📌Megjött a „piaci fordulat”, csak nem úgy, ahogy ígérték

⚠️Drágább hitel, kevesebb állami garancia: ezt kapják a magyar kkv-k a Tisza-kormánytól

Sokat hallottunk arról a kampányban, hogy a magyar kis- és középvállalkozásoknak új lehetőségekre, olcsó finanszírozásra és kiszámítható gazdasági környezetre van szükségük. Ehhez képest az első igazán kézzelfogható változások egyike ennek éppen az ellenkezője lett: drágább vállalkozói hitel, kevesebb állami kockázatvállalás és fokozatosan leépített állami garanciák.

Erről valahogy nem posztolgat a hétvégén Magyar Péter, és nem csinálnak róla glamour videót a kormányszóvivőként máris megbukott üdvöskéi.

A Magyar Közlönyből viszont világosan kiderült: a kormány augusztus 3-i határozata alapján az állami viszontgaranciák felső határát 12 800 milliárd forintról 11 200 milliárdra csökkentik. Ez 1600 milliárd forintos vágás a keretben. Ráadásul nem egyszeri lépésről van szó: az illetékes tárcának külön leépítési pályát kell terveznie. Tehát korlátozni fogják az új garanciák kibocsátását, és az állami garanciák GDP-arányos szintjét fokozatosan az uniós átlaghoz akarják közelíteni.

Hogy miért? Mert ez bekerült a magyar helyreállítási terv uniós mérföldkövei közé. Az Európai Bizottság dokumentuma egészen világosan fogalmaz: „jelentősen csökkenteni” kell az állami kockázatmegosztást, erősíteni kell a bankok saját hitelkockázat-értékelésének szerepét, és vissza kell fogni az állami garanciákat.

Magyarul: az állam hátrébb lép, és utat nyit a piac előtt. Ez egy klasszikusan „liberális gazdaságpolitikai fordulat”.

A változás szele már elérte a Széchenyi Kártyát. Július 15-től három likviditási konstrukciónál – a Folyószámlahitel MAX+, a Likviditási Hitel MAX+ és a Turisztikai Kártya MAX+ esetében – megszűnt a fix 3 százalékos nettó kamat, helyette a háromhavi BUBOR lett az irányadó. A kormány azzal indokolta a lépést, hogy a támogatás évente mintegy 150 milliárd forintba került, és egyesek visszaéltek a lehetőséggel.

Csakhogy a kiskapu bezárása és a teljes kkv-szektor finanszírozásának megdrágítása nem ugyanaz. Nézzünk egy nagyon egyszerű példát.

Amikor a változtatást bejelentették, a háromhavi BUBOR 5,89 százalék volt. Tegyük fel, hogy egy vállalkozás 100 millió forintnyi hitelt használ. Régi, 3 százalékos kamattal: évi körülbelül 3 millió forint a kamat. Az 5,89 százalékos kamattal: évi 5,89 millió forint. Ez 2,89 millió forint pluszkiadás évente egyetlen 100 milliós hitelnél. És itt jön az igazán fontos különbség: a 3 százalék fix volt. A BUBOR nem az.

A BUBOR bankközi referencia-kamatláb, amelyet az MNB állapít meg, és a pénzpiaci viszonyokkal együtt változhat. Vagyis ha csökken, a vállalkozó jól járhat. Ha viszont ismét romlik az inflációs környezet, gyengül a forint, nőnek a piaci kamatok és feljebb megy a BUBOR, vele együtt emelkedhet a vállalkozás kamatterhe is.

Tehát az előbb említett példában szereplő 3 milliós kamattétel nem egyszerűen 5,89 millióra nőtt, hanem bizonytalanná vált. És ez még mindig csak az egyik fele a történetnek.

Az állami garanciák visszavágásának az a deklarált célja, hogy nagyobb szerepet kapjon a kereskedelmi bankok saját kockázatértékelése. A való életben viszont mit jelent? A tőkeerős, kiváló mérlegű vállalkozás valószínűleg továbbra is kap hitelt. De mi történik azzal a vidéki 30-40 fős magyar céggel, amelyik beruházna, gépet venne, készletet finanszírozna, de nincs mögötte többmilliárdos ingatlanvagyon? A bank magasabb kockázatot lát, több fedezetet kér, kisebb keretet ad, vagy egyszerűen nemet mond.

Pontosan ezért volt gazdaságpolitikai jelentősége annak, hogy az állam az elmúlt másfél évtizedben garanciával, kamattámogatással és kedvezményes programokkal próbálta áthidalni azt a problémát, hogy egy magyar kkv soha nem ugyanazzal a feltétellel jut pénzhez, mint egy multinacionális vállalat. De Magyar Péterrel és az Erstés (!) Kármán Andrással visszatét a 2010 előtti liberális logikáj, amely szerint a piac majd eldönti, ki marad talpon és ki bukik el. Bod Péter Ákos és társai bizonyosan dörzsölik most a tenyerüket, de nem annyira, mint a külföldi bankok és a multicégek…

És mindez különösen pikánssá teszi, hogy a Tisza Párt jelöltjei olyan szövegekkel kampányoltak, mint például Hatala-Orosz Csaba, aki állítólag „fontosnak tartja a kis- és középvállalkozások támogatását, amelyek helyben adnak munkát és megállíthatják az elvándorlást.” Jobb bele sem gondolni, milyen lenne, ha nem tartaná fontosnak…