📌Rácz András a kampányban megszolgált a mostani poziciójáért?

⚠️ Az “Oroszország-szakértő” a kampányban a The Washington Postra hivatkozva olyan, az Orbán-kormányra rossz fényt vető állításokat közölt, amik a cikkben egyáltalán nem szerepeltek. Holott egy rövid, idegennyelvű cikk helyes értelmezése szakmai minimumnak volna tekinthető. Rácznak azonban ezt a beugró szintet sem sikerült megugrania. Magyar Péterék jóvoltából mégis a külügy egyik vezető pozícióját kapta meg.

Ma már alig-alig emlékszünk a nagy tavaszi kampányhadjáratot uraló témákra. Pedig csak néhány hónapja történt, hogy az önmagát függetlenként meghatározó balliberális sajtó cikkek és videók sokaságát gyártotta az állítólagos orosz beavatkozásról. Arról, hogy Putyin a magyar választások befolyásolásának céljával hazánkba küldte embereit.

Az orosz beavatkozás történetét nemcsak a hazai balliberális sajtó építette, hanem jelentetett meg a témában cikket a Financial Times és a The Washington Post is. A nemzetközi médiumok által megszellőztetett értesülések pedig az úgynevezett szakértőkön keresztül jutottak el a magyar tartalomfogyasztókhoz. A külföldi sajtó egyik ilyen hazai tolmácsa volt a kampányban Rácz

Rácz András – akit Magyar Péterék most a Külügyi Intézet vezérigazgató-helyettesévé neveztek ki. Rácz a kampány legforróbb napjaiban a következő rémtörténettel sokkolta a nyilvánosságot: „A polgári titkosszolgálat akció tervezetéről ugye Catherine Belton cikke, Washington Post, nagyjából tíz nappal ezelőtt. Ott abból a cikkből elég nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy jelentősebb dokumentumcsomag szivároghatott ki – nevekkel együtt. Tehát akiknél ez a teljes dokumentumcsomag megvan, nálam nincs meg, azok ismerik azt a körülbelül harminc, illetve ötven kormánypárti, illetve ellenzéki nevet, akiket az SZVR valamilyen formában célszemélyként jelölt meg. Azt hiszem, hogy harminc és ötven a két szám, tehát akiket támogatni kell, vagy akiket egy kicsit így suppress-álni vagy elnyomni vagy támadni kell. Tehát konkrét névlisták voltak.”

Rácz állításával szemben a valóság azonban az, hogy Belton cikke egyfelől semmiféle névlistát nem tartalmazott. Másfelől pedig egyetlen olyan pontja sem volt az írásnak, amiben egyáltalán szóba került volna az influenszerek beszervezésének története.

Az esetre két lehetséges magyarázat adható:- Rácz valójában nem olvasta a The Washington Post cikkét, hanem Beltonra hivatkozva költött egy rémtörténetet, – Rácz olvasta a The Washington Post cikkét, ámde annak tartalmat tudatosan meghamisította.

Az, hogy a két változat közül melyik az igaz, már sohasem fog kiderülni. Ellenben az bizonyos, hogy Magyar Péterék Rácz András „szakértelmét” a külügy egyik fontos pozíciójával jutalmazták.

Korábban részletesen írtunk arról, hogy sok áldozattal járó merényletek, tömegrendezvények elleni támadások, amik újabb erőszakhullámba fordulnak, valamint magyar újságírók életére törő oroszok – ezek az állítások lepték el a balliberális nyilvánosságot a kampányban. Mindezt az állítólagos orosz beavatkozásra alapozva. Bebizonyítottuk, hogy valójában az orosz beavatkozásról szóló írások hemzsegtek az önellentmondásoktól, a téma „szakértői” semmivel sem bizonyítható információkkal hergelték a közvéleményt, miközben a legelemibb érvelési hibákat követték el.

A magyarországi választásokba történő orosz beavatkozás történetét már 2025 nyarán elkezdték építeni a balliberális nyilvánosságban. A Political Capital vezetője, Krekó Péter ekkor beszélt először Dull Szabolcs műsorában arról, hogy Oroszország „nem fogja az erőforrást” spórolni annak érdekében, hogy hatalomban tartsa Orbán Viktort. Dull közbevetésére, miszerint ez egyelőre „konteónak” tűnik, a felek végül abban maradtak, hogy az orosz beavatkozás lehetősége ezen a ponton, bizonyíték hiányában még valóban összeesküvés-elméletnek tekinthető.