📌Ha a választások után valaki becsönget hozzánk, hogy éhes a gyereke, az elviheti azt, amit a hűtőnkben talál

⚠️ A Tisza igazságügyi programfelelőse egy hajmeresztő példával demonstrálja, mi várhat ránk, ha Tisza Párt kerülne hatalomra.

A kiugrott bíró, Laczó Adrienn neve nem ismeretlen a honi közvélemény előtt, nemrég kiderült, hogy ügyvédként ő védi az ukrán aranykonvojt, illetve, hogy az ukrán Takarékbank képviseletét ellátó Horváth Ügyvédi Iroda irodánál dolgozik. Az irodavezető ügyvéd az a Horváth Lóránt, aki Gyurcsány-féle AMŐBA egykori főkurátora. Horváth Lóránt az Alapítvány a Modern Baloldalért nevű szervezet kuratóriumi elnöki tisztjéről az után távozott, miután a megfogalmazása szerint „nem kapott segítséget ahhoz, hogy az alapítvány tartozásait rendezni tudja”. A korabeli sajtóhírek szerint a szervezet százmilliós adósságot halmozhatott fel.

A baljós hangzású Felforgatókönyv egyik szerzőjeként Laczó – Fleck Zoltán hírhedt jogszociológus mellett – a jogállami igazságszolgáltatás fejezetet jegyzi. Az ehhez kapcsolódó videós bejegyzésében arról beszél, hogy ahhoz, hogy helyreállítható legyen a bírói függetlenség, ahhoz, hogy leválasztható legyen az igazgatásról, ahhoz, hogy ne érhesse politikai befolyás a bírói döntéseket, alapvető változásra van szükség. A Felforgatókönyv szerinte ehhez ad „ötleteket”.

Ahhoz, hogy megismerjük a jogállami igazságszolgáltatás tiszás programírójának gondolkodásmódját, segítségünkre van egy másik videóban elhangzott nyilatkozata, amely sokat elárul Laczó jogszemléletéről. Az, hogy ez a jogfelfogás a Tisza párt programjának vagy a jövőbeli bírói gyakorlatra vonatkozó ajánlásoknak a része lesz-e, nem tudjuk, de az alábbi Laczó-doktrína meglehetősen drámai képet fest a a tiszás főjogász jogi ismereteiről és jogbiztonsághoz való viszonyáról.

„Egyébként nem elképzelhetetlen – fejtegeti Laczó Adrienn – hogyha a tulajdonhoz való jogot megelőzi a gyereknek az egészséges testi fejlődéshez való joga, akkor ha valaki becsönget hozzám, hogy

éhes a gyerek, akkor elviheti, amit a hűtőben talál.

Szakmailag ennél is meghökkentőbb, hogy Laczó összekeveri a gyermekelhelyezési vagy lakáshasználati perekben a tulajdonos jogát korlátozó gyermekvédelmi intézkedéseket, azzal, ha teljesen idegenekkel szemben kívánja valaki a saját gyereke jogát – nem egészségügyi vészhelyzetben – mások tulajdonjoga fölé helyezni.

Ez olyan veszélyes irány, amely a modern jogállamisági elvekkel teljesen összeegyeztethetetlen, de azért nem lepődünk meg, mert korábban Fleck Zoltán is arról beszélt, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén „időlegesen le kell mondani a jogállam tiszta érvényesüléséről.”