📌Factcheck: a csernobili katasztrófa idején az erőmű személyzetének többsége tényleg ukrán volt?

⚠️ Volodimir Zelenszkij elnök szeret történelmi tényeket a saját szempontjai szerint a magyarok szemére vetni – íme egy kis histográfiai visszatekintés egy olyan tragédiáról, amely Magyarországnak is súlyos károkat okozott

A csernobili atomerőmű (ChNPP) 1986. április 26-i balesete a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófája volt, amely az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (Ukrán SZSZK) területén, Pripyat város közelében történt.[1]

Az erőmű üzemeltetése során a személyzet túlnyomórészt helyi, ukrán állampolgárokból (vagy ukrán SSR-ben élő szovjet állampolgárokból) állt, mivel a létesítmény Ukrajna ipari régiójában helyezkedett el, és a szovjet rendszerben a regionális munkaerő-toborzás volt jellemző.[2] Ez a tény gyakran hangsúlyozódik az ukrán narratívákban, kiemelve, hogy a baleset elsősorban ukrán területet és embereket érintett, miközben a szovjet központi tervezési hibák (az RBMK-reaktorok gyengeségei) játszották a fő szerepet.[3]

A személyzet összetétele a baleset idején

Az 1986-os robbanáskor az erőműben dolgozó mintegy 600 fős éjszakai műszakban és a közvetlen balesetkezelésben részt vevő személyzetben ugyanakkor jelentős arányban voltak ukránok. Pripyat túlnyomórészt ukrán lakosokkal telt meg, akik a környező területekről származtak.[1]

A baleset utáni azonnali mentésben ukrán tűzoltók játszottak kulcsszerepet, akik Kijevből és a közeli régiókból érkeztek. Az első áldozat, Valery Khodemchuk mérnök ukrán volt.[1]

Az IAEA és UNSCEAR jelentései szerint a baleset helyszínén lévő személyzet és a korai likvidátorok között ukrán, orosz és belarusz állampolgárok is voltak, de a helyi üzemeltető személyzetben az ukránok domináltak.[4] A likvidátorok összlétszáma meghaladta az 500 000 főt 1986–1987-ben, közülük több mint 300 000 ukrán volt.[5]

Az ukrán likvidátorok átlagos dózisa magasabb volt a helyi kitettség miatt.[6] Kulcsfigurák közül Anatoly Dyatlov helyettes főmérnök orosz gyökerű volt, de Ukrajnában dolgozott és élt, később ukrán állampolgárságot szerzett.[7] A balesetkezelésben részt vevő tűzoltók és NPP-dolgozók többsége ukrán volt; 28-an haltak meg akut sugárbetegségben.[1] Serhii Plokhy „Chernobyl” című könyve hangsúlyozza, hogy a katasztrófa ukrán áldozatai és dolgozói aránya magas volt, ami később hozzájárult az ukrán függetlenségi törekvésekhez.[8]

Viktor Bryukhanov: Az erőmű igazgatója és sorsa

Viktor Petrovich Bryukhanov (1935–2021) az erőmű igazgatója volt, akit a baleset fő felelőseként ítéltek el. Orosz származású (Tashkentben született), de 1970-től Ukrajnában dolgozott, Pripyatban élt feleségével.[9]

A baleset után 1987-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 10 év börtönre ítélte biztonsági szabályok durva megsértése miatt.[10] Jó magaviselet miatt 1991-ben szabadult. 1994-ben ukrán állampolgárságot szerzett, Kijevben telepedett le, és az Ukrinterenergo-nál dolgozott a következmények felszámolásán.[11] 2021-ben halt meg Kijevben, ukrán állampolgárként.[12]

A katasztrófa hatásai Magyarországon

A baleset radioaktív felhője 1986. április 29-én érte el Magyarországot két hullámban, elsősorban a ¹³⁴Cs és ¹³⁷Cs izotópok lerakódása miatt.[13] Az ország északnyugati része és Budapest környéke közel ötször nagyobb mértékben érintett, mint a középső régiók.[14]

A lakosság sugárzási expozíciója viszonylag alacsony maradt: a felnőttek átlagos effektív dózisa a balesetet követő 15 évben 0,30 mSv volt (belső: 0,10 mSv, külső: 0,19 mSv), a természetes háttérsugárzáshoz képest (évi 2,5–3 mSv).[15] Budapesten az első évben a medián effektív dózis 105 μSv volt a felnőttek körében.[16]

Egészségügyi hatások tekintetében nem észleltek jelentős növekedést a leukémia, pajzsmirigy-rák vagy gyermekkori születési rendellenességek számában.[17] Egy tanulmány szerint a baleset nem befolyásolta számottevően az anyai és magzati egészséget Magyarországon.[18] Közegészségügyi aggodalmak azonban keletkeztek (pletykák rákos esetekről, tej- és zöldségfogyasztás csökkenése), de ezek nem bizonyítottan kapcsolódtak a sugárzáshoz.[19]

A kormány és média kezdetben késlekedett az információkkal; a tájékoztatás később javult, és a katasztrófa erősítette a sugárvédelmi rendszereket.[20]

Összegzés

A baleset nem csak technikai hiba volt, hanem emberi tényezők eredménye, ahol az ukrán dolgozók többsége viselte a közvetlen terheket.[21] Bryukhanov esete példázza a szovjet rendszer felelősség-áthárítását.[9] A hosszú távú hatások elsősorban Ukrajnát sújtották, erősítve a nemzeti identitást.

[1]: Wikipedia – Chernobyl disaster (https://en.wikipedia.org/wiki/Chernobyl_disaster)

[2]: IAEA jelentések a személyzetről (https://www.iaea.org/topics/chernobyl)

[3]: Serhii Plokhy: Chernobyl – History of a Tragedy (2018)

[4]: UNSCEAR – Chernobyl assessments (https://www.unscear.org/unscear/en/chernobyl.html)

[5]: Nemzeti Sugárvédelmi Tanács (NCRP) adatok

[6]: UNSCEAR dózis-rekonstrukciók

[7]: Wikipedia – Anatoly Dyatlov

[8]: Plokhy (2018), ukrán narratíva elemzése

[9]: Wikipedia – Viktor Bryukhanov (https://en.wikipedia.org/wiki/Viktor_Bryukhanov)

[10]: Szovjet Legfelsőbb Bíróság ítélete (1987)

[11]: Ukrán állampolgárság 1994-ben, Ukrinterenergo karrier

[12]: Halálozási hírek (2021)

[13]: NNK – Csernobil hatása Magyarországon (https://nnk.gov.hu)

[14]: Kanyár B. et al. (2002) – Radiation effects on Hungarian population

[15]: PubMed – Radiation Effects of the Chernobyl Accident on the Hungarian Population (2002)

[16]: Budapest medián dózis (első év)

[17]: Origo – Csernobili baleset egészségügyi hatásai Európában és Magyarországon (2011)

[18]: Taylor & Francis – Assessment of potential impacts on maternal and fetal health in Hungary (2022)

[19]: Társadalmi hatások, fogyasztás csökkenése

[20]: Magyar Rádió tájékoztatás (1986)

[21]: Összefoglaló ukrán dolgozók szerepéről