Tűzfalcsoport

⚠️ Ahogy arról beszámoltunk, a kampány során Fleck Zoltán jogász, egyetemi tanár már egy Tisza Sziget-rendezvényen arról beszélt, hogy betiltaná a 100 ezer forint feletti készpénzhasználatot, szó szerint „meg kell tiltani a 100.000 forintot meghaladó üzleti tranzakciók esetében a készpénz használatát”.

2027. július 10-től az Európai Unió 27 tagállamában életbe lép az Anti-Money Laundering Regulation (AMLR – Regulation (EU) 2024/1624), amely egységes, közvetlenül alkalmazandó szabályokat vezet be a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem jegyében. A rendelet leginkább vitatott eleme a 80 cikkely szerinti uniós szintű készpénzfizetési plafon: kereskedelmi vagy szakmai minőségben eljáró felek 10 000 euró feletti készpénzes fizetést nem fogadhatnak el, és maguk sem teljesíthetnek ilyen módon – akár egyetlen, akár több, látszólag összekapcsolt műveletről van szó. A 3000 euró feletti készpénzes tranzakcióknál pedig kötelezővé válik az ügyfél-átvilágítás (CDD).

A hivatalos narratíva szerint ez a lépés szükséges a korábbi tagállami különbségek felszámolására és a pénzmosás kockázatainak csökkentésére. Ám a rendelet bevezetése egybeesik az Európai Központi Bank (ECB) digitális euró pilotprojektjének elindításával (2027 második fele), és együttesen egy olyan rendszer felé mutatnak, ahol a készpénz – a pénzügyi magánélet utolsó anonim bástyája – drasztikusan háttérbe szorul, miközben minden jelentős tranzakció központilag nyomon követhetővé válik.

📍A centralizáció mechanizmusa: a készpénz marginalizálása

A szabályozás nem tiltja a készpénzt teljesen, de gyakorlatilag ellehetetleníti a nagyobb értékű, legális üzleti ügyleteket (autókereskedelem, ingatlan, luxuscikkek, építőipar). A „splitting” (fizetésfelosztás) explicit tiltása pedig azt jelenti, hogy a szabályozók nem bíznak az állampolgárok és vállalkozások jóhiszeműségében. Ez a megközelítés egyértelműen a pénzügyi centralizáció irányába tolja a rendszert: a decentralizált, készpénzalapú tranzakciók helyét átveszik a banki, kártyás és digitális fizetések, amelyek teljes audit-traillel rendelkeznek.

Kritikusok szerint ez nem csupán adminisztratív egyszerűsítés, hanem stratégiai hatalomkoncentráció. A készpénz korlátozásával a tranzakciók adatai koncentrálódnak a kereskedelmi bankoknál, fintech óriásoknál és végső soron az ECB-nél és az új EU-s AML-hatóságnál (AMLA). Ez növeli a pénzügyi hatalom koncentrációját néhány központi szereplő kezében, akik így átfogó képet kapnak az állampolgárok és vállalkozások gazdasági életéről. 

📍A digitális euró: a teljes kontroll eszköze?

Ugyanebben az időszakban indul a digitális euró tesztelése – egy központi bank által kibocsátott, programozható digitális fizetőeszköz. Bár az ECB hangsúlyozza a privacy-by-design elvet, a szakértők szerint a CBDC-k (central bank digital currencies) inherens kockázata a tömeges adatgyűjtés és viselkedéskövetés. Egy központi főkönyvben tárolt pénz esetében a jegybank közvetlen rálátást szerezhet a tranzakciókra, ráadásul lehetőség nyílik „programozható pénzre”: lejárati dátum, célzott felhasználás vagy akár negatív kamat bevezetésére válsághelyzetben. 

Ez a fejlemény drámai módon erősíti a centralizációt: a monetáris politika eszközei (amelyek eddig közvetett hatásúak voltak a kereskedelmi bankokon keresztül) közvetlenné válnak. Az ECB és a nemzeti jegybankok hatalma megnő a lakosság és a gazdaság felett, miközben a kereskedelmi bankok diszintermediációja (betétkivonás) paradox módon még inkább függővé teheti őket a központi intézményektől. A kritikusok szerint ez egy lépés a digitális felügyeleti állam felé, ahol a pénzügyi adatok alapján profilozható, szankcionálható vagy akár „kikapcsolható” lehet az állampolgár vagy vállalkozás – anélkül, hogy hagyományos bírósági eljárás történne. 

📍Gazdasági és társadalmi kockázatok

Álláspontunk szerint a hatalomkoncentráció nem csupán elméleti aggály. A kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára az új azonosítási és nyilvántartási kötelezettségek jelentősen növelik az adminisztratív terheket és a megfelelés költségeit, miközben a nagy nemzetközi bankok és tech-cégek (akik már amúgy is hatalmas adatvagyonnal rendelkeznek) tovább erősödhetnek. A készpénz korlátozása különösen a készpénzintenzív szektorokat sújtja, és marginalizálhatja azokat a rétegeket, akiknek nincs vagy korlátozott a banki hozzáférésük.

Ráadásul a történelem azt mutatja, hogy a pénzmosás elleni harc gyakran csak áthelyezi a problémát: a bűnözők áttérnek más, nehezebben nyomon követhető eszközökre (pl. kripto mixing szolgáltatások, offshore struktúrák vagy akár fizikai javak). A valódi nyertesek tehát nem feltétlenül a társadalom biztonsága, hanem azok a központi intézmények, amelyek mostantól még nagyobb beleszólást kapnak a pénzügyi élet minden részletébe.

A rendelet és a digitális euró együttes hatása tehát nem csupán technikai szabályozás, hanem egy paradigmaváltás: a decentralizált, anonim pénzügyi szabadságtól a központosított, átlátható – és ezáltal ellenőrizhető – rendszer felé. Hogy ez valóban a bűnözés elleni hatékony eszköz lesz-e, vagy inkább a magánélet és gazdasági autonómia eróziójának eszköze, azt majd a gyakorlat mutatja. Egy azonban bizonyos: 2027 után kevesebb lesz a készpénz, és jelentősen több a központi kontroll.

Lábjegyzetek

¹ Regulation (EU) 2024/1624, Article 80 (EUR-Lex).

² Norton Rose Fulbright / DLA Piper elemzések az AMLR-ről (2024–2025).

³ EDRi: „Outsourcing crime control – How EU anti-money laundering rules threaten financial privacy” (2025).

⁴ IMF / ECB dokumentumok a CBDC privacy kockázatairól (2024–2025).

⁵ Mees Wynants X-poszt (ID: 2053536443029443040), 2026. május 10., valamint kapcsolódó közösségi vita.

⚠️A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2026. május 13-án akkreditált ügyvédképzést szervezett „A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” címmel. A képzés kifejezetten a magyar ügyvédeket célozta azzal a céllal, hogy „érzékenyítse” őket a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) alkalmazására az idegenrendészeti és tartózkodási engedélyezési eljárásokban is – nem csupán a klasszikus menekültügyi eljárásokban.

A meghívó szerint a képzés nemcsak az elméleti és nemzetközi jogi vonatkozásokat tárgyalta, hanem a magyar joggyakorlatot, hatósági gyakorlatot, valamint a kölcsönös tapasztalatcserét is.

Látszólag egy szokványos szakmai továbbképzésről van szó – ám a kontextus, a szervezők és a téma kezelése mélyebb kérdéseket vet fel a jogállamiság, a nemzeti szuverenitás és a migrációs politika szempontjából.

📍A non-refoulement mint abszolút elv kontra gyakorlati valóság

A visszaküldés tilalma kétségtelenül alapvető nemzetközi jogi norma (1951-es Genfi Menekültügyi Egyezmény, Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikk, EU-s irányelvek). Ugyanakkor jogilag nem abszolút, hanem egyéni kockázatértékelést igényel, és figyelembe kell venni a „biztonságos harmadik ország” elvét, valamint a visszaélések megelőzését. Magyarországon a 2015-ös migrációs válság óta bevezetett határzár és a Szerbiát biztonságos harmadik országnak minősítő gyakorlat éppen ezt a kiegyensúlyozott megközelítést szolgálja.

A képzés hangsúlya azonban a korábbi tapasztalok szerint egyoldalúan a „védelmet” és a külföldiek alapjogi sérelmeit helyezhette előtérbe, miközben a magyar hatóságok által dokumentált tömeges visszaélések (hamis dokumentumok, többszöri belépési kísérletek, gazdasági migráció álcázása) alig vagy nem kellő súllyal kaptak hangsúlyt. Az MHB évek óta aktívan pereskedik a kormány ellen a visszaküldési-ügyekben, gyakran az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt, ahol Magyarország több ízben is veszített – ugyanakkor ezek az ítéletek nem kérdőjelezik meg a határvédelem létjogosultságát, csupán az eljárási garanciákat.

A képzés ilyen kontextusban tehát helyes megfogalmazással „érzékenyíti” az ügyvédeket arra, hogyan használják ki az eljárási réseket a hatósági döntések elleni támadáshoz, mintsem a jogszabályok kiegyensúlyozott alkalmazására.

📍Szuverenitás vs. NGO-aktivizmus

Magyarország migrációs politikája 2015 óta egyértelműen sikeres: az illegális határátlépések száma drasztikusan csökkent, a menedékkérelmek száma alacsony, a pozitív döntések aránya minimális. Ez a politika kifejezi a magyar választók akaratát, és hozzájárul a belső biztonság fenntartásához. Ezzel szemben az MHB és hasonló civil szervezetek rendszeresen bírálják a kormányt, és gyakran külföldi (többek között a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy az Európai Bizottság által is támogatott) forrásokból finanszírozott tevékenységet folytatnak.

Az ügyvédek „érzékenyítése” ilyen képzésekkel egyfajta párhuzamos jogi kultúra építését szolgálja: olyan ügyvédhálózatot, amely a nemzetközi jogot a nemzeti jog fölé helyezve próbálja felülírni a kormányzati döntéseket. Ez különösen problémás, mivel az MHB korábban is szerepet vállalt olyan ügyekben, ahol a kormány szerint a migránsok védelme a közbiztonság rovására történt (pl. büntetőeljárás alatt álló külföldiek jogi képviselete). A képzés akkreditációja pedig állami elismerést ad egy olyan ideológiai irányultságú továbbképzésnek, amely ellentétes a magyar Alaptörvény szuverenitás- és határvédelmi rendelkezéseivel.

📍Nyomásgyakorlás Brüsszelből és Genfből

Nemzetközi szinten az UNHCR és az EU-s intézmények gyakran kiterjesztő jogértelmezést képviselnek a non-refoulement elvére, miközben figyelmen kívül hagyják a másodlagos migráció jelenségét és a biztonságos harmadik országok (pl. Törökország, Szerbia) szerepét. Magyarország ellen indított EU bírósági-eljárások (pl. a 2020-as ítélet nyomán kiszabott 200 millió eurós bírság) jól mutatják ezt a feszültséget: Brüsszel a jogállamiság eszközével próbálja kényszeríteni a tagállamokat a közös migrációs politika elfogadására, miközben a külső határok védelme alapvető uniós érdek is.

Az MHB rendszeresen készít árnyékjelentéseket és fordul az EJEB-hez, ami legitimálni kívánja a külföldi nyomást a magyar belügyekbe. Ugyanakkor más európai országok (Olaszország, Dánia, Ausztria) egyre szigorúbb migrációs politikát folytatnak, bizonyítva, hogy a szuverenitás gyakorlása nem összeegyeztethetetlen a nemzetközi kötelezettségekkel. A május 13-i képzés pontosan ebbe a nemzetközi aktivista hálózatba illeszkedik, ahol az NGO-k és az ENSZ-szervezetek a nemzeti kormányokkal szemben pozicionálják magukat.

A visszaküldés tilalmának ügyvédi „érzékenyítése” – Kritikus jogi, politikai és nemzetközi kitekintés a Magyar Helsinki Bizottság és az UNHCR május 13-i közös képzésére

A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2026. május 13-án akkreditált, 4 kreditpontos ügyvédképzést szervezett „A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” címmel. A képzés a Duna Tower UNHCR Auditóriumában zajlott, és kifejezetten a magyar ügyvédeket célozta azzal a céllal, hogy „érzékenyítse” őket a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) alkalmazására az idegenrendészeti és tartózkodási engedélyezési eljárásokban is – nem csupán a klasszikus menekültügyi eljárásokban.

A meghívó szerint a képzés nemcsak az elméleti és nemzetközi jogi vonatkozásokat tárgyalta, hanem a magyar joggyakorlatot, hatósági gyakorlatot, valamint a kölcsönös tapasztalatcserét is. A jelentkezési határidő május 10. volt, a posztot Zsolt Szekeres, az MHB munkatársa tette közzé a közösségi oldalon. Látszólag egy szokványos szakmai továbbképzésről van szó – ám a kontextus, a szervezők és a téma kezelése mélyebb kérdéseket vet fel a jogállamiság, a nemzeti szuverenitás és a migrációs politika szempontjából.

📍Jön a migrációs paktum határideje

Ismert, húniustól hatályba lépnek az uniós migrációs paktum rendelkezései, amelyek kötelező kvótákat, pénzügyi hozzájárulást és menekültkérelmek tízezreinek elbírálását írják elő a tagállamok számára. Miközben az Orbán-kormány következetesen elutasította a brüsszeli mechanizmust, a Tisza Párt leendő külügyminisztere, Orbán Anita miniszterjelölti meghallgatásán jelezte: Magyarországnak a jövőben konstruktív partnerként kell részt vennie az uniós döntéshozatalban.

Bóka János korábbi európai ügyekért felelős miniszter szerint ez egyértelmű jelzése annak, hogy a Tisza Párt végre kívánja hajtani a migrációs paktumot.

Lábjegyzetek

1.  Magyar Helsinki Bizottság: „Ügyvédképzés: A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” (2026. április 30.) – https://helsinki.hu/ugyvedkepzes-a-visszakuldes-tilalma-a-gyakorlatban/

2.  Ugyanott, valamint Szekeres Zsolt Facebook-posztja az MHB képzéséről (2026. május).

3.  Lásd pl. a CJEU 2024. júniusi ítéletét a magyar menekültügyi rendszerrel szemben, valamint az MHB reagálását.

4.  Az MHB és az OSF kapcsolatáról, valamint a kormányzati kritikákról lásd a 2017–2023 közötti időszakot (pl. lex NGO viták).

5.  Magyarországnak az EJEB előtt elvesztett ügyei (pl. Ilias and Ahmed v. Hungary, H.Q. and Others v. Hungary) elsősorban eljárási kérdéseket érintettek, nem a határvédelem lényegét.

6.  A magyar migrációs statisztikák és a határzár hatékonysága tekintetében lásd az Országos Rendőr-főkapitányság és a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal nyilvános adatait 2015–2026 közötti időszakból.

⚠️ Holoda Attila arról is beszélt, hogy hamarosan elfogyhat a védett áras üzemanyag, és hogy a kisebb, vidéki benzinkutakkal nem egyeztetett az új kormány, amely „előbb-utóbb zavart fog jelenteni az üzemanyagellátásban.”

Korábban a rezsistopot, azután a benzin és a gázolaj védett árát tartotta helytelen intézkedésnek a Tisza-közeli energetikai szakértő, Holoda Attila.

Egy friss interjúban arról beszélt, hogy szerinte jelenleg a védett ár kapcsán az „alapproblémát az jelenti, hogy ugye rendelkezésre áll minden ország, minden fejlett ország számára az úgynevezett stratégiai tartalék. Ennek a stratégiai tartaléknak a, az ott lévő benzin és dízelolaj. Ez jóval korábban lett beszerezve, azaz még az olcsó áron. Ez volt a fedezete, a pénzügyi fedezete annak, hogy a védett áron lehessen forgalmazni. Ugyanakkor jelenleg kifutunk ebből a védett mennyiségből, azaz bár újratöltik folyamatosan a stratégiai készleteinket, nem kell attól félni, hogy nem lesz fizikailag üzemanyagunk, de ez már a magasabb áron történik.

És ugye nagyon fontos lenne ebből a szempontból meghallgatni azokat a piaci szereplőket, akik ebben bizony nagyon rossz oldalon állnak jelenleg, mert veszteséggel sem tudják csak értékesíteni az olajat. Ugye a miniszter által az új miniszter által elmondott „fenntartjuk a védett árat” kategóriánál volt egy egyeztetés Magyarország legnagyobb, de nem az egyetlen szereplőjével, ugye a MOL vezérigazgatójával, aki a magyarországi kétezer benzinkútból mondjuk ötszázért felel, de a maradék ezerötszázzal nem nagyon beszélgettek, és nagyon úgy néz ki, hogy ezek a benzinkutak, ezek képtelenek arra most már különösen négy-nyolcvan utáni időszakban, hogy továbbra is veszteségesen fenntartsák a működésüket, ami elsősorban nem városokban és nagyvárosokban, hanem a vidéki területeken fog előbb-utóbb zavart jelenteni az üzemanyagellátásban” – zárta gondolatait Holoda Attila.

⚠️Roger Köppel, a hetilap főszerkesztője és kiadója, akit a svájci Néppárt (SVP) párt parlamenti képviselőjeként is ismerhetünk, rendkívül kemény véleményt mondott az új miniszterelnökről.

Egy friss videóban Köppel rámutat arra, hogy “Magyar úgy beszél, mint egy diktátor. Azt mondja: „Be kell zárnunk az embereket a börtönbe.”„Visszaadoma lopott pénzt.” Ez egy rendkívül veszélyes retorika. Ez nem a megbékélés retorikája. Végül is ez egy választási győzteshez méltatlan, szégyenletes retorika. Elnézést, de így egyszerűen nem viselkedik az ember.

Ha nyertél, akkor nem adsz még egy pofont a vesztesnek. Kezet fogsz vele. Mint a teniszben, nem rúgsz bele az oldalába, a veséjébe. De ő ezt teszi.

És most Magyarországnak, istenemre, más problémái vannak, mint egy belpolitikai vendetta Magyar részéről. Például előre kellene mozdítani a meggyengült gazdaságot. Egy gazdaságot, amely nem csak Orbán miatt van válságban. Van még egy háború Ukrajnában. Van a magyar gazdaság szabotálása Zelenszkij részéről, az energiavezeték lezárásával, amely csodálatos módon, alig hogy Orbánt leváltották, azonnal újra engedte áramlani a gázt – zárja a gondolatait Köppel.

⚠️Magyar Péter a volt miniszterelnököt másolja, de sem nyelvileg sem jogilag nem stimmel a dolog.

Az elmúlt hetekben több elemző utalt arra, hogy Magyar Péter retorikája, viselkedése az ötvenes évek módszereit idézi. A tömeg hergelése, a fenyegetések a sértő megjegyzések a kommunisták bevált módszerei voltak.

Noha a 8.1 millió szavazó polgár közül csupán 3.3 millió szavazott a Tisza Pártra, Magyar Péter és társai rendszerváltásra hivatkozva kívánnak éveken át izgalomban tartani egy olyan szavazóbázist, amelynek zöme türelmetlen fiatalokból áll, akik hónapokon belül az életszínvonaluk drasztikus javulását remélik az új kormánytól, ellenkező esetben elfordulnak a messiástól. A Fidesz szavazó bázisa sokkal türelmesebb.

A Tűzfalcsoport neves jogászokat kérdezett meg arról, hogy valóban beszélhetünk-e az 53 százalékos győzelem nyomán rendszerváltásról. Meglepő módon volt aki igennel válaszolt. Szerintük a 36 évnyi polgári demokrácia után Magyar Péter kénytelen a proletárdiktatúra irányába fordítani a kormányrudat zavaros víziói megvalósítása érdekében. Két példát említettek jogtudósaink. Az egyik, hogy a megcélzott nyolc közjogi tisztségviselő jogszerű módszerekkel nem távolítható el, tehát a jogállamot Fleck Zoltán útmutatása szerint el kell felejteni. A másik, hogy elszámoltatást akar a NER egyik legnagyobb haszonélvezője úgy, hogy az egyik bűnügyben túlárazott szerződések miatt érintett lehet, de esze ágában sincs vállalni a felelősséget.

Az első intő jel a köztársasági elnök ellen indított hajsza. A 444 szerint az elnököt símán leválthatná a parlamenti kétharmad birtokában, de ő sértegetés, megalázás és internetes szavazás útján kívánja a célt elérni. Az ok egyszerű, a köztársasági elnök csak a jelenleg hatályos jogszabályok megsértése esetén lenne leváltható, új rendelkezések alapján a politikai kockázat óriási, hiszen nyilván pert indítana és azt meg is nyerné két, három év múlva, közel a választásokhoz. Nemzetközi szabály, hogy tilos az utólagos jogalkotás. Nyugdíjazni sem lehet, mivel az Európai Unió Bírósága éppen a magyar bírák kényszernyugdíjazása kapcsán mondta ki, hogy nem lehet azonnali hatállyal új nyugdíjszabályt bevezetni, legalább 5 év felkészülési idő szükséges, közben az államfő mandátuma le is jár.

A legfőbb ügyész leváltása ugyancsak a proletárdiktatúra jogi módszereit igényelné. Bárándy Péter volt igazságügy miniszter azt nyilatkozta, hogy a nemrég hivatalba lépett főügyész eltávolítására nincs törvényes ok és lehetőség. Már utaltunk arra a nyomozásra, amelyben a Diákhitel Központ vezetője saját bevallása szerint túlárazott szerődéseket írt alá, tehát a megoldás a nép követelésére a vádhatóság vezetőjének eltávolítása és lojális utód beiktatása.

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos rámutatott, hogy még az alaptörvény módosítása esetén sem mozdítható el hivatalából az uniós szabályozás miatt, persze ha kilépünk az Európai Unióból akkor a forradalmi jog hozhat eredményeket. Persze ő is perelhet és  ha kimondja a bíróság a jogsértést akkor Baka András egykori főbíró esetéhez hasonlóan hatalmas összegű kártérítést kell fizetnie a magyar államnak.

Magyar Péter sógora, aki majdnem igazságügyi miniszter lett, még forradalmibb megoldást javasolt, nem csupán az Alkotmánybíróság elnökét, hanem valamennyi alkotmánybírót kiiktatna. Ehhez a forradalmi jogi lépéshez az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, az Europa Tanácsból, az Európai Uniónól is ki kell lépnünk. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága az alkotmánybíró és a rendes bíró védelmét egyaránt garantálja Az Európa Tanács CM/Rec /2010/ 12 számú ajánlása kimondja, hogy a bírák / alkotmánybírák/ hivatali idejét, függetlenségét és elmozdíthatatlanságát a tagállamoknak garantálniuk kell. Az ENSZ alapelvek szerint a bírák elmozdíthatatlanok és tisztségüktől csak rendkívüli körülmények esetén foszthatók meg. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy tilos a bírák jogellenes elmozdítása, a tisztségből való eltávolítás csak szigorú, előre meghatározott eljárási és anyagi jogi feltételek mellett lehetséges.A Velencei Bizottság rögzítette, hogy az alkotmánybírák elmozdíthatatlanok és ezt a tagállamoknak a megbízatási idő végéig garantálni kell. Tegyük hozzá, hogy a magyar alkotmánybírák 95 százalékban bírósági ügyek alkotmányossági felülvizsgálatát végzik, szemben a Sólyom László vezette testülettel, amely lényegében felsőházként működött. Így a jelenlegi alkotmánybírák eltávolítása nem indokolt és jogszerű keretek között nem lehetséges.

Gondoljuk józanul végig, ha Magyar Péter sógora igazságügyi miniszter lett volna és tervét végrehajtja, mennyi nemzetközi és hazai jogi normát sérthetett volna meg egy tollvonással és ennek  milyen politikai következménye lehetett volna a hazai és nemzetközi térben.

⚠️A The Washington Post ugyanakkor közvetetten utal rá, hogy több állam támogatta Orbán vonatkozó politikáját, így megosztottság tapasztalható e téren az EU-ban.

A cikkben arról írnak, hogy az Európai Unió külügyminiszterei hétfőn megállapodtak abban, hogy szankciókat vezetnek be izraeli telepesek ellen a palesztinok elleni erőszak miatt, miután Magyarország új kormánya feloldotta az ország vétóját.

A döntés, amely egyhangúságot igényelt a 27 nemzetből álló blokkban, utazási tilalmat és vagyonbefagyasztást fog bevezetni egy csoport izraeli telepes és szervezet ellen, valamint szankciókat Hamász-tagok ellen. A volt magyar miniszterelnök, Viktor Orbán – aki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökközeli szövetségese – hosszú ideje blokkolta az intézkedést, de áprilisban leváltották. Utóda, Magyar Péterdöntése, hogy feloldja az ország ellenzését, véget vetett a hónapok óta tartó holtpontra.

„Az erőszaknak és a szélsőségességnek következményei vannak” – mondta Kaja Kallas, az EU fődiplomáciai képviselője.

📍Gideon Saar izraeli külügyminiszter azt mondta, hogy Izrael „határozottan elutasítja a döntést”, amelyet „elfogadhatatlannak” és „minden alapot nélkülözőnek” nevezett a cikk szerint.

Az amerikai lap emlékezet arra, hogy Netanjahu kormánya különféle intézkedésekkel támogatta az izraeli telepek bővítését Ciszjordániában. Rekordütemben hagyott jóvá új telepeket; előrelépett olyan építési projektekkel, amelyeket évtizedekig felfüggesztettek; és jóváhagyott egy tervet a földnyilvántartás újraindítására – amelyet hat évtizede felfüggesztettek –, amelynek értelmében a palesztinoknak bizonyítaniuk kell, hogy tulajdonuk az izraeli állam megalakulása előtti időből származik, vagy elveszítik ingatlanjukat.

Az EU eredeti javaslata két izraeli kabinetminiszterre is szankciókat vetett volna ki, akik kulcsszereplői a palesztin területek annektálására irányuló törekvésnek. Európai tisztviselők szerint Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter erőszakra buzdított a palesztinok ellen. Egyes EU-tagállamok azonban fenntartásaikat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy őket is célba vegyék.

Izrael és az EU-tagállamok – köztük néhány hosszú távú szövetséges – kapcsolata az elmúlt években megromlott Izrael Gázai övezetben végzett pusztítása, valamint legújabban Libanon elleni inváziója miatt.

Az EU, mint Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere, bizonyos nyomásgyakorló eszközzel rendelkezik, és törvényhozói, valamint a közvélemény nyomása alatt áll, hogy lépjen fel, de óvatos és megosztott maradt.

📍A 27 tagállam álláspontja Németország Izrael iránti szilárd támogatásától Franciaország, Portugália és mások palesztin állam elismeréséig terjed. Xavier Bettel, Luxemburg külügyminisztere csalódottságát fejezte ki a óvatosabb államokkal kapcsolatban. „Néhányan azt mondják nekünk, hogy a történelem miatt örökre adósaik vagyunk Izraelnek, de ez nem mentség” – mondta újságíróknak a találkozó előtt múlt csütörtökön a Post szerint. Néhány ország, köztük Spanyolország és Írország, népirtással vádolta Izraelt Gázában, és arra ösztönözte az EU-t, hogy függessze fel a politikai és kereskedelmi kapcsolatokat.

Az Európai Bizottság, a blokk végrehajtó szerve, javasolta, hogy függesszenek fel néhány kereskedelmi előnyt, amelyet Izrael élvez az EU-ban, például a csökkentett vámokat, de ez a megközelítés nem szerzett elegendő támogatást.

📍 A Nemzetközi Bíróság 2024-ben azt tanácsolta az országoknak, hogy tartózkodjanak olyan kereskedelemtől, amely fenntartja azt, amit illegális izraeli megszállásnak nevezett a palesztin területeken. „Teljesen alapvető fontosságú, hogy összhangba hozzuk magunkat a nemzetközi joggal” – mondta Helen McEntee ír külügyminiszter hétfőn a cikkben leírtak alapján. Hozzátette, hogy „váltást” látott, amelynek során egyre több EU-tagállam próbál „válaszolni arra, ami egyszerűen elfogadhatatlan viselkedés Izrael részéről”.Írország, Spanyolország és Hollandia eközben nemzeti szintű kereskedelmi tilalmakat vezetnek be Izraellel szemben – írja a Washington Post.

📍A napokban készítettünk interjút Tamir Wertzbergerrel, a Likud nemzetközi koordinátorával, akitől azt kérdeztük, hogyan látják az izraeli politikai körök a magyar–izraeli szövetség helyzetét, valamint hogyan értelmezhető ez a fajta kommunikáció egy olyan viszonyrendszerben, amelyet mindkét fél stratégiai jelentőségűnek tart – legalábbis eddig biztosan. Egyik kérdésünk arra vonatkozott, hogyan értékeli az izraeli politikus Magyar Péter Benjamin Netanjahu részéreintézett meghívását az 1956-os magyar forradalom 70. évfordulójának megemlékezésére, úgy hogy jelezte: vissza kíván térni a Nemzetközi Büntetőbíróság szabályainak való megfeleléshez, ami elvileg kötelezné arra, hogy Netanjahut letartóztassa, ha Budapestre érkezne. Wertzberger szerint ez aggasztó, és úgy gondolja, “hogy mind az izraeli politikai vezetés, mind a szakmai körök aggódva figyelik annak lehetőségét, hogy változás történhet Magyarország politikájában ezen a téren.

⚠️Bemutatjuk a céget, illetve hálózati rendszerét amelynek székhelyére rendelt minisztériumi adatokat Magyar Péter

Az Árad a Tisza Kft. egy 2024 decemberében alapított vállalkozás, amelynek tulajdonosa a Tisza Párt, ügyvezetője pedig az a Berkes Bence. A cég székhelye korábban a Lajos utcában volt, a Párt webshop felületén – amelyet a Kft. üzemeltetett – a mai napig ez a cím található. Emelett a 2026. március 11-én elfogadott adatvédelmi tájékoztatóban is ez a cím szerepel, holott a céginformációk szerint 2025.11.18. a székhelymódosítás   dátuma, azóta a vállalkozás a Szépvölgyi úti címre van bejelentve. A Magyar Nemzet korábban arról írt, hogy az ezen a címen található luxus irodaház, valójában az Egerben bejegyzett Tisza Párt titkos kampányközpontja.

A Kft. fő tevékenysége “Konferencia, kereskedelmi bemutató szervezése”, de könyv-kiskereskedelem, ruházat-kiskereskedelem és ital-kiskereskedelem is szerepel a tevékenységi körök sorában.

A vezető tisztségviselők között volt korábban Mérő Leon, és sajtóhírek szerint Magyar Péter tudtával-beleegyezésével történhetett a cégalapítás – ugyanis a Tisza Párt vezetője a Facebookon sok sikert kívánt a fiatal cégvezérnek, mint írta: „Hajrá, Leon”.

A Forbes szerint volt már Mérő Leonnak egy reklámügynöksége, amelyet 2020-ban anyja, Mérő Csilla alapított. A CAP. Marketing Agency Kft. egészen 2025-ig szerény árbevételeket produkált, majd hirtelen a tavalyi évben átlépte a 100 millió forintos határt.

A vállakozás a honlapján azzal büszkélkedik, hogy 300.000.000 Ft az az elköltött hirdetési összeg, amely kapcsán “minden forint, amit ügyfeleink marketingre szánnak, számunkra is érték. Úgy kezeljük a ránk bízott költségkeretet, mintha a saját pénzünket költenénk: megfontoltan, céltudatosan és átgondolt stratégiával.”

Mérő Leon egyébként egy új céget is alapított idén márciusban, BILDR HUB Kft. néven, amelynek főtevékenysége “Üzletviteli, egyéb üzletvezetési tanácsadás.” 

Ahogy korábban megírtuk, Berkes Bence apja is ismert személyiség, zenei munkásságának meghatározó állomásai a Repülők, illetve az Első Emelet nevű zenekarok. Berkes Gábor a Magyar Szocialista Párt környékén is felbukkant, a „2006-os választásokra az MSZP – állítólag magyarországi pártok közül elsőként – külön kampánydalt íratott, melyet Geszti Péter és Berkes Gábor szereztek. Ahogy azt Mező Gábor kutatásából megismerhettük, Berkes Bence apja, Berkes Gábor valódi kádergyerek, aki Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be.

⚠️Hogyan manipulálták a globalisták a magyarországi választást, és hogyan tervezik Európa konzervatív nacionalistáinak eltiprását

Távolról sem a „demokrácia győzelmeként” ünnepelt eredmény, amelyet Barack Obama és az EU-vezetők köszöntöttek, Magyar Peter múlt hónapban történt megválasztása Magyarország miniszterelnökévé egy kifinomult választási manipulációs rendszer sikerét jelenti, állítja az Anna Wellisz és Joshua Gilder szerzőpáros a chroniclesmagazin.org hasábjain. Egy koordinált stratégia segítségével – állítják – amely aláásta Magyarország konzervatív nacionalista vezetőjét, Orbán Viktort, és előmozdította a EU-barát jelöltet, Magyart, az európai és amerikai globalista elit biztosította valójában szerintük a brüsszeli győzelmet Magyarországon.

Ezt anélkül tették, hogy eredményeket kellett volna érvényteleníteniük, mint Romániában volt szükséges, vagy jelölteket egyenesen kizárniuk, ahogy Romániában és Franciaországban történt. “Pénzügyi zsarolás, jogi hadviselés, cenzúra és szelektív hírszerzési szivárogtatások végezték el a munkát.”

Magyarországon a választás napján a szavazatok leadása szabad és tisztességes volt. A cikk egyik szerzője, Anna Wellisz társelnöke volt egy közel 100 megfigyelőből álló független megfigyelő missziónak, és tanúsíthatja a szavazóhelyiségek eljárási integritását. Azonban az eljárási tisztesség egy egyetlen napra nem határozza meg a teljes folyamatot. Évekig tartó külső nyomás, nagyrészt Magyarországtól kívülről, alakította ki az eredményt.

Egy olyan rendszer, amely eltemeti az egyik jelölt érveit, miközben a másikét felerősíti, nem nevezhető tisztességesnek, függetlenül a tiszta szavazási mechanikától. Rejtélyes, Magyarországról kívülről származó források társadalmi média sztárrá változtatták Magyart, a pro-EU jelöltet, annak ellenére, hogy tiltottak a külföldi finanszírozás és a digitális politikai hirdetések. Eközben az EU-tisztviselők és a nyugati újságírók ironikus módon „külföldi beavatkozásról” figyelmeztettek Oroszország részéről, miközben saját hatalmas befolyásolási műveletüket figyelmen kívül hagyták.

Az Orbán Viktor elleni kampány több, mint egy évtizeden át tartott. Tartalmazta a folyamatos anti-Orbán médiafedezetet az Atlanti-óceán mindkét partján, a nyilvános megszégyenítést Magyarország nemzeti vétójogának használata miatt az EU Tanácsában, valamint a politizált ítéletek áradatát az EU Bíróságától és az Emberi Jogok Bíróságától olyan ügyekben, amelyek meghaladják a megfelelő joghatóságukat. A nyugati hírszerző szolgálatok szelektív szivárogtatásai tovább gyengítették a populistajelöltet – egy taktika, amely ma már rutinszerű mind Európában, mind az Egyesült Államokban.

Még erősebb volt a nyers pénzügyi kényszer Magyarország ellen. A „jogállamiságra” hivatkozva az EU visszatartotta a COVID-segélyt, a védelmi hiteleket, ösztöndíjakat, és napi 1 millió eurós bírságot szabott ki a migránskvóták elutasítása miatt. Ezek az intézkedések összesen körülbelül 35 milliárd eurót (41 milliárd USD) tettek ki pénzügyi büntetésként – ami Magyarország GDP-jének körülbelül 15%-a egy 9 milliós nemzet számára. A nyomást tovább növelte, hogy Ukrajna anti-Orbán kormánya elvágta az energiaszállítást Budapestre, destabilizálva a gazdaságot a szavazás előtt. Brüsszel ismételten jelezte, hogy Magyarország pénzügyi gondjai csak akkor érnek véget, ha a választók a brüsszeli elkötelezettségű jelöltet választják.

Ilyen taktikákat korábban is alkalmaztak vegyes sikerrel. Ami Magyarország választását megkülönböztette, az az EU Digitális Szolgáltatásokról szóló Törvényének (DSA) teljes körű bevetése volt, a blokk legalizált cenzúrarendszere. A DSA felhatalmazza a „megbízható jelölőket” és az EU-finanszírozású tényellenőrzőket – túlnyomórészt baloldali nonprofitoktól –, hogy felerősítsenek, leminősítsenek vagy elnyomjanak tartalmakat. Magyarországon, ahol a Facebook dominálja a hírfogyasztást a lakosság körülbelül kétharmadánál, a platform eleget tett a DSA-operátorok követeléseinek. Az ő „Gyorsreagálási Rendszerük” túlórázott, hogy harcoljon a „dezinformáció” ellen, amelyet szélesen határoztak meg mint bármi, ami kifogásolható az EU Bizottság számára. Az eredmény: a viszonylagos újonc Péter Magyar jóval nagyobb eléréseket produkált, mint bármely más politikus a platformon.

Barack Obama és az EU Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen gyorsan a demokrácia diadalaként üdvözölték az eredményt. Obama kifejezetten összekapcsolta Lengyelország 2023-as választásával. „A tegnapi ellenzéki győzelem Magyarországon, akárcsak Lengyelország 2023-as választása, a demokrácia győzelme” – írta az X-en. 

A lengyel párhuzam tanulságos, mivel a Magyarországon használt technikákat először ott tesztelték 2023-ban, és ami Lengyelországban történt azóta, az előzetes képet ad arról, mi vár Magyarországra Magyar alatt. Alig több mint két évvel azután, hogy Donald Tusk hatalomra került Lengyelországban, adminisztrációja törvénytelen kampányt folytatott az ellenzék ellen. Tusk, aki megfogadta, hogy „vasseprűvel” fog uralkodni, nyíltan bevallotta, hogy egyes intézkedései talán nem „szigorúan legálisak”, de mégis szükségesek ahhoz, amit ő „militáns demokráciának” nevez. Néhány kulcsintézkedése a következőket foglalja magában:

•  A közszolgálati televízió, rádió, a Lengyel Sajtóügynökség és a regionális állomások erőszakos átvétele, majd a kritikusok megtisztítása.

•  Illegális kinevezések egy új nemzeti főügyész és az ügyészségi szolgálatok megtisztítása, figyelmen kívül hagyva a Lengyel Alkotmánybíróság és Legfelsőbb Bíróság ítéleteit.

•  A bíróságok manipulálása a elnökök rövidített mandátumain keresztül és politikai szövetségesek beiktatása a szelektív üldözések lehetővé tételéhez.

•  A Jog és Igazságosság Párt (PiS) közfinanszírozásának blokkolása a 2025-ös elnökválasztási kampány során, súlyosan hátrányos helyzetbe hozva az ellenzéket. A PiS jelöltje, Karol Nawrocki mégis megnyerte a népszavazást.

•  Ellenzékiek letartóztatása és fogva tartása olyan körülmények között, amelyek kínzással érnek fel, beleértve egy idős nő esetét, aki szívroham következtében halt meg kihallgatás után, ügyvédi hozzáférés nélkül.

A lengyel részről célkeresztbe helyezett személyek a korábbi igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro és helyettese, Marcin Romanowski, akik a PiS lengyelországi bírósági reformjait vezették. Erőfeszítéseik a demokratikus elszámoltathatóság visszaállítására irányultak egy olyan bírósági rendszerben, amelyet még mindig kommunista korszakbeli maradványok uralnak. Mindkét férfi politikai menedékjogot kapott Budapesten – példa nélküli lépésként az EU történetében.

Magyar a választási győzelem után azonnal megígérte, hogy kiadja őket Lengyelországnak, ahol nem remélhetnek tisztességes tárgyalást. Ziobro, aki előrehaladott gégerákkal küzd, valószínűleg nem éli túl a börtönt.

Figyelemre méltó, hogy Tusk kormánya nem vádolta őket sikkasztással vagy személyes gazdagodással. Ehelyett azzal vádolja őket, hogy „személyes előnyt merítettek” abból, hogy támogatásokat ítéltek oda keresztény és konzervatív szervezeteknek, amelyek bűncselekmények áldozatait segítik – hivatkozva katolikus hitükre bizonyítékként. Az igazi bűnük a szerzők szerint az volt, hogy kihívták a liberális monopóliumot az igazságszolgáltatásra és a közfinanszírozásra, miközben a lengyel alkotmányt helyezték előtérbe az EU-diktátumokkal szemben.

Brüsszel nem azért támadta a Jog és Igazságosságot, mert megszegte a jogállamiságot, hanem mert érvényesítette a nemzeti szuverenitást és a bírósági függetlenséget. Tusk ezeknek a harcaknak az élén állt az EU Tanács elnöki pozíciójából és az Európai Néppárt (EPP) vezetőjeként. Hatalomra visszatérve személyes bosszút követelt a konzervatív ellenzék ellen. Koalíciójának tagjai azzal fenyegetőztek, hogy „autó csomagtartójában” rabolják el Ziobrót és Romanowskit, és visszaviszik őket Lengyelországba. Erre talán nem lesz szükség, mivel Magyar megígérte, hogy az első napon kiadja őket. Ha ez megtörténik, az jelzi, hogy nem marad biztonságos menedék a konzervatívok számára az EU-ban.

Az amerikaiaknak, akik úgy gondolják, hogy nekünk semmi közünk ehhez, tartsák észben, hogy 23 amerikai nonprofit szervezet, amelyeket adófizetők dollárjaiból finanszíroznak az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségén (USAID) és a Nemzeti Demokrácia Alapítványon (NED) keresztül, részt vett Európa digitális cenzúrarendszerének létrehozásában, amelyek a fenti folymatokat és beavatkozási akciókat jelentősen segítették – zárja gondolatait az amerikai szerzőpáros.

A szerzők rövid bemutatása:

•  Anna Wellisz: Az Edmund Burke Foundation elnöke (ez a szervezet szervezi a National Conservatism / NatCon konferenciákat és a NatConTalk/NatConSquad műsorokat). Korábban a White House Writers Group senior igazgatója volt. Irodalmat és meggyőző írást tanított egyetemeken. Konzervatív kommunikációs stratéga, politikai író és aktivista, aki Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Ő maga társelnöke volt a magyar választásokat függetlenül megfigyelő missziónak (ezt a cikkben is említjük).

•  Joshua Gilder: Ronald Reagan elnök senior beszédírója volt (1985–1988), korábban George H. W. Bush alelnöknek is dolgozott beszédíróként. A White House Writers Group alapítója és korábbi vezetője. Politikai író, újságíró (többek között a Wall Street Journal számára), valamint konzervatív tanácsadó és szerző. Reagan idején és utána is aktív szerepet töltött be a konzervatív politikai gondolkodásban és emberi jogi kérdésekben (korábban az Államigazgatási Emberi Jogi Hivatal helyettes főtitkára is volt).

⚠️Újabb átláthatósági válság az EU-ban: milliárdok sorsa bizonytalan a Covid utáni helyreállítási alapból

Az Európai Unió Ellenőrző Számvevőszéke (European Court of Auditors, ECA) friss jelentésében súlyos hiányosságokra hívta fel a figyelmet a Recovery and Resilience Facility (RRF) – azaz a Covid-19 utáni helyreállítási és rezilienciaeszköz – átláthatóságával és nyomon követhetőségével kapcsolatban.

A több mint 577 milliárd eurós alapból kifizetett összegek egy részének végső felhasználói és tényleges költségei nehezen vagy egyáltalán nem követhetők nyomon, ami szakértők szerint jelentős kockázatot jelent az uniós adófizetők pénzének biztonsága szempontjából.

A lengyel konzervatív-liberális politikus, Ewa Zajączkowska-Hernik európai parlamenti képviselő május 9-i X-bejegyzésében „új von der Leyen-ügynek” minősítette a jelenséget, és arra figyelmeztetett, hogy ez „az Európai Bizottság egyik legnagyobb pénzügyi botránya” lehet. Zajączkowska-Hernik szerint a mainstream lengyel média sem foglalkozik kellőképpen az üggyel, holott az uniós polgárok pénzéről van szó. „577 milliárd euróról beszélünk, és nem tudjuk, hová tűnt a pénz” – írta a posztban.

Az ECA különjelentése (Special Report 14/2026: „RRF traceability and transparency”) szerint a probléma gyökere az RRF egyedi finanszírozási modelljében rejlik: a „financing not linked to costs” (költségektől független finanszírozás) mechanizmusában. Ellentétben a hagyományos uniós támogatásokkal, itt a kifizetések nem a ténylegesen felmerült költségek utólagos elszámolásához kötődnek, hanem előre meghatározott „mérföldkövek” és célok teljesítéséhez. Az uniós tagállamoknak így elegendő csupán ezeket a mutatókat jelenteniük, a teljes kiadási láncot és a végső kedvezményezetteket nem kell részletesen feltárniuk. 

Az Ellenőrző Számvevőszék tíz tagállamban (Ausztria, Bulgária, Észtország, Franciaország, Németország, Lettország, Málta, Hollandia, Románia és Spanyolország) végzett mintavizsgálata alapján megállapította, hogy ez a rendszer „jelentős hiányosságokat” okoz a nyomon követhetőségben és az átláthatóságban. Ivana Maletić, a jelentésért felelős ECA-tag egyenesen úgy fogalmazott: „Az uniós polgároknak joguk van tudni, hogy ki kapja a közpénzeket, és mire fordítják azokat valójában.” Maletić szerint a jelenlegi gyakorlat alááshatja a közpénzekbe vetett bizalmat. 

Zajączkowska-Hernik bejegyzése kiemeli, hogy a lengyel Nemzeti Helyreállítási Terv (KPO) egyelőre nem szerepel a vizsgálatban, ám „félelmetes belegondolni”, mit mutatna egy hasonló ellenőrzés a jelenlegi lengyel kormány (Donald Tusk) alatt. A politikus szerint a mechanizmus „nyilvánvalóan teret ad a hatalmas csalásoknak és visszaéléseknek”, és ezt követően von der Leyen korábbi ügyeire (Pfizergate, választási beavatkozások, Mercosur-szerződés) utalva követelte a Bizottság elnökének és teljes testületének lemondását. „Ez a bizottság már régóta a botrányok, a szerződések megsértésének és a jogállamiság megsértésének fészke” – írta. 

Az ügy nem előzmények nélküli. Az ECA korábban több jelentésben is kritizálta az RRF teljesítményalapú modelljét, a kettős finanszírozás kockázatát és az ellenőrzési hiányosságokat. A mostani jelentés éppen akkor látott napvilágot, amikor az EU a következő hétéves költségvetésről tárgyal, és több intézmény is az RRF-modellt kívánná alapul venni a jövőbeli eszközöknél. 

Brüsszeli források szerint a Bizottság vitatja az ECA egyes megállapításait, és hangsúlyozza, hogy a mérföldkő-alapú rendszer gyorsította a források kifizetését, és hozzájárult a gazdasági helyreállításhoz. Ugyanakkor elismerik, hogy a nyomon követhetőség javítása szükséges.

Zajączkowska-Hernik posztja azonban rámutat egy mélyebb, politikai problémára: miközben az uniós intézmények folyamatosan a jogállamiságról és átláthatóságról prédikálnak, saját legnagyobb pénzügyi programjukban éppen ezek a szempontok szenvednek csorbát. Az ügy várhatóan tovább élezheti a feszültségeket az Európai Parlamentben, különösen a konzervatív és euroszkeptikus frakciók és a néppárti-liberális-baloldali nagykoalíció között.

Lábjegyzetek:

¹ Ewa Zajączkowska-Hernik (@EwaZajaczkowska), X-bejegyzés, 2026. május 9. A posztban hivatkozott adatok és idézetek közvetlenül az ECA jelentéséből származnak.

² European Court of Auditors, Special Report 14/2026: „RRF traceability and transparency – Gaps remain regarding the traceability and transparency of RRF funds” (2026. május 6.).

³ Idézet Ivana Maletić ECA-tag nyilatkozatából, lásd Le Monde, Agence Europe és az ECA sajtóközleménye, 2026. május 6–10.

⁴ Az RRF teljes kerete eredetileg 724 milliárd euró volt, a kifizetett összeg 2026 elejére elérte a 577 milliárdot.

⚠️Az elszámoltatásról beszélt őszintén egy beszélgetés során a Tisza Párt elnöke

A leendő miniszterelnök egy alkalommal azt fejtegette, hogy azt gondolom,  hogy “nem is volt őszinte szándék soha arra, hogy teljes elszámoltatás legyen, vagy bármilyen. Én ezt a szót egyébként tényleg kerülöm, főleg azért, mert jogász vagyok, és tudom, hogy egy politikus nem számoltathat el egy másik politikust, tehát az nem úgy működik. Azt a kommunisták csinálták meg egy-két ilyen diktatúrában, hogy akkor az előző vezetést lefejezték és elraboltak vagy államosítottak mindent. Ez nem így működik.”

Mint ismert Magyarországon 1945 és 1946 között kb. 600–700 ezer embert hurcoltak el a Szovjetunióba, ezek belül megközelítőleg 200–300 ezer volt a civil, sokuk politikai okból („antiszovjet tevékenység”, volt hivatalnokok, nem baloldali politikusok, értelmiségiek, „osztályellenségek”). 5–30 ezer közötti azon magyar politikai elítéltek száma, akiket a szovjet katonai bíróságok (troykák) alapján marasztaltak em, őket inkább GULAG-ra vitték. Tízezres nagyságrendűek voltak a magyarországi ÁVH-s letartóztatások, kitelepítések (pl. Hortobágy) és börtönök is.