â ïžAz elszĂĄmoltatĂĄsrĂłl beszĂ©lt ĆszintĂ©n egy beszĂ©lgetĂ©s sorĂĄn a Tisza PĂĄrt elnöke
A leendĆ miniszterelnök egy alkalommal azt fejtegette, hogy azt gondolom, hogy ânem is volt Ćszinte szĂĄndĂ©k soha arra, hogy teljes elszĂĄmoltatĂĄs legyen, vagy bĂĄrmilyen. Ăn ezt a szĂłt egyĂ©bkĂ©nt tĂ©nyleg kerĂŒlöm, fĆleg azĂ©rt, mert jogĂĄsz vagyok, Ă©s tudom, hogy egy politikus nem szĂĄmoltathat el egy mĂĄsik politikust, tehĂĄt az nem Ășgy mƱködik. Azt a kommunistĂĄk csinĂĄltĂĄk meg egy-kĂ©t ilyen diktatĂșrĂĄban, hogy akkor az elĆzĆ vezetĂ©st lefejeztĂ©k Ă©s elraboltak vagy ĂĄllamosĂtottak mindent. Ez nem Ăgy mƱködik.â
Mint ismert MagyarorszĂĄgon 1945 Ă©s 1946 között kb. 600â700 ezer embert hurcoltak el a SzovjetuniĂłba, ezek belĂŒl megközelĂtĆleg 200â300 ezer volt a civil, sokuk politikai okbĂłl (âantiszovjet tevĂ©kenysĂ©gâ, volt hivatalnokok, nem baloldali politikusok, Ă©rtelmisĂ©giek, âosztĂĄlyellensĂ©gekâ). 5â30 ezer közötti azon magyar politikai elĂtĂ©ltek szĂĄma, akiket a szovjet katonai bĂrĂłsĂĄgok (troykĂĄk) alapjĂĄn marasztaltak em, Ćket inkĂĄbb GULAG-ra vittĂ©k. TĂzezres nagysĂĄgrendƱek voltak a magyarorszĂĄgi ĂVH-s letartĂłztatĂĄsok, kitelepĂtĂ©sek (pl. HortobĂĄgy) Ă©s börtönök is.