📌Robert Fico nem ok nélkül szólt be Magyar Péternek a V4-csúcson

⚠️Néhány napja szinte mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy a V4 csúcson Robert Fico csúnyán oda szúrt a mellette feszítő Magyar Péternek, amikor egy kérdésre válaszul – látszólag indokolatlanul azt mondta: nem is olyan régen volt egy időszak Szlovákiában, „amikor a büntetőjoggal visszaéltek politikai célok miatt, amikor sok embert bebörtönöztek ok nélkül, indok nélkül, amikor ráadásul valaki erőszakkal akarta a politikai kérdéseket megoldani…” Hazánk diplomáciai kapcsolatai szempontjából kész szerencse, hogy a Tisza-párt miniszterelnökének nem esett le a tantusz, sem ekkor, sem akkor, amikor Andrej Babis is szóba hozta, hogy a politikai ellenfelei megpróbálták ellehetetleníteni, de kudarcot vallottak, és Robert Ficóhoz hasonlóan visszatért az országa élére.

De mire is gondolt konkrétan Fico? Érdemes felidézni az elmúlt évek szlovákiai botrányait, már csak azért is, mert Magyar Péter Pozsonyból kölcsönözte saját akciójának még a nevét is.

A 2020-as kormányváltás után több, hivatalosan korrupcióellenesnek mondott akciót – Búrka, Víchrica és különösen az Očistec, azaz a tisztítótűz – is indított Szlovákiában a brüsszel kegyeit kereső kabinet. Ezek részeként bírák, ügyészek, volt rendőri vezetők, üzletemberek és a korábbi SMER-kormányokhoz kötött szereplők kerültek eljárás alá. A „tisztítótűz” azonban hamar túllépett a korrupcióellenes fellépés keretein. A Matovič–Heger-korszakban politikai megrendelésre indult nyomozásokban központi szerepet kaptak a vádalkus, pentito tanúk, a gyanúsítottakat gyakran súlyos, bűnszervezeti minősítésekkel terhelték, miközben az eljárási anyagok részletei rendszeresen megjelentek a kormányközeli és a liberális sajtóban.

Nem kellett SMER-támogatónak lenni ahhoz, hogy szemet szúrjon: az egyes gyanúsítottaknak erős érdekük fűződött ahhoz, hogy a hatóságok elvárásainak megfelelő vallomásokat tegyenek, hiszen ezért enyhébb elbírálásra, kedvezményekre vagy akár büntetlenségre is számíthattak.

Fontos eleme volt a „tisztítótűznek” az előzetes letartóztatás gyakori alkalmazása. 2020 utáni eljárásokban a vizsgálati fogság nem egyszerűen a bizonyítás biztosítására szolgált, hanem nyomásgyakorlási és lejáratási eszközzé vált. Egyes gyanúsítottakat távol helyeztek el családjuktól, korlátozták kapcsolattartásukat, rossz körülmények között tartották őket, és ezzel próbálták megtörni ellenállásukat. A propaganda sajtó ugyanakkor mindig tudta, mikor visznek el bilincsben egy politikust, vagy más közéleti szereplőt.

Jellemző az is, hogy a 2020-as kormányváltás előtt és után a Matovič-féle tábor nyíltan a „maffiaállam” lebontásáról, Fico és emberei felelősségre vonásáról beszélt. Igor Matovič visszatérően a SMER vezetőinek börtönbe juttatását ígérte, és a Za ľudí az egyes szereplőket az eljárások lezárulta előtt is következetesen a „megtisztítás” célpontjaiként mutattak be.

Bár Szlovákiában nem hoztak létre egy felülről nyitott költségvetésű vagyonvisszaszerzési hivatalt, de kijelöltek egy „elit nyomozói kört”, a „čurillovcit”, és a „korrupcióellenes harc” kapott egy különleges ügyészt is Daniel Lipšic személyében. A rendszer kritikusai ugyanakkor – a történtek fényében nem alaptalanul – hívták fel a figyelmet arra, hogy a kiválogatott rendőrök valójában politikai célú ügyépítésben vettek részt, miközben a különleges ügyészség nem független kontrollként, hanem a Fico-ellenes eljárások motorjaként működött.

A „tisztítótűz” fő célpontja természetesen maga Fico volt. Az elhíresült Súmrak-ügyben Robert Ficót és Robert Kaliňákot is meggyanúsították, ráadásul nem csak visszaélésekkel, hanem azzal is, hogy egy bűnszervezetet működtettek. „Levadászni” azonban nem sikerült: a főügyészség később eljárási okokra és a bizonyítás problémáira hivatkozva törölte a gyanúsítást. De a nagyképet nézve, talán nem is Fico elítélése volt az elsődleges cél, hanem az ellenzék vezérének kriminalizálása.

És van itt még egy apróság: a Robert Fico és a SMER elleni hadjáratból Panyi Szabolcs is kivette a részét. A Direkt36, VSquare-hálózat úgynevezett oknyomozója számos cikkében foglalkozott a szlovák miniszterelnökkel, kormányának intézkedéseivel és a szlovák-magyar politikai kapcsolatokkal.