📌Román mintára NGO-k is részt vesznek az ún. elszámoltatásban?

⚠️A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnöki és elnökhelyettesi pozícióira beérkezett pályázatok feldolgozása után a jövő héten a kiválasztási folyamat legfontosabb szakaszához érkezik. Hétfőn zárt ülésen tekintik át a pályázati anyagokat, kedden és szerdán nyilvános bizottsági meghallgatások következnek, csütörtökön pedig várhatóan sor kerül a döntéshozatalra és a vezetők megválasztására.

A hivatalos indoklás szerint a közvagyon védelme közös érdek, a hatékony ellenőrzési rendszer pedig az átlátható állami működés alapfeltétele. A bizottság alapos meghallgatásokat ígér, amelyek során a jelöltek szakmai programját, integritását és jövőképét is mérlegelik. A társadalmi kontroll és a szakmai garanciák érdekében hangsúlyozzák a civil szféra bevonását.

Minden parlamenti frakció jelölhetett civil szervezeteket tanácskozási joggal. Ezzel a lehetőséggel a TISZA és a Mi Hazánk élt. A TISZA javaslatára a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság és a K-Monitor Közhasznú Egyesület vesz részt az eljárás teljes folyamatában. A Mi Hazánk javaslatára a Magyarok Világszövetsége.

Ezek a szervezetek – különösen a TISZA által jelöltek – hosszú évek óta a magyarországi civil szféra legaktívabb szereplői közé tartoznak. Nyilvános beszámolóik és támogatási adatok alapján tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból, köztük a George Soros által alapított Open Society Foundations (OSF) és kapcsolódó alapítványok támogatásából finanszírozzák. Most tanácskozási joggal ülhetnek be abba a bizottságba, amely a közvagyon visszaszerzéséért felelős új hivatal vezetőit választja ki.

📍A román minta: civil szervezetek a korrupcióellenes és vagyonvisszaszerzési intézmények körül

A magyarországi folyamat nem előzmény, illetve példa nélküli. Romániában a 2000-es évektől kezdődően – különösen az EU-csatlakozás időszakában és azt követően – a külföldi (köztük OSF-hez köthető) finanszírozású civil szervezetek aktív és intézményesített szerepet kaptak a korrupcióellenes intézmények kialakításában, monitorozásában és a vezetők kiválasztását érintő folyamatokban. Ez a minta több ponton is párhuzamba állítható a mostani magyar helyzettel.

Romániában a National Anticorruption Directorate (DNA – Országos Korrupcióellenes Ügyészség) és a kapcsolódó intézmények (például a National Integrity Agency – ANI, valamint a lefoglalt vagyon kezeléséért felelős ANABI – National Agency for the Management of Seized Assets) kialakulásában és működésében a civil szervezetek jelentős befolyást gyakoroltak. Az OSF és a hozzá kapcsolódó hálózatok az 1990-es évektől kezdve alapvető szerepet játszottak a román civil szféra kiépítésében: számos átláthatósági, jogállamisági és korrupcióellenes szervezet finanszírozásában vettek részt.

A 2000-es évek közepén Monica Macovei igazságügyi miniszter (aki maga is a nyílt társadalom eszméjéhez kötődő hálózatokhoz kapcsolódott) reformjai során a korábbi PNA-t DNA-vá alakították át. Ebben a folyamatban Freedom House-típusú, Soros-támogatású szervezetek auditálták és értékelték a korrupcióellenes szerveket, befolyásolva azok személyi és szakmai irányát.

A civil szervezetek nemcsak kritikát fogalmaztak meg, hanem formalizált módon is bekapcsolódtak: részt vettek a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiák (SNA) kidolgozásában és monitorozásában, a Monitoring Groupokban, valamint a vagyonvisszaszerzési mechanizmusok társadalmi újrahasznosítási (social reuse) programjaiban. Az ANABI például lehetővé teszi, hogy lefoglalt ingatlanokat és vagyontárgyakat közintézmények vagy NGO-k kapjanak szociális, közérdekű célokra. A román gyakorlatban a civil szféra így közvetlenül érintetté vált az „elszámoltatás” intézményi kereteinek alakításában és a visszaállított vagyon sorsának meghatározásában.

Kritikus elemzések szerint ez a modell kettős természetű volt: egyfelől hozzájárult a magas szintű korrupciós ügyek feltárásához és a DNA nemzetközi elismertségéhez, másfelől azonban lehetővé tette, hogy külföldi finanszírozású szervezetek ideológiai prioritásai (jogállamisági jelentések, szelektív ügykezelés, politikai szereplők célba vétele) beépüljenek az állami intézmények működésébe. A román tapasztalatok azt is mutatják, hogy az ilyen NGO-k gyakran az EU és más nemzetközi szereplők „fülei” lettek a tagállami folyamatok értékelésében, és a vezetői pozíciók körül is érdemi befolyást gyakoroltak.

📍Mit jelent ez a magyarországi gyakorlatban?

Az NVVH elnökét és elnökhelyetteseit az Országgyűlés választja meg. A bizottsági meghallgatásokon a civil szervezetek tanácskozási joggal vesznek részt: kérdéseket tehetnek fel, formálhatják a szakmai vitát, és befolyásolhatják a jelöltek megítélését. Három, hosszú évek óta jelentős külföldi – köztük OSF-hez köthető – támogatást kapó szervezet áll szemben egy nemzeti jellegű szervezettel.

A hivatalos narratíva szerint a közvagyon védelme nem pártpolitikai kérdés, és a civil bevonás a legmagasabb szintű átláthatóságot szolgálja. A román minta azonban azt mutatja, hogy amikor hasonló szervezetek formalizált szerepet kapnak a korrupcióellenes vagy vagyonvisszaszerzési intézmények kialakításában és vezetőinek kiválasztásában, a folyamat könnyen ideológiai és külföldi pénzügyi hálózatok prioritásai szerint alakulhat. A kérdés tehát nem csupán a szakmai felkészültség, hanem az, hogy egy olyan hivatal élére, amelynek a közvagyon védelme és a korábbi időszak visszaéléseinek feltárása a feladata, valóban azok a szervezetek gyakorolhatnak-e érdemi befolyást, amelyek maguk is évtizedek óta külföldi politikai-pénzügyi hálózatok részeként működnek – ahogyan az a román anti-korrupciós és vagyonkezelési intézmények esetében is megfigyelhető volt.

A közvagyon védelme valóban közös érdek. De ha a kiválasztási folyamatot már a kezdetektől olyan szereplők uralják, akiknek a finanszírozása és a céljai a magyar nemzeti érdekektől függetlenek, akkor a „függetlenség” és az „átláthatóság” jelszavai mögött – a román példához hasonlóan – egy nagyon is világos politikai-ideológiai befolyás érvényesülhet.