📌 Miért kell most hozzányúlni a magyar föld és a nemzeti vagyon védelméhez?

⚠️A most benyújtott alaptörvény-módosítás egyik célja, hogy kevesebb sarkalatos törvény legyen. Magyar Péter szerint ezzel a leendő kormányoknak nő majd a mozgásterük, ami igaz is, de mégsem áll össze a kép.

A Tisza-párti javaslat alapján kikerülne a kétharmados védelem alól több olyan jogszabály is, amelyek nemzetstratégiai területeket védenek. Ilyen többek a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzéséről és hasznosításáról szóló, valamint a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit rendező törvény.

Ennek önmagában is rossz üzenete van. De még rosszabbá teszi az időzítés. A Tisza Párt április 12-én szerzett elsöprő, kétharmados többséget az országgyűlési választáson. A kormány saját indoklása szerint új alkotmányra van szükség, de annak „alapos előkészítésen, széles körű egyeztetésen, inkluzív alkotmányozási folyamaton” kell alapulnia.

Adja magát a kérdés: ha valóban új alkotmányozási folyamat kezdődik, akkor miért kell most, sietve hozzányúlni éppen a magyar föld és a nemzeti vagyon kétharmados védelméhez? A társadalmi egyeztetés június 27-ig tartott, az összegzés július 2-ig zárult le, a javaslatot július 4-én már be is nyújtották, és már a július 6–7-i parlamenti ülésen tárgyalhatják.

A tét óriási: 2010 után az Orbán-kormányok egyik markáns jellemzője volt, hogy korábban privatizált stratégiai vagyonelemeket szerzett vissza állami vagy önkormányzati kontroll alá. Mihályi Péter 2015-ös, A privatizált vagyon visszaállamosítása Magyarországon 2010–2014című tanulmánya szerint ebben csak ebben az időszakban több mint 200 cég, összesen nagyjából 1600 milliárd forintnyi vagyon került vissza valamilyen állami vagy önkormányzati befolyás alá.

A legismertebb példa a Liszt Ferenc repülőtéré. A Budapest Airport 75 százalék mínusz egy szavazatnyi részesedését és a 75 éves üzemeltetési jogot 2005-ben privatizálták, 464,5 milliárd forintért. 2024-ben a magyar állam a francia Vincivel közösen vásárolta vissza a repülőtér-üzemeltetőt.

De nem ez volt az egyetlen ilyen ügy. Az állam 2011-ben megvette az orosz Szurgutnyeftyegaztól a MOL jelentős részvénycsomagját. Az MVM 2013-ban 870 millió euróért vásárolta meg az E.ON földgáz-nagykereskedelmi és földgáztárolói üzletágát, majd az algyői tároló megvásárlásával gyakorlatilag a teljes hazai gáztárolói kapacitás állami kézbe került.

A fővárosi közművek körében is látványos visszavételek történtek. A Főgázban az MVM 41 milliárd forintért vette vissza az RWE-nek korábban eladott 49,83 százalékos csomagot, amivel a társaság ténylegesen kormányzati-fővárosi kontroll alá került. A Fővárosi Vízművek 1997-ben eladott 25 százalékos részvénycsomagját a főváros 2012-ben vásárolta vissza a külföldi befektetőktől. A Pécsi Vízmű esetében konfliktusosabb, jogvitákkal terhelt, de ugyancsak sikeres visszavétel történt.

A sort hosszan lehet folytatni: az Antenna Hungária 2014-ben került vissza állami tulajdonba, 55 milliárd forintra értékelt tranzakcióval; a visszavásárlás eredményeként újra állami kézbe került az országos földfelszíni és műholdas televízió- és rádióműsor-szórás, illetve -szétosztás. A Rába Holdingban az MNV 2011-ben szerzett 73,84 százalékos tulajdont. Az MKB Bankot az állam a BayernLB-től vásárolta vissza, a Budapest Bank esetében pedig a General Electric magyarországi pénzintézete került állami kézbe.

A folyamat 2014 után is folytatódott. A Nemzeti Közművek 2018-ban megvásárolta az ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. 100 százalékos részvénycsomagját az ENGIE-től, így több mint 23 ezer kilométernyi földgázelosztó hálózat került az állami közműcsoporthoz. A Mátrai Erőmű 72,66 százalékos tulajdonrésze 2020-ban került az MVM közvetett tulajdonába; ez különösen fontos volt, mert az erőmű a hazai villamosenergia-ellátás egyik meghatározó alaperőműve volt.

Tehát 2010 után létezett egy következetes vagyonvisszaszerzési politika, amely óriási hasznot hozott az egész országnak. Ezért különösen furcsa, hogy most éppen a nemzeti vagyon védelmének kétharmados garanciáit gyengítenék néhány hét alatt.

Hasonló a helyzet a földtörvénnyel is. A régi, 1994-es termőföldtörvény még a rendszerváltás utáni piaci átalakulás logikájából indult ki: célja az volt, hogy a mezőgazdaságban „a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok” váljanak meghatározóvá, a termőföld forgalma és hitelfedezeti szerepe pedig segítse az új üzemi szervezetek működését. Az eredmény meglehetősen ellentmondásos lett.

A 2013-as földforgalmi törvény éppen ezért már kifejezetten vidékpolitikai és birtokpolitikai szemléletű. Céljai között szerepel a falvak népességmegtartó képességének javítása, a helyi jövedelemtermelés erősítése, a közepes méretű agrárüzemek elterjesztése és a kis gazdaságok stabil működésének biztosítása. A törvény központi „főszereplője” a földműves: az a nyilvántartásba vett belföldi vagy uniós természetes személy, aki mezőgazdasági vagy erdészeti szakképzettséggel rendelkezik, vagy legalább három éve igazoltan mezőgazdasági tevékenységet végez.

A mai szabályozás tehát abból indul ki, hogy azé legyen a föld, aki valóban gazdálkodik. A nem földműves belföldi vagy uniós természetes személy főszabály szerint csak akkor szerezhet földet, ha a birtokában lévő és a megszerezni kívánt föld együtt nem haladja meg az 1 hektárt.

Vagyis a jelenlegi földtörvény világosan kimondja, hogy a termőföld nem egyszerű árucikk, hanem nemzeti erőforrás, s ahogy fentebb írtuk, a célja az, hogy a föld a gazdálkodóké legyen, ne a spekulánsoké.

Éppen ezért a mostani alaptörvény-módosításnak nagyon rossz üzenete van. Nem világos, hogy Magyar Péter kétharmados felhatalmazással rendelkező kormánya miért most lépi ezt meg? Két lehetőség van: az egyik, hogy ez is Brüsszel elvárása volt, a másik, hogy olyan radikális változásokra készülnek – a nemzeti vagyon kiárusítására – amiről úgy gondolják, hogy a részletek ismeretében a Tisza-pártot is megosztaná a kérdés, ezért már most bebiztosítják magukat.