Tűzfalcsoport

⚠️A most benyújtott alaptörvény-módosítás egyik célja, hogy kevesebb sarkalatos törvény legyen. Magyar Péter szerint ezzel a leendő kormányoknak nő majd a mozgásterük, ami igaz is, de mégsem áll össze a kép.

A Tisza-párti javaslat alapján kikerülne a kétharmados védelem alól több olyan jogszabály is, amelyek nemzetstratégiai területeket védenek. Ilyen többek a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzéséről és hasznosításáról szóló, valamint a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit rendező törvény.

Ennek önmagában is rossz üzenete van. De még rosszabbá teszi az időzítés. A Tisza Párt április 12-én szerzett elsöprő, kétharmados többséget az országgyűlési választáson. A kormány saját indoklása szerint új alkotmányra van szükség, de annak „alapos előkészítésen, széles körű egyeztetésen, inkluzív alkotmányozási folyamaton” kell alapulnia.

Adja magát a kérdés: ha valóban új alkotmányozási folyamat kezdődik, akkor miért kell most, sietve hozzányúlni éppen a magyar föld és a nemzeti vagyon kétharmados védelméhez? A társadalmi egyeztetés június 27-ig tartott, az összegzés július 2-ig zárult le, a javaslatot július 4-én már be is nyújtották, és már a július 6–7-i parlamenti ülésen tárgyalhatják.

A tét óriási: 2010 után az Orbán-kormányok egyik markáns jellemzője volt, hogy korábban privatizált stratégiai vagyonelemeket szerzett vissza állami vagy önkormányzati kontroll alá. Mihályi Péter 2015-ös, A privatizált vagyon visszaállamosítása Magyarországon 2010–2014című tanulmánya szerint ebben csak ebben az időszakban több mint 200 cég, összesen nagyjából 1600 milliárd forintnyi vagyon került vissza valamilyen állami vagy önkormányzati befolyás alá.

A legismertebb példa a Liszt Ferenc repülőtéré. A Budapest Airport 75 százalék mínusz egy szavazatnyi részesedését és a 75 éves üzemeltetési jogot 2005-ben privatizálták, 464,5 milliárd forintért. 2024-ben a magyar állam a francia Vincivel közösen vásárolta vissza a repülőtér-üzemeltetőt.

De nem ez volt az egyetlen ilyen ügy. Az állam 2011-ben megvette az orosz Szurgutnyeftyegaztól a MOL jelentős részvénycsomagját. Az MVM 2013-ban 870 millió euróért vásárolta meg az E.ON földgáz-nagykereskedelmi és földgáztárolói üzletágát, majd az algyői tároló megvásárlásával gyakorlatilag a teljes hazai gáztárolói kapacitás állami kézbe került.

A fővárosi közművek körében is látványos visszavételek történtek. A Főgázban az MVM 41 milliárd forintért vette vissza az RWE-nek korábban eladott 49,83 százalékos csomagot, amivel a társaság ténylegesen kormányzati-fővárosi kontroll alá került. A Fővárosi Vízművek 1997-ben eladott 25 százalékos részvénycsomagját a főváros 2012-ben vásárolta vissza a külföldi befektetőktől. A Pécsi Vízmű esetében konfliktusosabb, jogvitákkal terhelt, de ugyancsak sikeres visszavétel történt.

A sort hosszan lehet folytatni: az Antenna Hungária 2014-ben került vissza állami tulajdonba, 55 milliárd forintra értékelt tranzakcióval; a visszavásárlás eredményeként újra állami kézbe került az országos földfelszíni és műholdas televízió- és rádióműsor-szórás, illetve -szétosztás. A Rába Holdingban az MNV 2011-ben szerzett 73,84 százalékos tulajdont. Az MKB Bankot az állam a BayernLB-től vásárolta vissza, a Budapest Bank esetében pedig a General Electric magyarországi pénzintézete került állami kézbe.

A folyamat 2014 után is folytatódott. A Nemzeti Közművek 2018-ban megvásárolta az ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. 100 százalékos részvénycsomagját az ENGIE-től, így több mint 23 ezer kilométernyi földgázelosztó hálózat került az állami közműcsoporthoz. A Mátrai Erőmű 72,66 százalékos tulajdonrésze 2020-ban került az MVM közvetett tulajdonába; ez különösen fontos volt, mert az erőmű a hazai villamosenergia-ellátás egyik meghatározó alaperőműve volt.

Tehát 2010 után létezett egy következetes vagyonvisszaszerzési politika, amely óriási hasznot hozott az egész országnak. Ezért különösen furcsa, hogy most éppen a nemzeti vagyon védelmének kétharmados garanciáit gyengítenék néhány hét alatt.

Hasonló a helyzet a földtörvénnyel is. A régi, 1994-es termőföldtörvény még a rendszerváltás utáni piaci átalakulás logikájából indult ki: célja az volt, hogy a mezőgazdaságban „a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok” váljanak meghatározóvá, a termőföld forgalma és hitelfedezeti szerepe pedig segítse az új üzemi szervezetek működését. Az eredmény meglehetősen ellentmondásos lett.

A 2013-as földforgalmi törvény éppen ezért már kifejezetten vidékpolitikai és birtokpolitikai szemléletű. Céljai között szerepel a falvak népességmegtartó képességének javítása, a helyi jövedelemtermelés erősítése, a közepes méretű agrárüzemek elterjesztése és a kis gazdaságok stabil működésének biztosítása. A törvény központi „főszereplője” a földműves: az a nyilvántartásba vett belföldi vagy uniós természetes személy, aki mezőgazdasági vagy erdészeti szakképzettséggel rendelkezik, vagy legalább három éve igazoltan mezőgazdasági tevékenységet végez.

A mai szabályozás tehát abból indul ki, hogy azé legyen a föld, aki valóban gazdálkodik. A nem földműves belföldi vagy uniós természetes személy főszabály szerint csak akkor szerezhet földet, ha a birtokában lévő és a megszerezni kívánt föld együtt nem haladja meg az 1 hektárt.

Vagyis a jelenlegi földtörvény világosan kimondja, hogy a termőföld nem egyszerű árucikk, hanem nemzeti erőforrás, s ahogy fentebb írtuk, a célja az, hogy a föld a gazdálkodóké legyen, ne a spekulánsoké.

Éppen ezért a mostani alaptörvény-módosításnak nagyon rossz üzenete van. Nem világos, hogy Magyar Péter kétharmados felhatalmazással rendelkező kormánya miért most lépi ezt meg? Két lehetőség van: az egyik, hogy ez is Brüsszel elvárása volt, a másik, hogy olyan radikális változásokra készülnek – a nemzeti vagyon kiárusítására – amiről úgy gondolják, hogy a részletek ismeretében a Tisza-pártot is megosztaná a kérdés, ezért már most bebiztosítják magukat.

⚠️Magyar Péterék alaptörvény-módosítással kapcsolatos „társadalmi egyeztetését” látva az embernek a Tanú című film jut eszébe. Az a sokat idézett jelenet, amikor az ítélet valahogy már a bírósági tárgyalás előtt elkészült.

A történet ugyanis egészen sajátosan alakult. A kormány június 22. és 27. között várta a véleményeket az Alaptörvény 17. módosításáról. Ehhez képest Magyar Péter június 25-én, vagyis alig néhány napnyi adat után már azt mondta: 13 ezer ember küldött véleményt, és 95 százalék támogatja a javaslatot.

Másnap aztán a Facebookon már csak 10 ezer észrevételről írtak, de a támogatottság érdekes módon továbbra is 95 százalék volt.

Június 29-én az Országházban már 23 ezer emberről beszélt a miniszterelnök, és láss csodát: a támogatottság még mindig 95 százalék. Ekkor már azt is hozzátette, hogy a levelek közel fele konkrét javaslatokat tartalmazott, sokan pedig szigorítást kértek.

Július 2-án a kormányszóvivői tájékoztatón a szám valamivel több mint 23 ezer vélemény lett, a támogatottság pedig 90 százalék feletti. De a maradék 10 százalékról Magyar Péter azt mondta: megoszlott a további szigorítást, erősebb jogállami garanciákat kérők és az ellenzők között. Vagyis ha ezt nagyjából fele-fele arányban értjük, megint ott vagyunk a varázslatos 95 százalék környékén.

A kormány honlapján aznap megjelent összegzés szerint végül 22 844 beadvány érkezett. Ebből 10 029 támogató vélemény volt további javaslat nélkül, 1597 támogatta a tervezet egészét, de más ügyben tett észrevételt, 8517 pedig konkrét javaslatot tartalmazott. Elutasító álláspontot 1057 beadvány fogalmazott meg, 1643 hozzászólás pedig nem a módosítás tárgyát érintette.

És itt jön a matematika legszebb része. Ha a tárgyhoz nem kapcsolódó beadványokat kivesszük, majd a konkrét javaslatokat is a támogató oldalhoz soroljuk, akkor valóban kijön a nagyjából 95 százalék.

Maradjunk annyiban, hogy ez így elég valószínűtlen, hiszen ebből az derül ki, hogy mindegy mennyi vélemény érkezik – 10 ezer, 13 ezer vagy éppen 23 ezer -, az arányok nem változnak.

Elvileg egy társadalmi egyeztetésnek az lenne a lényege, hogy előbb meghallgatjuk az embereket, aztán levonjuk a következtetéseket. Itt viszont mintha fordítva történt volna: előbb bemondták a következtetést, aztán megvárták, hogy a számok utolérjék.

Vagy valami ennél is súlyosabb dolog történt.

Különösen érdekessé teszi ugyanis ezt a társadalmi egyeztetést, hogy egy korábbi cikk szerint 1570 Tisza-sziget működik az országban, összesen valamivel kevesebb mint 28 ezer taggal. Ez persze nem bizonyít semmit. De azért az embernek óhatatlanul eszébe jut: milyen érdekes, hogy az alaptörvény-módosításról beérkezett vélemények száma nagyjából megegyezik a Tisza-szigetek állítólagos tagságával, és elenyésző számú hozzászóló kivételével mindenki egyetért a Tisza-kormánnyal, vagy még szigorítana is a javaslatán.

⚠️ „A gazdasági és energiaügyi miniszter hiába fordult a lakossághoz azzal a kéréssel, hogy csökkentsék 18.00-21.00 között az áram fogyasztást. Hétfőn este megnőtt a fogyasztási rekord, miközben 500 Ft. volt egy kWh ára!” – írta dörgedelmes hangú, június 30-i Facebook-bejegyzésben a Tisza-támogató Keresztes Attila energiavállalkozó, majd azzal folytatta: „A jelen helyzetben egyszerűen nincsen más műszaki lehetőség, mint a piaci árakhoz igazodó dinamikus árazás bevezetése.”

Keresztes a posztban nem is titkolta, mit eredményezne ez: azt, hogy azoknak, akik nem tudják a fogyasztásukat az olcsó időszakokra átütemezni, emelkedni fog a költségük.

Az is lehet, hogy véletlen egybeesés, de a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztató szerint szerdán döntött arról, hogy azon háztartások és kisvállalkozások esetében, amelyek rendelkeznek „okosmérővel”, engedélyezi a dinamikus árazás bevezetését – egyelőre önkéntes alapon. Érdemes hozzátenni viszont, hogy a pénzügyminiszter, Kármán András szerint az uniós források (RRF keret) révén megnyíló, több mint 500 milliárd forintos energetikai program egyik kiemelt célja az okosmérők elterjesztése. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a Tisza-kormány nem egyszerűen a rezsicsökkentés eltörlésére, hanem a dinamikus árazás bevezetésére készül.

Ebben az új rendszerben más lenne a villany ára reggel, délben, és különösen este, amikor a legtöbben hazaérnek, főznek, mosnak, fűtenek, hűtenek, tévét néznek, töltik a telefonjukat, esetleg az autójukat.

Ma az A1 lakossági áramár a kedvezményes mennyiségen belül nagyjából bruttó 35–36 Ft/kWh, a kedvezményes keret felett pedig 70,104 Ft/kWh. Ez kiszámíthatóvá teszi a családok életét.

Ez pedig nem egyformán érintené az embereket.

A jómódú háztartás vesz egy okosbojlert, akkumulátort, napelemet, programozható hőszivattyút, elektromos autótöltőt, és eltolja a fogyasztását az olcsó órákra. A kisember viszont nem biztos, hogy tud alkalmazkodni. A panellakó nem rak fel akkumulátort. A háromgyerekes család nem mondhatja este nyolckor, hogy majd holnap délben főzünk vacsorát. Az idős ember nem fogja applikációból figyelni a másnapi HUPX-árat. A beteg ember nem kapcsolja ki a létfontosságú készüléket, mert éppen drága az áram. A műszakból hazaérő dolgozó pedig akkor mos, főz és fürdet, amikor hazaért, nem akkor, amikor a rendszernek kényelmes.

Vagyis könnyen kialakulhatna az a helyzet, hogy a rugalmas, tehetősebb fogyasztó spórol, a rugalmatlan, szegényebb fogyasztó pedig megfizeti az esti csúcsot. Ez nem energiapolitikai reform lenne, hanem szociális szőnyegbombázás.

Ahogy már említettük, ma, a rezsivédett rendszerben nagyjából a kedvezményes keret határáig 35–36 Ft/kWh, a kedvezményes keret felett pedig 70,104 Ft/kWh az áram ára. Dinamikus árazásnál viszont a képlet nagyjából ez lenne: minden nap más órás tőzsdei energiaár + rendszerhasználati díj + kereskedői díj/árrés + áfa.

Ezzel rosszabbul járnának azok, akiknek nincs mozgásterük: a többgyerekes családok, azidősek, a panellakók, a régi építésű házakban,lakásokban élők, az otthon dolgozók, abetegek és a kisgyermekes háztartások, illetve azok, akiknek este kell főzni, mosni, hűteni, fűteni. Ez nem csak a mi véleményünk. Az európai fogyasztóvédelmi szövetség, a BEUC is arra figyelmeztet, hogy a dinamikus szerződés komoly pénzügyi kockázatot jelenthet, és nem minden fogyasztónak kedvező; a nagyobb előny inkább a tehetőseknél érvényesül, miközben a szegényebb családok, az alsó-középosztály ráfizet.

Ebből is látszik, hogy a Tisza valójában a multik, a nemzetközi nagytőke és a gazdagok pártján áll.

⚠️A 24. hu megírta, hogy az általuk megkérdezett bíráknak nem tetszik Magyar Péter alkotmánymódosító terve, amely szerint a bírák kétharmada kezdeményezhetné a Kúria és az Országos Bírói Hivatal vezetőinek visszahívását.

A miniszterelnök a Facebookon kommentelte a 24. hu cikkét és rámutatott, hogy “ nem az összes bíró kétharmadának szavazata fog kellene a visszahíváshoz, hanem a szavazáson részt vevő bírók kétharmada”.

A Tűzfalcsoport jogi szakértői szerint érzékelhető, hogy Magyar Péter fél elvégezni a piszkos munkát. Ezt tette az Alkotmánybíróság elnöke esetében is, hiszen a 70 éves nyugdíjkorhatár átmenet nélküli bevezetésével nem csupán az elnök, hanem három alkotmánybíró eltávolítására is sor kerül, noha ez ellentétes az  európai unió jogával és az Európai Unió Bírósága ezt a megoldást több döntésében megtiltotta.

Magyar Péter fél attól, hogy a 2700 bíró kétharmada nem támogatná a jogellenes elmozdítást, ezért elég összehívni két tucat Tisza szimpatizáns bírót és ők dönthetnek kétharmaddal a két vezető sorsáról. Még örülhetünk, hogy a szavazásra nem a Facebook beiktatásával kerül sor. Ennyit a jogállamiságról, a Tisza szakmai hátteréről és az emberséges Magyarország programról…

📍Uniós jogi háttér

Az Európai Unióban a bírói függetlenség a jogállamiság (EUSZ 2. cikk) és a hatékony jogvédelem (EUSZ 19. cikk (1) bekezdés, valamint az Alapjogi Charta 47. cikke) sarokköve. A tagállamok ugyan szabadon szervezhetik igazságszolgáltatásukat, de a nemzeti bíróságoknak – különösen uniós jog alkalmazásakor – függetlennek és pártatlannak kell maradniuk, mind a külső (politikai), mind a belső befolyástól mentesen. Az Európai Unió Bírósága (EUB) ezt a követelményt több ítéletében is hangsúlyozta.

A bírák mandátumát és nyugdíjkorhatárát érintő hirtelen, átmenet nélküli változások különösen érzékeny területet képeznek. Magyarországon 2011–2012-ben az általános bírói nyugdíjkorhatárt 70 évről 62 évre csökkentették, ami több száz bíró kényszernyugdíjazását eredményezte. Az EUB a C-286/12. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben 2012. november 6-án hozott ítéletében megállapította, hogy ez az intézkedés sérti a foglalkoztatás során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelv 2. és 6. cikkét, mert indokolatlan, aránytalan életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

A magyar Alkotmánybíróság ugyanezt a reformot a bírói függetlenség sérelmeként értékelte (33/2012. (VII. 17.) AB határozat). A Velencei Bizottság (Európa Tanács) már korábban, 2012-es véleményében (CDL-AD(2012)001) kritizálta a reformot, és hangsúlyozta, hogy a bírói mandátumok biztonságát (irremovability) csak kivételes, objektív indokok és megfelelő eljárási garanciák esetén lehet korlátozni.

Hasonló elvek vonatkoznak az Alkotmánybíróság tagjaira is, bár ők fix időtartamú alkotmányos tisztséget töltenek be, és nem feltétlenül tartoznak a fenti foglalkoztatási irányelv hatálya alá. Az uniós jog és a Velencei Bizottság standardjai szerint a mandátumok hirtelen, átmenet nélküli megszüntetése vagy nyugdíjazása sértheti a jogbiztonságot és a függetlenség látszatát. Az EJEB a Baka kontra Magyarországügyben (2016) már kimondta, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének alkotmányos reformmal történő eltávolítása – megfelelő bírói felülvizsgálat nélkül – sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A lengyel esetekben (pl. C-619/18. sz. Bizottság kontra Lengyelország) az EUB kifejezetten megállapította, hogy a bírói mandátumok időtartamát befolyásoló szabályok, amelyek lehetővé teszik a korai eltávolítást vagy a mandátum meghosszabbítását a végrehajtó hatalom vagy a törvényhozás belátása szerint, sérthetik az EUSZ 19. cikkét és az Alapjogi Charta 47. cikkét, ha ez aláássa a függetlenség objektív látszatát.

📍Jelenlegi helyzet Magyarországon

Magyarországon az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hagyományosan széles adminisztratív hatáskörökkel rendelkezik (bírói kinevezések, előmenetel, értékelés, fegyelmi ügyek), ami miatt az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság évek óta kritizálja a rendszert a bírói függetlenség gyengesége miatt. A 2023-as igazságügyi reformcsomag (a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz uniós forrásaihoz kötött mérföldkövek részeként) az Országos Bírói Tanács (OBT) szerepének erősítését célozta, hogy ellensúlyozza az OBH elnökének koncentrált hatalmát.

A Kúria és az OBH vezetőinek bírói kezdeményezésre történő megválasztása – és nem idő előtti leváltása! – elvben erősítheti a bírói önigazgatást, ami összhangban állhat az európai ajánlásokkal. A részletszabályok azonban döntőek:

•  Hány bíró szükséges a kezdeményezéshez?

•  Milyen a pontos szavazati küszöb (összes bíró vagy a szavazáson részt vevők kétharmada)?

•  Milyen a határozatképesség és a részvételi arány?

•  Milyen objektív kritériumok alapján történhet a visszahívás?

•  Van-e hatékony bírói felülvizsgálat és átmeneti garancia a jelenlegi mandátumokra?

Ha a mechanizmus lehetővé teszi, hogy kis létszámú, politikailag motivált csoport alacsony részvétel mellett döntsön, vagy ha azt a jelenlegi vezetők „eltakarítására” használják objektív indok nélkül, az ellentétes lehet az uniós függetlenségi standardokkal. Az uniós jog nem ír elő konkrét visszahívási mechanizmust, de megköveteli, hogy bármilyen reform ne ássa alá a jogállamiságot és a hatékony jogvédelmet. Az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentéseiben és a feltételességi mechanizmus keretében rendszeresen monitorozza ezeket a kérdéseket.

A bírói függetlenség uniós védelme nem a status quo fenntartását jelenti, hanem azt, hogy minden változásnak – legyen szó nyugdíjkorhatárról, mandátumokról vagy visszahívási eljárásokról – átláthatónak, objektívnek, arányosnak és megfelelő garanciákkal körülbástyázottnak kell lennie. Az átmenet nélküli, személyre szabott hatású megoldások történelmi tapasztalatok alapján már többször ütköztek uniós és strasbourgi elvárásokba. A részletszabályok és a végrehajtás minősége fogja eldönteni, hogy a tervezett módosítás erősíti-e vagy gyengíti a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét az uniós mércék szerint.

⚠️Magyar Péter június 22-én az Országgyűlésben azt állította, hogy ő sosem beszélt a „Zsolti bácsi”-ügyről. Szó szerint így fogalmazott: „Én soha nem beszéltem erről, ki sem ejtettem ezt a kifejezést, hogy Zsolti bácsi!”

Ha lenne egy pszichológus Magyar Péter stábjában, talán figyelmeztethetné arra, hogy hiába üvöltözik, attól még nem lesz igaza. De lélekbúvár sem kell, a józan belátás is elég: fölösleges olyat állítani, amit egy egyszerű Google-kereséssel cáfolni lehet.

A valóság ugyanis az, hogy Magyar Péter már 2025. szeptember 23-án Facebook-posztban reagált a témára. Ebben Semjén Zsoltnak címezve azt írta: „Láttam a tegnapi parlamenti felszólalását, amelyben egy bizonyos »Zsolti bácsinak« tulajdonított bűncselekmény gyanúja kapcsán szólalt meg.” Ugyanebben a posztban azt követelte Orbán Viktortól, hogy a Szőlő utcai ügy teljes és nyilvános kivizsgálásáig függessze fel Semjén Zsoltot a miniszterelnök-helyettesi tisztségéből.

Tehát nemcsak leírta az ominózus szavakat, hanem azokat össze is kötötte Semjén Zsolt személyével.

Ugyanezen a napon a 24.hu tudósítása szerint Magyar Péter miskolci fórumán is szóba került Semjén parlamenti felszólalása és a Szőlő utcai igazgató letartóztatása. Magyar ott arról beszélt, hogy Juhász Péter Pálról „20 éve mennek a bejelentések”, mégis kinevezték, majd azt kérdezte: „Ki védte ezt az embert, hogy lehetett mindez?”

Vagyis „Zsolti bácsit” összekötötte a kormánnyal és egy köztörvényes bűnözővel.

Aztán 2025. október 6-án a Klubrádióban is előkerült a téma. Amikor a műsorvezető felvetette neki, hogy feltűnően nagy távolságot tart a „Zsolti bácsi ügytől”, Magyar Péter nem határolódott el az aljas sejtetésektől. Ellenkezőleg: úgy válaszolt, hogy ezt máshogy látja, hiszen már felszólította a miniszterelnököt Semjén Zsolttal kapcsolatban. Majd így fogalmazott: „nagyon sok Zsolti bácsi van a rendszerben”.

Ez tehát nem értelmezési kérdés. Június 22-én azt mondta: ki sem ejtette ezt a kifejezést a száján. Ehhez képest csak 2025-ben legalább háromszor foglalkozott a kérdéssel, és egyszer sem azt mondta, amit jogászként mondania kellett volna, hogy várjuk ki a végét. Ellenkezőleg: tudatosan rájátszott a „Zsolti bácsizásra”.

Magyar Péternek ezek szerint legalábbis rövid a memóriája. Az internetnek viszont nem. Így pedig tényleg könnyebb volt utolérni, mint azt a bizonyos sánta kutyát.

⚠️A jogállamiság és a tisztességes eljárás védelmében ifj. Tényi István két panasszal is fordult az Alapvető Jogok Biztosához

Ifj. Tényi István a napokban két beadványt is nyújtott be Juhász Imre alapvető jogok biztosához. Mindkét beadvány a közigazgatás és a jogalkotás alapvető alkotmányos garanciáinak megsértését kifogásolja: a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a kellő felkészülési idő követelményét és a jogállamiság elvét. A két ügy látszólag különálló, valójában azonban szorosan összefügg: mindkettőben a hatóságok és a jogalkotó rövid határidőkkel, indoklás nélkül vagy elégtelen társadalmi egyeztetéssel jár el, ami alááshatja a polgárok bizalmát a jogállamban.

1. A közérdekű bejelentés elhanyagolt kezelése

Az első panasz a 2023. évi XXV. törvény (Panasz tv.) szerinti közérdekű bejelentéskezelésével kapcsolatos. Tényi István 2026. május 23-án elektronikus úton nyújtotta be bejelentését a Miniszterelnökséghez. A szerv azt csak június 26-án, azaz több mint egy hónappal később iktatta (ID_ME-IF/1/355/2026), majd továbbította az Igazságügyi Minisztériumnak.

A panasz szerint ez a késlekedés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A Panasz tv. 3. §-a egyértelműen előírja a 30 napos ügyintézési határidőt, meghosszabbítás esetén pedig az értesítési kötelezettséget. A Miniszterelnökség mulasztása miatt Tényi István az Ajbt. 38/A. § alapján kéri az ombudsman vizsgálatát.

Tényi részletesen hivatkozik az Alkotmánybíróság gyakorlatára (pl. 3223/2018., 7/2019., 5/2017. AB határozatok), amelyek szerint a határidők betartása nem pusztán adminisztratív kérdés, hanem az alapjog lényegi eleme. Az ügyfélközpontú közigazgatás és a jogbiztonság követelménye sérül, ha a hatóságok önkényesen késleltetik az eljárást.

2. Az Alaptörvény 17. módosításának kifogásolt előkészítése

A második panasz az Alaptörvény tervezett 17. módosításának társadalmi egyeztetési folyamatát támadja. A Kormány 2026. június 22-én tette közzé a tervezetet, amelyben a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszüntetését is javasolja, mindössze öt napos (június 27-ig tartó) véleményezési határidővel.

Tényi István szerint ez több alkotmányos elvet sért:

•  A jogállamiság (Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés) és a kellő felkészülési időkövetelményét, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felkészülési idő nem lehet kirívóan rövid (lásd 24/2019., 37/2011. AB határozatok).

•  A társadalmi részvétel szabályait: a Jet. és a Jat. szerint legalább nyolcnapos egyeztetést kell biztosítani, megfelelő indokolással együtt.

•  A tisztességes eljáráshoz való jogot (Alaptörvény XXIV. cikk), hiszen egy személyre szabott hatáskörű változtatás (az elnök leváltása) komoly indokolást és átlátható eljárást igényel.

Különösen problematikusnak tartja, hogy az indokolás csupán „súlyos bizalomvesztésre” hivatkozik anélkül, hogy ezt részletesen alátámasztaná. Hangsúlyozza a köztársasági elnök sérthetetlenségét (Alaptörvény 12. cikk), a hatalommegosztás elvét (C) cikk) és azt, hogy a leváltásra rendes eljárás (13. cikk) áll rendelkezésre. Az Alaptörvény-módosítás nem kerülheti meg ezeket a garanciákat.

3. Közös alapelvek és következtetés

Mindkét panaszban központi szerepet kapnak ugyanazok az alkotmányos értékek:

•  A tisztességes hatósági eljárás és ésszerű határidők

•  A jogbiztonság és a kellő felkészülési idő

•  A társadalmi egyeztetés és a jogalkotás átláthatósága

•  A jogállamiság mint alapvető követelmény („Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani” – 11/1992. AB határozat)

Ifj. Tényi István szerint ezek a mulasztások nem csupán egyedi ügyek, hanem rendszerszintű problémát jeleznek: a gyorsaság és a hatékonyság nevében háttérbe szorulnak az alkotmányos garanciák. Az ombudsmanhoz benyújtott kérelmekben az Ajbt. vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálatot kér mindkét ügyben, felhíva a figyelmet az alapjogi összefüggésekre és az Alkotmánybíróság releváns gyakorlatára.

A két beadvány együttesen és külön külön is erős érveket hoz fel amellett, hogy a közigazgatás és a jogalkotás csak akkor szolgálhatja hitelesen a közjót, ha betartja a saját maga által felállított szabályokat és az Alaptörvényben rögzített alapelveket. Az ombudsmani vizsgálat eredménye ezért nem csupán az érintett ügyekben, hanem a magyar jogállamiság állapotáról is fontos jelzés lehet.

⚠️Ismeretes, hogy Magyar Péter úgy kívánja eltávolítani az Alkotmánybíróság elnökét, hogy “ járulékos veszteségként “ három alkotmánybírót is kényszernyugdíjaz azonnali hatállyal.

A Tűzfalcsoport ezúttal egy jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező ügyvédet kérdezett arról, hogy mi a várható folytatás. Álláspontja szerint hazai és európai szinten is viszonylag gyors következmények lesznek.. Feltehetőleg az új kormány nem rendelkezik megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező jogászi csapattal, ellenkező esetben nem bocsátottak volna vitára egy ilyen jogszabály tervezetet.

Már a hazai jogvédők is jelezték az azonnali kényszernyugdíjazás jogszerűtlenségét, de a New Yorkban székelő Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezet is rámutatott, hogy a tervezet ellentétes az európai unió jogával és erről már az Európai Unió Bírósága egyértelmű döntéseket hozott több tagállam, így Magyarország esetében is. A szervezet közleménye utal az uniós bíróság gyakran emlegetett C 286/12.sz. határozatára, amely szerint a bírák, alkotmánybírák nyugdíjszabályai változtathatóak, de csak több éves átmenet biztosításával, ellenkező esetben a jogszabály módosítás kárt okoz és ez megalapozza a kártérítést.

A Tűzfalcsoport ügyvéd szakértője szerint a brüsszeli bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen az uniós jog nyilvánvaló megsértése miatt és ezt követően lehet kártérítést követelni bírósági úton. Ezt az előző kormány 2012-ben nem várta meg, a kényszernyugdíjazott bírákat állásukba visszahelyezte és kártérítés gyanánt mintegy 2.5 milliárdot fizetett ki.Kérdés, hogy Magyar Péter vállalja e a perekkel kapcsolatos politikai kockázatot.

Az ügyvéd szerint az alkotmánybírák menesztésük után nyomban perelhetnek is, hiszen az Európai Unió Bíróságának határozatai a kártérítés jogalapját vitán felül már kimondta, legfeljebb, ha a bíró bizonytalan, a luxemburgi bíróságtól kérhet segítséget annak tisztázása érdekében, hogy ellentétes e a uniós joggal a magyar rendelkezés.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen összeget állapíthat meg a bíróság, az ügyvéd elmondta, hogy alkotmánybírák esetén a védett mandátum miatt a teljes összegű illetményt és az egyéb juttatásokat kell követelni. Ismeretes,hogy az előző kormány Jóri András biztos esetében a mandátum végéig járó illetményt és egyéb juttatásokat kifizette per nélkül, védve politikai érdekeit, hogy ne legyen nemzetközi “cirkusz” az ügyből, Baka András egykori főbíró a leváltása miatt kiesett három és fél évre kártérítést kapott, de nem a teljes összeget, mivel a Kúria tanácselnökeként tovább hagyták ítélkezni.

Végül ügyvéd szakértőnk szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásnak is helye van, 2011-ben a magyar bírák is az emberi jogok megsértése miatt, jogvédő szervezetek és egyéni ügyvédek segítségével megindították az eljárásokat, de tudomása szerint, mivel az előző kormány a bírákat visszahelyezte posztjukra és kártérítést fizetett, az emberi jogi bíróság előtt indított eljárások okafogyoottá váltak.

Az ügyvéd szerint az alkotmánybírák elmozdítása után Magyar Péter akkor járna el helyesen, ha nem töltené be nyomban a jogellenesen megüresedett posztokat, mert így kisebb lehetne a mostani tudásunk szerint borítékolható politikai és anyagi kár. Jó lenne tehát, ha szakember segítségét kérné.

⚠️Néhány napja szinte mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy a V4 csúcson Robert Fico csúnyán oda szúrt a mellette feszítő Magyar Péternek, amikor egy kérdésre válaszul – látszólag indokolatlanul azt mondta: nem is olyan régen volt egy időszak Szlovákiában, „amikor a büntetőjoggal visszaéltek politikai célok miatt, amikor sok embert bebörtönöztek ok nélkül, indok nélkül, amikor ráadásul valaki erőszakkal akarta a politikai kérdéseket megoldani…” Hazánk diplomáciai kapcsolatai szempontjából kész szerencse, hogy a Tisza-párt miniszterelnökének nem esett le a tantusz, sem ekkor, sem akkor, amikor Andrej Babis is szóba hozta, hogy a politikai ellenfelei megpróbálták ellehetetleníteni, de kudarcot vallottak, és Robert Ficóhoz hasonlóan visszatért az országa élére.

De mire is gondolt konkrétan Fico? Érdemes felidézni az elmúlt évek szlovákiai botrányait, már csak azért is, mert Magyar Péter Pozsonyból kölcsönözte saját akciójának még a nevét is.

A 2020-as kormányváltás után több, hivatalosan korrupcióellenesnek mondott akciót – Búrka, Víchrica és különösen az Očistec, azaz a tisztítótűz – is indított Szlovákiában a brüsszel kegyeit kereső kabinet. Ezek részeként bírák, ügyészek, volt rendőri vezetők, üzletemberek és a korábbi SMER-kormányokhoz kötött szereplők kerültek eljárás alá. A „tisztítótűz” azonban hamar túllépett a korrupcióellenes fellépés keretein. A Matovič–Heger-korszakban politikai megrendelésre indult nyomozásokban központi szerepet kaptak a vádalkus, pentito tanúk, a gyanúsítottakat gyakran súlyos, bűnszervezeti minősítésekkel terhelték, miközben az eljárási anyagok részletei rendszeresen megjelentek a kormányközeli és a liberális sajtóban.

Nem kellett SMER-támogatónak lenni ahhoz, hogy szemet szúrjon: az egyes gyanúsítottaknak erős érdekük fűződött ahhoz, hogy a hatóságok elvárásainak megfelelő vallomásokat tegyenek, hiszen ezért enyhébb elbírálásra, kedvezményekre vagy akár büntetlenségre is számíthattak.

Fontos eleme volt a „tisztítótűznek” az előzetes letartóztatás gyakori alkalmazása. 2020 utáni eljárásokban a vizsgálati fogság nem egyszerűen a bizonyítás biztosítására szolgált, hanem nyomásgyakorlási és lejáratási eszközzé vált. Egyes gyanúsítottakat távol helyeztek el családjuktól, korlátozták kapcsolattartásukat, rossz körülmények között tartották őket, és ezzel próbálták megtörni ellenállásukat. A propaganda sajtó ugyanakkor mindig tudta, mikor visznek el bilincsben egy politikust, vagy más közéleti szereplőt.

Jellemző az is, hogy a 2020-as kormányváltás előtt és után a Matovič-féle tábor nyíltan a „maffiaállam” lebontásáról, Fico és emberei felelősségre vonásáról beszélt. Igor Matovič visszatérően a SMER vezetőinek börtönbe juttatását ígérte, és a Za ľudí az egyes szereplőket az eljárások lezárulta előtt is következetesen a „megtisztítás” célpontjaiként mutattak be.

Bár Szlovákiában nem hoztak létre egy felülről nyitott költségvetésű vagyonvisszaszerzési hivatalt, de kijelöltek egy „elit nyomozói kört”, a „čurillovcit”, és a „korrupcióellenes harc” kapott egy különleges ügyészt is Daniel Lipšic személyében. A rendszer kritikusai ugyanakkor – a történtek fényében nem alaptalanul – hívták fel a figyelmet arra, hogy a kiválogatott rendőrök valójában politikai célú ügyépítésben vettek részt, miközben a különleges ügyészség nem független kontrollként, hanem a Fico-ellenes eljárások motorjaként működött.

A „tisztítótűz” fő célpontja természetesen maga Fico volt. Az elhíresült Súmrak-ügyben Robert Ficót és Robert Kaliňákot is meggyanúsították, ráadásul nem csak visszaélésekkel, hanem azzal is, hogy egy bűnszervezetet működtettek. „Levadászni” azonban nem sikerült: a főügyészség később eljárási okokra és a bizonyítás problémáira hivatkozva törölte a gyanúsítást. De a nagyképet nézve, talán nem is Fico elítélése volt az elsődleges cél, hanem az ellenzék vezérének kriminalizálása.

És van itt még egy apróság: a Robert Fico és a SMER elleni hadjáratból Panyi Szabolcs is kivette a részét. A Direkt36, VSquare-hálózat úgynevezett oknyomozója számos cikkében foglalkozott a szlovák miniszterelnökkel, kormányának intézkedéseivel és a szlovák-magyar politikai kapcsolatokkal.