szerves része lett annak a narratívának, amelyet most Elon Musk fordított vissza éles éllel a 2026. április 12-i magyar parlamenti választások után. A történet két irányból világítja meg ugyanazt a jelenséget: hogyan használják a „hálózat” és a „maffiaállam” metaforáit a politikai ellenfelek delegitimálására.

📍A kifejezés eredete: Bálint Magyar és a posztkommunista maffiaállam

A részletes koncepció magyar gyökerekkel rendelkezik. Magyar Bálint szociológus, volt SZDSZ-es politikus már a 2000-es évek elején fogalmazta meg, hogy a Fidesz által épített rendszer nem egyszerű korrupció, hanem egy sajátos hatalmi modell: a politikai hatalmat a gazdasági erőforrások centralizált újraelosztására és egy hűséges elit mesterséges létrehozására használják. Ezt a gondolatot fejtette ki részletesen a 2013-as Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam című kötetben (és az 2015-ös folytatásokban). A „posztkommunista maffiaállam” tehát egy elemzői keret volt a klientelizmus, az állami vagyon újraelosztása és a hatalomkoncentráció leírására.

📍Soros György első említése: 2017. június 1.

Soros György 2017. június 1-jén vette át és használta először nyilvánosan a „maffiaállam” kifejezést Orbán Magyarországára vonatkoztatva. Ezen a napon jelent meg a Project Syndicate-ben az Európa feltámadhat című véleménycikke, és ugyanaznap tartott beszédet a Brüsszeli Gazdasági Fórumon. A kulcsmondat:

„Csodálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamánakszemfényvesztésével és korrupciójával.”

Ugyanez angolul: „the mafia state the Orbán regime has established”. A kontextus a CEU-törvény és a készülő civil/NGO-szabályozások (későbbi „Stop Soros” csomag) volt. Soros élesen bírálta a korrupciót és a „megtévesztést”. A magyar kormány azonnal „hadüzenetként” értékelte a kijelentést.

Soros tehát nem találta ki a fogalmat – átvette Magyar Bálint elemzői keretét és nemzetközi szintre emelte. Ettől kezdve az „orbáni maffiaállam” a külföldi és hazai ellenzéki diskurzus egyik leggyakrabban használt rövidítése lett a rendszerkritikára.

📍2026. április 12.: fordulat és Musk reakciója

A 2026-os parlamenti választásokon a Tisza Párt győzelmet aratott és Alex Soros (az Open Society Foundations elnöke 2023 óta) azonnal gratulált X-en:

„The people of Hungary have taken back their country! A resounding rejection of entrenched corruption and foreign interference.”

Erre reagált Elon Musk még ugyanazon a napon:

“Soros Organization has taken over Hungary”

A választás után több nemzetközi vezető (pl. EU-s politikusok, Barack Obama) üdvözölte a változást, mint visszatérést az „európai fősodorba”. Alex Soros posztja ezt a narratívát erősítette: a magyarok „visszavették” az országot a „korrupciótól” és „külföldi beavatkozástól”. Musk számára ez egyértelmű fordulat – szerinte ugyanis nem a magyar nép vette vissza, hanem egy nemzetközi hálózat (Soros-szervezet) segítette elmozdítani az Orbán-rendszert.

Lábjegyzetek

¹ Magyar Bálint (szerk.): Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam, Noran Libro, Budapest, 2013. A kötet a második Orbán-kormány működését elemzi a posztkommunista maffiaállam modelljén keresztül. Lásd még: Magyar Bálint – Vásárhelyi Júlia (szerk.): A magyar maffiaállam anatómiája, Noran Libro, 2015.

² A fogalom gyökere Magyar Bálint korábbi írásaiban (2001-től) keresendő, de a könyvformátumú rendszerezés 2013-ban vált széles körben ismertté az ellenzéki értelmiség körében.

³ Soros György: Momentum Turning in Favor of Europe, Project Syndicate, 2017. június 1. Magyar fordítás: Európa feltámadhat, hvg.hu, 2017. június 1.

⁴ Uo. (hvg.hu).

⁵ Idézet a The Guardian és The New York Times tudósításaiból, 2017. június 1–2.

⁶ A CEU-törvény vitája 2017 tavaszán zajlott; a „Stop Soros” törvénycsomag előkészítése ugyanebben az évben kezdődött.

⁷ Orbán Viktor Kossuth Rádió-interjúja, 2017. június 2. („Ez hadüzenet”).

⁸ A kifejezés ezt követően rendszeresen megjelent a nemzetközi sajtóban (Bloomberg, Reuters, Politico) és a magyar ellenzéki médiában is.

⁹ A 2026. április 12-i választási eredmények hivatalos adatai alapján (Tisza Párt 54% körüli támogatottság, 138 mandátum).

¹⁰ Alex Soros X-posztja, 2026. április 12. (a gratuláció széles körben idézett és hivatkozott a nemzetközi sajtóban és X-en). Musk nyilatkozatai 2023-ból (pl. Twitter/X Spaces és interjúk), ahol Sorost civilizációs fenyegetésként írta le. Musk többször méltatta Orbán családpolitikáját és határvédelmét 2018–2024 között (pl. X-posztok és interjúk). Az OSF magyarországi tevékenysége évtizedekre nyúlik vissza; Orbán ezt 2017-től „idegen beavatkozásként” tematizálta a „Stop Soros” kampányban.

⚠️ A vagyonnyilatkozat kiinduló érdekessége, hogy az elmúlt három évre visszamenőleg Czakó Czirbus Pálnak nincsen bevallott jövedelme.

Csakhogy az önéletrajza szerint ebben a három éves periódusban is voltak pozíciói Czakó Czirbusnak.

A 2023-as dátumnál (i-gen.hu Kft., Szerencsejáték Zrt.) még magyarázat lehetne, hogy év elején szűnt meg a foglalkoztatása, így azok pont kiesnek a visszamenőleges 3 évből.  

Csakhogy a mutatvány már azon a ponton megbukik, hogy Czakó Czirbus LinkedIn-profilja szerint 2023 októberéig dolgozott a Szerencsejáték Zrt-nél. Azaz a 2026. május 19-i keltezésű vagyonnyilatkozatában ezt egészen biztosan fel kellett volna tüntetnie, mivel beleesik a három éves idősávba.

https://www.linkedin.com/in/p%C3%A1l-czak%C3%B3-901954210/

Ezen kívül a Tiszában betöltött ’stratégiai egység vezető’ pozíció is beletartozik a vagyonnyilatkozat által megjelölt 3 éves periódusba.

Innentől két lehetőség van:

Az első lehetőséget –, hogy Czakó Czirbus ebben a tisztségében nem kapott egy fillért sem a Tiszától – gyengíti, hogy más vagyonnyilatkozatokban viszont feltűnik a Tiszától kapott bérezés.

Tanács Zoltán például, aki kancellári tisztséget töltött be a Tiszában, havi 1 és 5 millió forint közötti bérkategóriában keresett.

Míg Varga Lőrinc Mihály regionális koordinátorként a havi bruttó 500 ezer és 1 millió forint közötti jövedelmi kategóriát jelölt meg.

Ezek alapján viszont nehezen hihető, hogy Czakó Czirbus Pál stratégiai egység vezetőként éveken át egyetlen fillért sem kapott a Tiszától.

*** 

A hihetőséget pedig tovább gyengíti, hogy Czakó Czirbusnak úgy van jelenleg 25 millió forint készpénze, hogy 3 éve nincsen bevallott jövedelme.